Mivel a legegyénibb magánvállalkozásé a jövő, nagyon megfontolandó, hogy egyáltalán alapítsunk-e erre a célra valamiféle bt-t, kft-t vagy ilyesmit. A cégbejegyzés időrabló dolog, macerás és ráadásul adót is kell fizetni. Áruljunk Rolex órát a piacon! Nem a karalábé és a spenót között, végül is nem primőr már a svájci óra. Lehetőleg a bejárat mellett, a Karfiol bárnál fel-alá sétálva. Vagy itt, a téren. Nem az üzletben, mert ott a konkurencia dolgozik. Milyen ósdi felfogásban… Várja, hogy bemenjen a vevő!
Persze az óra-ékszer szakma mindig a legelegánsabbak közé tartozott, ezért mi is adjunk magunkra. Érkezzünk taxival a helyszínre és szálljunk ki azzal a mosollyal a kocsiból, amivel Banderas szokott jobb filmjeiben. Viseletünk legyen a legutóbbi butikszínvonal, szénfekete dróthajunkat pedig el ne feküdjük előző éjszaka.
A Rolexet tartsuk a zsebünkben. Ennek egyrészt elektrokémiai előnye van: a kimerült elemek a combunk melegétől félórás üzemre elég energiát szívnak magukba. Azonkívül valami arra tévedő közeg szemét sem bántják az órák. Ha valaki ilyen mégis feltűnne, akkor a kezünkben tartott mintapéldányt azonnal kezdjük el úgy vizsgálgatni − esetleg szidni −, mintha most vettük volna valami szélhámostól. Sajnos nem minden rendőrnek elég fejlett a közgazdasági szemlélete, legtöbbjük még nem nagyon érti a legegyénibb magánvállalkozás nemzetgazdasági jelentőségét.
A piaci munka legfontosabb eleme a vevő megnyerése. Bizalmat keltő módon lépjünk oda hozzá. De ne kényeztessük, mert az nem vezet jóra. Gondoljunk arra, hogy ezek az emberek végül is egy olyan boltból jönnek, ahol talán el sem búcsúztak tőlük. Gyanút kelthetne bennük a kitüntető udvariasság. Nehogy azon kapjuk magunkat, hogy túlzásba vittük az előzékenységet! A finnyásabb vevőt – mondjuk, amelyik az áru eredete felől érdeklődik – küldjük el a büdös k . . . stb.-be. Nem ajánljuk minden szaktársunknak, de hallottuk, hogy ilyenkor egy-egy pofon is célhoz vezet.
Áruljunk Rolex órát! Ne egész nap persze, csak úgy késő délelőttig. A nap további részében ápoljuk jó hírünket, mert az óra-ékszer szakmában, mint említettük, az ilyesmi elengedhetetlen. Tűnjünk fel a város frekventált helyein, sétálgassunk nyugodtan és gondtalanul. Szórjuk a pénzt, hiszen ebben a szakmában meggazdagszik az ember. Van időnk holnap reggelig.... Nézegessük végig a kirakatokat. Álljunk meg egy-egy óra-ékszer bolt előtt. Vessünk fitymáló tekintetet a kollekciójukra. Vonjuk fel értetlenül szemöldökünket, és tegyük fel a kérdést, csak úgy félhangosan, szánakozva: ezek meg mit akarnak?
