Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.06.14. 15:45 Ésik

Elvarázsolt kastély

Címkék: antal anikó

Írta: Antal Anikó

Töredék Zs. A. hétköznapjaiból

chagall.jpgNem érzek semmit, csak a zsibbadást, ami lassan kúszik végig a testemen, a lábujjamtól egész a homlokomig. Befészkeli magát a fejembe, ráül az agyvelőmre, onnan indítja csápjait skarlátvörös szívemhez. Évekkel ezelőtt kezdődtek ezek a zsibbadások. Majd negyedévente jöttek. Lassan kúsztak be a hétköznapokba, mint egy kortárs szonáta disszonáns hangjai az andante tételbe. Aztán, accelerando. Felgyorsultak. Úgy kéthetente ismétlődtek. Da capo al fine. Most jó írni így egyes szám második személyben. Könnyebb egy árnyék szócsövévé válni. Menedék. Szómenedék. Fátyol, ami félig takarja a lélek meztelen vállait. Az egyes szám második személyben feloldódik az én, te, ő. Lebegnek a felszínen, mint limonádéban a citrom rostjai. Tehát, nem érzel semmit, csak a zsibbadást. És igen, lassan kúszik végig a testeden. A lábujjadtól egész a homlokodig. Befészkeli magát a fejedbe. Ráül az agyvelődre és onnan indítja csápjait skarlátvörös szívedhez. Ha még a szíved skarlátvörös egyáltalán. Ha még nem változott lila nőszirommá. Rosszabb esetben kék, folyami kaviccsá. Olyanná, mint az ujjak nyoma a karodon vagy a nyakadon.

Az otthonod tündérpalotából elvarázsolt kastéllyá lett. Kiszámíthatatlan útvesztő, méregzöld léleklabirint.  Sarokból előugró koboldok búvóhelye. Kalitkához hasonló tükörterem. Zavaros színekben játszó kaleidoszkóp. A falakon tükör, tükör és tükör. Mindenhol önmagad látod egy eddig nem ismert megvilágításból. Forogj csak a tükrök közt, nyugodtan. Az egyikben kövér vagy. Melled a köldököd veri. A másikban is ott vagy. Gyönyörűn, mint nádszálkarcsú égi lény, és csak Te nem látod, mily finoman cikáz hajadon egy-egy fénycsóva, pislákoló villanykörte-glória. Ha balra fordulsz, egy törpét látsz. Alig van karja, elmosódott foltok a lábai. Nem tudsz felnőni önmagadhoz. Te, löttyedt, tépett hajú kis gnóm. Nekirepültél a tükörnek. Így boldog a kastély ura, és egyre jobban mélyítik ráncaid a tükörben szitaként futó, szilánkos hajszálrepedések. Fekete-fehér fragmentumok. Ha jobban előre hajolsz, akkor látszik, hogy nefelejcskék szirmok ülnek az arcodon. Szemed alól gyökerek futnak le egész az ajkadig. Nézz a tükörbe. Úgy festesz, mint egy fekete csipkefátyollal borított, könnyező Madonna. Mosolytalan kócbaba.

Olyan vagy, mit egy kibelezett marionett bábu vagy azok a fehér arcú, lángvörös ajkú, jeges tekintetű porcelánbabák. A hátadon van egy ki- és bekapcs gomb, amivel már könnyeid is szabályozzák. Csak egy adott időben sírhatsz, kegyelempercben nevethetsz. Az alanyt és állítmányt nem fűzheted helyesen mondatokba, legyen mindenben bukfenc, mert egy elvarázsolt kastélyban az a természetes, hogy a nem természetes a természetes, és lelked, a kifeszített létra, csak támaszkodik a tested falán réveteg.

Te, kis kócbaba, édes tünemény, te. Egyik nap feltesznek a szekrény legfelsőbb polcára, ahonnan lassan, kis léptekkel egyre lejjebb és lejjebb avanzsálsz. Előbb beleférsz egy kopott kalapdobozba, mert mi másra is lennél te jó, molyrágta kabátzsebben a helyed, hisz egész lényed oda való. Egy fabatkát sem ér a lelked meg a tested, mindenedben van kivetnivaló. Nem jól ülsz. Nem jól állsz. Nem jól szólsz. Nem jól takarítasz. Nem jól sírsz. Nem jól nevetsz. Nem jól főzöl. Nem jól szeretsz. És a végén már csak egy lyukas cipősdobozba bújhatsz. Ócska útszéli, te. Rád taposnak. És a cipősdoboz rongyos lyukacsain át nézed a szekrény tetejét. Vágyakozva figyeled a márványozott ékszerdobozkát, ami fent ül, elérhetetlen magaslatokban. Mikor felnyitod, előugrik belőle egy fehér balerina és verklin játszott muzsikaként  csendül fel a Hattyúk tava. Lélegzeted visszafojtva nézed, amint forog körbe a kis figura. A skarlátvörös szívben pedig bimbózni kezd egy árva bazsarózsa.

 

Kép: Marc Chagall: A három gyertya (1938-40)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr345361248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása