Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.12.11. 18:00 Ésik

A francia nő szerelme

Címkék: somorčík sz. rozália

Írta: Somorčík Sz. Rozália


Szemeiből csak a barna szembogár alatti fehér sávot látta és a fekete gödröket, mikor gyanútlanul kitárta az ajtót. Rögtön be is csapta, látva az őrült tekintetet, amitől ugyan nem félt, de irtózott.  Mire ő akkorát rúgott kívülről a préselt papírlemezbe, hogy az lábtalpnyira kilyukadt.
− Olyan vagy, mint egy francia nő. Olyan szép − és vigyorgott hozzá a lepedékes fogaival, mikor újra ajtót nyitott, és szépen megkérte menjen el, mert fáradt, aludni szeretne.

Az ismeretlenre akart gondolni, aki a második megállón szokott felszállni a harmonikás, ötös buszra, amivel reggelente munkába utazott. Úgy állt, hogy a férfi lássa kintről, hogy tudja, melyik ajtón szálljon fel, közelítsen, amennyire csak lehet a szorosra préselődött testek között.
Kék, nem túl vastag orkánkabát volt rajta minden nap, amióta megpillantotta, azelőtt sohasem látta, és egy halvány, szürkészöld, gyűrötten, teljesen szokatlanul körültekert kendő a nyakán.
Állt és őt kereste a buszban, és szinte le se véve róla a szemét felszállt, közelebb furakodott hozzá, amennyire csak lehetett, és ránézett. Teljesen megbabonázta, ő is csak a férfit látta, mintha egy fényalagútban léteznének, melynek falai átlátszóak, kívül álltak az utasok, de hangjukat nem hallották, csak egymásnak éltek naponta tíz percet, reggel hat harminctól, hat negyvenig.
A férfi kiszállt a központban, és eltűnt a siető emberek kötött.

Egy reggel sikerült mellé állnia. Az utasok szétnyíltak előtte, mindent tudnak, segítettek.
Fél fejjel volt magasabb.
− Juraj vagyok.
Ő is bemutatkozott, de hiába vágyta annyiszor, hogy lássa, most nem tudott pár másodpercnél tovább a szemébe olvadni.
Jeremy és Meryl. Úgy érezte, egy filmkockába lépett hirtelen. Megkérdezte, látta-e a filmet.

Kinyitotta a resti ajtaját, és leemelte fejéről a behavazott kapucnit. A hosszú, szürke egérszőrméje volt rajta. Egy régi korba képzelte magát benne. Szeretett a kabátban járni, mert varázsolt, nem volt senkije, így bárkit odaképzelhetett az utca távolába, hogy nézi, főleg őt.
Ott ült a második asztalnál, a bejárattal szemben, bólintott. Ő úgy ült le, hogy ne lássa a férfit. Egyedül megebédelt. Mikor kifelé ment, már nem volt ott.

− Igen – de a szeme sem rebbent, majd elfordította a fejét, mikor beszélni kezdett magáról.
Északról jött, a hegyekből, egy kicsi faluból. Nemrég jött haza Algériából, Oránban dolgozott, mint építésvezető. Építész. Három évig volt kint, két, tíz év körüli kislányával és a feleségével, aki ott nem dolgozott. Otthon tanította a lányokat, vezette a háztartást. Mivel szőke, veszélyes lett volna kíséret nélkül járnia.
Magát látta, amint egy kis ablakból kinéz, ő a férje, őt várja, kint dúl a homokvihar. Tudta, ez rohadtul giccses, de jó volt egy pillanatig ezt elképzelni.
A férfi naponta a combjához nyomta a térdét, miközben beszélt, ő magáról keveset, inkább élvezte a szorítását, kapkodta a fejét, mint a jóllakni akaró madár, mikor ragadozó köröz felette. Még, még egy kicsit, aztán repülök.
Majd egyszer megegyeztek, találkoznak szerda délelőtt kilenckor, az ő lakásán. Megmondta a pontos címét, biztos otthon lesz, és várni fogja.

Egy kerti teraszon kávézott, ő feléje tartott a szokatlan szeptemberi melegben. Először nem látta, de a férfi tekintete bevonzotta az övét. A blúzába benyúlt egy képzelt kéz, és piros mellbimbóihoz ért. Az időváltozást jelző, néha erősebb, néha gyengébb szél meg a szoknyáját akarta.
Az oldalhasítéknál próbálkozott újra és újra. Sikerült neki. Az ágyékig emelte a könnyű selymet. Megmutatta őt neki. Hagyta.

Rákérdezett a lyukas ajtóra, és felakasztotta a kabátját. Ő a kendőről kérdezett. Azt mondta, ez egy arab higab, és megmutatta őrajta, hogyan tekerik a fejükre az arabok, óvatosan, hogy ne nagyon érjen hozzá, a haját összekócolta.

Tegnap látta őt újra, épp egy bankból jött ki. Ő lassan lépkedett, nyakánál szorosabbra fogva rövid, bélelt bőrkabátját, még ebben is fázott. Nem volt hideg. Nyugtatta magában a fájdalmat, amit fél órája okozott egy rutin, orvosi ellenőrzés. Napszemüvege mögül periférikusan követhette a férfi szemét, amit ugyan az idő megöregített, de a szerelem ott volt, beleégve, mint a borostyán. Ő már egy másik férfit látott benne, akit már elfogadott, és kóstolgathatott, amennyi csak jól esett belőle.

A falhoz állított fotelekben ültek, teát ittak, és a fehér ágyra néztek.
Érezte a saját szagát, ahogy a tiszta lepedőn végigfeküdt, és amikor a férfi fölé helyezkedett, már félt, mint a kivégzés előtt hipnotizált állat. Nem volt benne testi vágy, csak valamilyen megmagyarázhatatlan megadó gyengédség.
Egy, kettő, három, számolt, miután megmártotta magát benne, csak néhányszor, aztán minden mellé ment, a csók is, az elefántcsont színű folyadék is. Mert hiába akart élete végéig hűséges maradni, a szerelem ellen nem tudott védekezni. Látta a szemében, hiszen ez semmi, nem történt semmi, majd elmúlik.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr794960048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása