Írta: Illés Zoltán
(Legendáriom, I. fejezet)
Semmittevés töltötte ki napjainak legtöbbjét, az ital, a barátok. Nem járt iskolába, nem tanult semmit már évek óta, egy könyvet sem vett a kezébe. A lányok kerülték, ezért is menekült mindenféle szeszek jótékonynak tűnő menedékébe.
Egy őszi napon nem bírt ágyából felkelni. Teleokádta a szobáját, sem enni, sem inni nem tudott semmit. Csak feküdt, izzadságban forgolódott, mint akit megmérgeztek. Mély álomba zuhant ekkor, s hét nap, hét éjszaka ki sem nyitotta a szemét.
Csontsoványra lefogyva ébredt. Első dolga az volt, hogy régi, üres iskolai füzeteit előkeresse. Írni kezdett. Tíz napon át megállás nélkül írt. Még egy gyönge erőlevest sem volt hajlandó magához venni, csak az anyjával hozatott bort itta, s melléje üres kenyeret rágcsált néha.
Tíz nap múltán végül letette a tollat, bezárta az utolsó teleírt füzetet, s kialudta magát. Mikor felébredt, kitakarította szobáját, megtisztálkodott, felvette legszebb ruháját, s a füzeteket elvitte régen volt tanítójához. Senki nem látta azóta.
A tanítónak csak két és fél hét múlva került újra a keze ügyébe a sok füzet. Kinyitotta az elsőt, s olvasni kezdte a sárgás papíron az ódon, évszázadosnak tűnő apró betűket:
In principio creavit Deus caelum et terram
terra autem erat inanis et vacua et tenebrae super faciem abyssi et spiritus Dei ferebatur super aquas
dixitque Deus fiat lux et facta est lux
…
A kép forrása: http://www.escapeintolife.com/book-reviews/kafka%E2%80%99s-last-love-the-mystery-of-dora-diamant/