Írta: Péter Béla
Kedves Gorbacsov elvtárs!
Remélem, hogy soraimmal nem zavarom Gorbacsov elvtársat és családját. Én magam egy magyar város, Szolnok lakója vagyok. Mengyinek hívnak, akik ismernek, de amúgy Mozsaras Menyhért a nevem. No most, remélem, hogy Gorbacsov elvtársnak és a kedves családjának jól van sora és az egészség is megvan. Mi a körülményekhez képest megvagyunk, bár a lányom az éjszaka hazaköltözött. Hát felénk eztet úgy mongyák, hogy összezördűtek. No, de nem akarom én a kedves Gorbacsov elvtársat ezze untatni. Inkább írom is azt, ami fontosabb enné. No most, azé fogtam én tollat, me nem bírtammá nézni ami itten folyik. És erről azért Gorbacsov elvtársnak tunnia köll, me láthassa, mi vót 56ba. Émmá ezt nem tudom nézni, ami itten folyik. Kérem, itt úgy lopnak minden szinten, hogy az csuda. A vállalatná több mint ezer ember dógozik. No most az a csoda, hogy még mindig van mit emozdítani. Hát mivé vátt itt a szociálista erkőcs, kérem? Én itten rendész vagyok, én tudom, hogy mit beszélek. Magam őrködtem példájul, amikor az építésvezető elvtárshoz a vállalati autó vitte a rengeteg faanyagot a hóttiszáho vikkendház építése végett. A rendészet felügyelete alatt lett elvíve a vállalat holmija. No, utána meg az itteni emberek munkaidőbe szépem meg is építették a házikót. Pedig egy alapszervezetbe vónánk eze az Ince Kálmánnal, de hát ez nagykirály lett itten. Lássa a mondás is úgy mongya, hát hogy fejitül büdösödik a hal. Gorbacsov elvtárs ilyenek vannak errefelé manapság.
Valami meggargyút, valami nagyon nem úgy van, mint azt a szeminárumokon hallottuk Én kérem hithű komenista vagyok, az én kezemhö nem tapad semmi. Hát az az 56-os becsukásom az tiszta véletlen vót, me éppe akko vittem anyósomtól a sütőtököt a gyerekeknek, amikó a francos ellenforradalmárok vonyítottak a Kosút téren. De ki is jöttem én onnet egy nap múva, me ott vót a bizonyíték a szatyromba a sütőtök. Szóval nem vót az komoly részemrű. De ami mostanában itten van, az má azé sok. Lassan má efelejti a nép mi is az a kollektíva, mi is az a közös tulajdon. Hát itt mindenki szent lett, oszt maga felé fordítva a keze. Há itt van példájul a szomszédom (Nagy Öcsi, Lenin út 32.), raktáros a gépgyárban. Má két évente cseréli a Zsigulját. Évente kétszer mennek a hilfenstrasszéra szabszarázni, ráadásul presbiter vagy mi a reformátusokná. Hát ilyen emberek élnek most jó, mint Marci Hevesen, no.
De hát akkó még nem is beszétünk a gazdasági igazgatóhelyettesrű a Palics Jóskárul. Hát ez egy olyan nagy étvágyú eltárs kérem, hogy má minden könyvelőt, revizort, kontrirozót, meg mifene irodásnőt megfogott. Érti Gorbacsov elvtárs!? Má még Marietta, az üzemorvos is beatta a derekát neki, de hát micsoda dolog ez kérem? Mi csinál ez éjszaka, ha egész nap kujtat a nőkkel? Midolog ez elvtársak? Kérdeztem a mútkor is az alapszervi gyűlésünkön is. Oszt azzal ütik el a dógot, hogy aki már lankadót fizet, ne óbégasson. De Gorbacsov elvtárs, ha élne, megmondaná az én Margitom, milyen az én dióverőm! Na mindegy.
Én semmi jót nem látok manapság. Csak a szabadlopást, a kivagyiságot, a kapzsiságot. Nincs má itt becsülete a munkának. Kedves Gorbacsov elvtársat arra kérem, hogy gondojjon má bele mi itt a nagy helyzet. Gondolom, hogy a kommenizmus építése nem egyszerű, de most má mindha egyre messzibbre keverednénk tűle. De lássa, azé még vannak a hazába rendes emberek, akiknek fáj ha csorbát szenved a komenista eszme. Isten mencs, hogy Lenin elvtárs ezt megtudhassa valaha. Mostan mást nem írok.
Remélem, tuttam segíteni a magyar helyzet bemutatásában!
Elvtársi üdvözlettel: Mozsaras Mengyi!
