Írta: Kulcsár Attila
Áruházláncunk mindenkire gondol, nem hagy ki senkit a társadalom palettájából. A TV-n keresztül is reklámozzuk termékeinket: barika-barby, doromboló fogselyem, pásztorfaragásos baseballütő és bármi − mindenki megtalálhatja az ízlésének és pénztárcájának megfelelő ajándékokat boltjainkban. A karácsony mindenkié. A tehetősebb réteg már töri a fejét, hogy mit vegyen szeretteinek. A szegényebbek is kitesznek magukért, néha erőn felül is. Nagyszülők unokáiknak, gyerekek szüleiknek, de mi mindenkire gondolunk. Egész éves forgalmunk 40 %-a a karácsonyi vásárlás forgatagára esik. A marketing szakembereink azon dolgoznak, hogy az ajándékozás ezen nagy ünnepén mindenkinek jusson valami a karácsonyfája alá − ahogyan Mária is egy kisgyermeket kapott ajándékba, és mi hívő emberek is vele: a Kisjézust.
A hajléktalanok közül sokan a fenyőfák alatt töltik a karácsonyt, nem mennek be a szállókba, mert emberi melegségre vágynak, nem a radiátoréra. Na, ott ennek csak hűlt helye van − azok otthon maradtak évekkel ezelőtt, a családban. Interaktív kutyáinkat viszont nagyon szeretik ezek a kemény emberek, mert sok család egy ilyen ajándék után kiteszi az utcára az igazit, mivel azt sétáltatni kell, állatorvoshoz hordani. Ezeket a kivert ebeket aztán magukhoz veszik a fázósabbak lábmelegítőnek.
Lám az áruházláncunk mindenre gondol! A helyzet az, hogy ahogy a görögkeletiek karácsonya − még a naptárreform előtti időkből − január hatodikára esik, úgy a hajléktalanoké is az ünnepek utáni harmadik napra, a városi szemétszállítási nap vigíliájára.
Akkora a fa alá kerülnek a mi ajándékaink. A fenyőfát még az erdőbe vágták hajléktalanjaink. Csak vékony oldalhajtás, és le vannak hántva róla tűlevelek, de ez kell az emberi gondatlanság ellen. Beledobnak mindenféle felbontott konzervdobozokat, eltört villanykörtéket, pezsgős poharakat is a kukába, ami összevágja az ember kezét. Na de azután előkerülnek a karácsonyi ajándékaink. A csomagolás sem haszontalan, a keménypapír dobozok jók a szél ellen, alátét, bélelés a hideg ellen. A krepp-papír a legfinomabb kapca anyag. A nikecell, amely az új TV dobozának kibéleléséhez tartozott, hőszigetelés, és a lapra hajtogatott kartonban elvihető a család harmadik TV-je, amelyik még működik, de nem LCD kijelzésű, hanem sík képcsöves. Csak tudná a jó ember hova bedugni − de fogja, bedugja a vaslábtörlőből fabrikált rostély fölé széjjel verve is, amikor jön majd a hideg a hómezőn. Mindegy, a régi TV-t is nálunk vásárolták, még tavaly.
A kukába kerül a gyerek megunt születésnapi ajándéka, az emelő létrás tűzoltó autó és a homokrakodó is, mert idei kínálatunk az emelő létrás és fecskendős tűzoltó autó és a homokmarkoló-rakodó. Ezek az osztályok nem mérik fel reálisan a piaci igényeket, a hajléktalanok már nem ismerik ezeket a játékokat, meglett emberek, gyerekeik meg nincsenek. A test örömei jobban megérintik őket. Gondolunk rájuk is, látványpékségünkből teljes kiőrlésű kenyér, félbarna, félfehér, ötmagos, kalács, püspökkenyér és a szokásos bejgli is lesz bőven kidobva, kitéve a fenyőfa alá. Gondos háziasszonyok − alkalmazottaink − a lejárt szavatosságú, ám a fogyasztásra alkalmas termékeinket a kukák tetejére vagy mellé teszik, hogy fogyasztóink könnyen megtalálják. A cipőosztályról jelen van a „nem fér már a szekrénybe” széria számtalan darabja, és a karácsonyfa alatt a divatáru választékunk is figyelemre méltó. Kihízott zakók, megunt kosztümök, nem elég trendi márkás dzsekik találják meg az oly gyakran istenhez fohászkodók ízlését − lelkét melengetve eztán őket is.
Szaloncukorból is sokat forgalmazunk ilyenkor. Veszik a nagymamák a zselést, a tejkaramellást, a marcipánost − a gyerek csak az utóbbit szereti. Az anyuka egyiket se, mert félti a fiúcska fogát, a kislányt meg óvja az elhízástól, és kidobja valamennyit a turkáló polcra, a kukába. Jó napjuk lesz az arra járó fiúknak, foga egyiknek sincs, és súlyfeleslegük is hagy némi kívánnivalót. A szép nagy irodalom se hiányzik könyváruházunk polcairól. Viszik is, mint a cukrot, ajándéknak − van, aki könyvszekrénnyel együtt, hogy helye legyen. De aki olvas, az minden kedvére való újdonságot megvesz, aki csak vásárol, az ugyanazt, mert a klasszikusok biztosan megvannak. Ünnep után vissza lehetne vinni, de hova? Bizony jó lesz az a hosszú téli estéken a fenyőfák alatt, gyújtósnak. Ez nem számít könyvégetésnek, mert politikától mentes.
Vagyis gazdag karácsonyunk lesz az idén is, mindenki megtalálja a számítását. Jó adni és még jobb kapni. Jó venni és fogyasztani − a Háromkirályok is nálunk vásárolnak.
