Írta: Kulcsár Attila
Városunk szaunája a „Csodatévő”, afféle zarándokhely. Minden öntéskor tömve van. A sok elhízott, túlsúlyos ember bepréselődik, mint a heringek a konzervdobozba, és izzadva, csöpögve élvezi a száraz gőz és az illó olajok bódító illatát, titokban azt remélve, hogy az a csoda megismétlődik.
Az pedig úgy történt egykoron, az évszámra már a legidősebbek sem emlékeznek, és adataik is ellentmondásosak, hogy azon az estén, hét órakor az utolsó öntésre hívott a szokásos csengő. A jelre bevonult a törzsközönség, a szűk kabinban 45 év körül volt az átlagos életkor, és 105 kilogramm a testsúlyuk átlaga. Ebben benne voltak az aranyláncok az üzletemberek nyakán, a vaskos karperecek és persze a szokásos szütyők a görögdinnyéken, a melltartók és ágyékkötők, amelyek a melle húsát és a felsálokat takarják eme hentesüzletben.
Azzal kezdődött, hogy nem akadt senki, aki a favödörből a fakanállal a vizet locsolni akarta volna. Kénytelen kelletlen felállt egy ismeretlen kopasz úr, hogy megpróbálhatja bár még sohase csinálta. Rögtön kiderült, hogy fakanál csuklóban folytatódik, fakezű az illető. De legalább csinálta. Amikor már mindenkinek leégett a hátáról a bőr, egy szaunázó megkérdezte: nincsen valakinél valamilyen szer? Levendula, fenyő, citrom, menta, vagy akármilyen kínai illatosító olaj, amitől a légutak kitisztulnak, a bőr hűsítő balzsamot kap, és a gyöngyöző test bepácolódik. Persze nem volt.
– Van itt egy üveg, – fedezett fel az egyik egy fiolát a legfelső polcon. – Próbáljuk ki ha nincs más .
Az alsó sorban a doktor úr vállalta, hogy tartalmát belecsöpögteti a kanálba, és segédkezik a szertartásban, mint nagymisén a ministráns. Attól kezdve megváltozott a légkör. Mint amikor a közgyűléseken a fizetésemelésről kezdenek beszélni.
Az ismeretlen szer, amit a gazdája ottfelejthetett különleges illatot árasztott. Orchidea, mondta az egyik kizárásos alapon, de nem az volt. A hatása sem volt mindennapi. Egyszerre mindenki valósággal elbódult. A szorosan összepréselődött alakok elhomályosuló tekintettel meredtek előre. Ilyen állapot lehet a kábítószeres lebegés, amikor élvezői feldobják magukat. A fakanalas is ösztönös mozdulattal lapátolta a vizet. Utólag semmire sem emlékezett. No de az izzadás, az volt ám a legcsodálatosabb. A bennlevőkről patakzott a víz, ömlött a jótékony verejték. Nem lehet tudni, meddig voltak benn így. Arra riadt fel a társaság, hogy egy idétlen kölyök benyitott, és megtört a varázslat
– Hát akkor csobbanjunk, – adta ki a jelszót valaki, és valamennyien kiszédültek a hideg vizes medencéhez, zuhanyokhoz.
És ekkor lett némi botrány. A pohos főkönyvelőről a zuhany levitte a fürdőgatyáját. A szép Kaszásné pedig, amikor kikászálódott a medencéből észre sem vette, hogy anyaszült meztelen ért partot, a melltartója és fürdőnadrágja egyszerűen lecsúszott róla. A férfiak meglepetten bámultak rá. Még a legidősebbek sem emlékeztek arra, hogy mikor láthatták ilyen csinosnak. Talán süldő lány korában. l5-20 kilóval látszott kevesebbnek. De ugyanezt konstatálták a többiek is magukon. Az egyiknek a pecsétgyűrűjét vitte el a víz a lefolyóba, a másiknak a karóráját kellett kihalászni. Mindenkin úgy állt a korábban feszülő fürdőruha, mint tehénen a gatya, lötyögve, tíz számmal nagyobban. Egyszerűen „kifogytak” belőle. Az óriás méretű melltartókban most aprócska, de feszes cicik lapultak, a férfiak sörpocakja alatt libegő fürdőgatyákat fél kézzel tartani kellett, hogy le ne csússzon. A méla szerszámok kíváncsi feje kikandikált a szárain.
– Uraim, csoda történt – örvendezett egy daliássá vált fickó. – Megint a versenysulyomnál vagyok.
– Hol van az a szer, – kapcsolt egy másik és berohant a szaunafülkébe, – de hamar kiderült, hogy nem maradt belőle egy csepp se.
Akkorra a fürdőigazgatóság és az úszómester is odaért, kisebbfajta csődület támadt. Mindenki boldog volt, sokan beosontak a kihűlő szaunába, hátha folytatódik a csoda, de nem történt semmi, hacsak az nem, hogy az élelmesebbek találtak még néhány elhagyott bokaláncot, klipszet, karikagyűrűt, szárnyas betétet.
A boldog fürdőzők, akikkel a csoda megtörtént, a büfében pezsgőt rendeltek, és rövid ünneplés után hazakészülődtek, hogy otthon is kipróbálják magukat, megdöbbentsék családjukat is.
A csoda híre hamar elterjedt az egész városban, sőt még azon túl. Azóta messze földről zarándokolnak hozzánk a kövérek külországokból is. Talán megismétlődik még egyszer. Próbálkoznak mindenféle szerrel, hátha eltalálják a csodatevő olaj titkát. Eddig hiába.
Eddig volt, nem mese. A történet hitelességét a fürdő előcsarnokába kiállított relikviák mai tanúsítják. Aki nem hiszi, nézze meg: van ott két méter hosszú derékszíj, méteres bikini, vitorlányi fecskegatya, „kifogyott” sérvkötő, gatya, pantalló, sőt elhagyott szeretők fényképe. Akik csak a kövéreket szerették, vagy csak kövéren szerettek...
