Ha bábszínházban játékvonatot játszanék, faleveleket fűznék össze, és elhúznám őket a paraván mögött. Előre egy kéttenyérnyi platán, utána kisebbek… Mulatságosan hullámoztatnám a szerelvény vagonjait, abból is látszódjék – miként a rajzfilmeken –, most éppen a váltókon csattognak át. Hatalmasat dörrent az ég a Rue Fourier felől, és újabb leveleket vert le a zápor. Pedig hőhullám van. A kerületi hivatal futófényes hirdetőtáblája már a negyedik nyelven írja, mi ilyenkor a teendő.
Az egészséges nyári lombok között ennyi hulló falevél. Kozma párizsi örökzöldjét dúdolom. Senki sem hallja, mert még nagyobb cseppek kelepelnek a gőzölgő aszfalton. Elsuhan egy busz elegánsan kanyarodva a kis parkocska ívén. A Place Laplace irányába tart a homlokán villanó felirat szerint. Ülök a kis kávéház ponyvája alatt, ahová bezavart a zápor. Az út és a járdaszegély között fut a kisvonat. A leveles-vagonos szerelvény. Az összeszaladt víz zübörög alatta, de nem látszik csak a hullámzó, zörgő levelek robogó sora. A bábszínház…
Szemből Verlaine mellszobra néz rám csepegő bronzsapkája alól. Verlaine park. Akárhová nézek, valami híresség a középiskolás tankönyveimből.
Beállhattam volna a buszmegállóba is, de ott három hajléktalan vert tanyát már az első cseppek után. Clochard – idézem fel a Nyomorultakból megtanult kifejezést. Mellettük a kannás bor, mint otthon. Csendben várták az égiháború végét. Egy motoros ugrott le a gépéről, és átgázolva az én szerelvényemen mellettem telepedett le. Kinyitott bőrmellénye alól olyan bűz áradt, hogy a clochardok közé vágytam. Egyikük felállt, vadonatúj kék botját elővette, de ahelyett, hogy rátámaszkodott volna, peckes léptekkel indult az összekuszált levélcsomóhoz. Amióta a motoros feldúlta, egy helyben kavargott. Mint egy nagy vasúti katasztrófa. Istenem, hányan is haltak meg a minap Spanyolországban?
A hajléktalan megkavarta a botjával a leveleket, és azok lassan eltűntek a csatornában. Jöttek újabb szerelvények, de az első szépségének nyomába sem értek. Mi lesz itt ősszel, néztem fel a dús lombok közé. Követte a tekintetemet az az arab lány, aki harmadiknak érkezett a ponyva alá. Haja kendőben, ám arca erősen kifestve. Ó idők… telefonált, és közben elektromos cigarettát szívott egy fiolából. Mi lesz itt ősszel? Itt sok zörgő levelet sepernek majd a zajos utcaseprők és nagy szél lesz. Mint tudjuk, csak a Szent Mihály útjára érkezik szökve és nesztelen az ősz. Itt is tiszta már a kockakő. Elvonultak az én szerelvényeim. A felpirkadó ég megmutatta az arab lány fekete pillantását és körötte a széles festés színét. Megszívta a fiolát, és akkor ismét elfutottak előttem a zörgő levélvonatok. Apró kis füstöcske kanyarodott ajkai közül a sötétbíbor szemekhez. Brüll Adél… Zörgő levélvonatok, kis rőzsedalok. Füstösek, furcsák, búsak, bíborak…
Illusztráció: M. Szlávik Tünde fotója