Írta: Szombati Gréta
A hetedik sor tizedik székén kapott helyet, majdnem teljesen középen. A nézőtér enyhén lejt, így még az előtte ülő középkorú nő hajviselete sem zavarja a kilátást. A díszlet tökéletesen élethű, a színpad minden szegletét jól látni.
Élvezi az előadást. Örül, hogy a darab eredeti változatát adják elő. Szerinte az összes modern átdolgozás egy átverés. Azon tűnődik, talán jobb lett volna egy évszázaddal korábban megszületni. Akkor nem kellene aggódni mindenféle újítani vágyó alakok mesterkedésein. Persze ha egy évszázaddal korábban születik, valószínűleg nem a színház lett volna a legnagyobb gondja. Tulajdonképpen képtelen lenne harcba szállni bárkivel is.
Elgondolkodik, vajon a színészeknek meg kell-e tanulnia vívni egy-egy szerep eljátszásához. Meggyőzően forgatják a kardot, az egyik leszúrja a másikat, majd hangosan gyötrődnek. Segéd jelenik meg a színpadon, sötét ruhája jelzi, hogy ő igazából nincs ott, róla nem kell tudomást venni. A haldokló mellkasából vörös szalag burjánzik. A közönség megrökönyödik ettől a régi és iszonytató technikától. Míg a színész szörnyű kiáltásokkal kíséri szenvedését, a vérét jelző szalag szép lassan elfogy. A gyilkos fáradtságot tettet, majd levonszolja a holttestet a porondról.
A hetedik sor tizedik székéről tökéletesen látni minden részletet. Mire a következő szín kezdetét veszi, ő még mindig az előző haláljeleneten töpreng.Tudja, hogy az a szalag kezdettől fogva oda volt rejtve a jelmez alá. Nem vette észre, mert nem figyelt rá. De most egyre több szereplő ruhájában fedez fel egy kilógó vörös szálat, fűzők, ingek alá gyűrve. Mintha meg tudná jósolni, ki az, aki hamarosan meghal.
Oldalra pillant, hátha más is észrevette azt, amit ő. A mellette ülő lány nyugodtan követi az előadást. És a széksoron végignézve mindenki ugyanígy tesz.
Nem tudja elhinni, hogy rajta kívül senki sem vesz tudomást arról, ami történik. Közömbös arccal ülnek, várják, hogy ki meddig marad talpon. És aztán egyszerűen beletörődnek.
Megakad valamin a szeme. A mellette ülő lányra néz. Virágmintás blúzának gombjai között valami kilátszik. Valamiféle selyemdarab. A nézőtér sötétjében nem látja biztosan, de meggyőződése, hogy vörös színű.
Kétségbeesetten forgolódni kezd. A háta mögött mindenki ruhájából ugyanolyan vörös szalag lóg ki. Nem látja be, hogy nem lehet ezt észrevenni. Legszívesebben felállna, és elkiáltaná magát.
Rettegve hajtja le fejét. Mellkasához kap, és megpróbálja jobban összehúzni magán az inget. Magára teríti fekete zakóját, kezével összefogja, de mindhiába. A vörös szalag mindig ott van, és bármikor kihúzódhat a ruhája mögül.