Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.02.07. 18:00 Ésik

Eperpálinka

Címkék: molnár péter

Írta: Molnár Péter



Hajdúdorogi nagyapám – némi képzavarral – afféle gyümölcsoltó boldogasszonynak számított falujában. Örökké tréfára hajló természetének egyik kifejezési módja a kertje volt.
Gyerekkoromban már nagyon sok ház udvarán állt szőlőlugas, de nagyapám legénykorában a szőlőt bár ismerték, mégsem termesztették azon a vidéken. Ez alól kivételt talán az orvos és a jegyző jelentett, náluk a család kedvéért volt néhány tőke csemegeszőlő, csak hogy ősszel ott pirosodjon néhány szép fürt a gyümölcsös tálon.
(Érdekes, hogy mindezek ellenére a dorogi ember, ha a határban lévő, tanyaszerű földterületére ment, ahol kukoricát, babot, borsót, tököt és gyümölcsöt – almát, körtét és legfőképp kiváló, muskotályos szilvát – termelt,  azt mondta: kimegyek reggel a ’szőlőbe’.)
Nagyapám aztán gondolt egyet, és elszekerezett Újfehértóra, ahol vásárolt vagy negyven szőlővesszőt, majd lécekből, hulladék deszkákból, valami alagútszerűt ácsolt a tanya bejáratától a ház tornácáig vezető gyalogjáró fölé. Pár év múlva a szőlő felfutott erre a vázszerkezetre, és létrejött a falu első szőlőlugasa.
Volt a kertben néhány érdekes fa is. Három körtefára emlékszem, ezeken is mulatott a falu éppen eleget. Mindhárom fa folyamatosan termett, először nyári, apró szemű és illatos gyümölcsöt, azt arrafelé tüskés körtének hívták. Aztán nyár vége felé először a Kálmán körte, majd a Vilmos jelent meg, végül a kőkemény és sötétzöld téli-körte, ami ehetetlen amikor leszedik, ehető, édes és vajas állapotát a szekrény és stelázsi tetején éri el, úgy egy hónap múlva. Ez a csoda úgy jött létre, hogy papám a fa megfelelő helyeire más és más fajta vesszőket oltott. De megtette ezt néhány almafával is, ezek nyári borízű, jonatán, húsvéti rozmaring, és amikor divatba jött, starking almát termettek. Hát innen a gyümölcsoltó boldogasszony.
Az Alföldön akkor tanya elképzelhetetlen volt eperfa nélkül. Papám tanyája ebben is különbözött minden más tanyától. Az ő udvarán öt nagy akác adta az árnyékot, eperfa nem volt.
Hajdúdorog és a szomszédos Hajdúnánás között pontosan hat kilométer a távolság. És ezen a hat kilométeres szakaszon az út két oldalán eperfák álltak szép, sűrű, egyenes vonalban. Júniusban, amikor a fák termése érni kezdett, a falu ifjúságának zöme ott lógott az ágak közt, és lila szájjal, lila kézzel csemegézte az édes, feketére érett, fél-hüvelykujjnyi gyümölcsöt. És itt következett nagyapám zsenialitása. Ő ugyanis azonnal meglátta az üzleti lehetőséget. Az ifjúságot brigádokba szervezte, kosarakat, dobozokat, üvegeket osztott szét köztünk, és megalkudott velünk utólag fizetendő egy forintban, minden teliszedett gyűjtőalkalmatosság után.
Jobb napokon premizálta is a szüretelőket, ilyenkor nagyanyám némi halk – néha hangosabb – zsörtölődés után sütött cirka száz palacsintát vagy telefőzött egy mosófazék méretű edényt kukoricával. (A palacsintával nem volt gond, a kukorica viszont, keveredve a töménytelen eperrel, alaposan felgyorsította a mozgásunkat. Fáról le, futás a kukoricásba, gyors trágyázás, és irány vissza a fára.)
Az érett epernek, színétől függetlenül – mert van ám belőle fehér is, meg sárga – rettentően magas a cukortartalma. Papám a góré mellé állított egy addig használaton kívüli fakádat, és abba borítottuk a szüretelt gyümölcsöt. Az ember gyereke kapzsi, és van egy ezer éves kínai mondás: „Egy forint, az egy forint!” Járt a kezünk, mint a motolla, teltek az edények, gyűlt a kádba a cefrének való. Egy hét alatt a kád megtelt, a nyári hőségben pedig minden külön ráfordítás nélkül megerjedt a cefre. Nem kellett bele cukor, de mégis került bele úgy tíz kilónyi, részben hogy szaporítsa, részben, hogy tartsuk a szokást. Ha cefre, hát abba cukor kell, alföldi felfogás szerint legalábbis. Pár nap múlva a kádban erjedő anyagnak olyan édeskés-acetonos szaga volt, hogy megtántorodott, aki a kád fedelét megemelte. Amikor a cefre illata – nagyanyám szerint szaga – és állaga megfelelőnek ítéltetett, következett a főzés.
Papám a padlás mélyéről előkotort egy huszonöt literes tejeskannát. Nem a szocialista alumíniumipar által gyártottat, hanem egy olyat, ami még az 'ántivilágbul' maradt hátra, örök mementóul. Vörösréz lemezből készült, szép nagy, rácsatolható tetővel. Ezt a kannát vették kezelésbe, nagyapám és Konrád bácsi, mint bádogos-tetőfedő-ezermester. Csapot forrasztottak bele, ahhoz rézcsövet igazítottak, azt előtte spirálba hajlították. Erre a spirálra ráügyeskedtek egy rozzant, két literes bádogkannát, ez tárolta a hűtőfolyadékot.
Következett a próbaüzem. Belezúdítottak a szerkezetbe egy tíz literes demizsonnyi lőrét, aztán alágyújtottak. Éberen figyelték, nem folyik-e valahol, nem szökik-e a gőz a fedélnél, amit lisztből és vízből kevert csirizzel tömítettek. Minden rendben találtatott, és a megfelelő helyen apró cseppekben csordogálni kezdett a forró borpárlat. Aztán beütött a „krakk”! Vagy a tűz volt erős, vagy a csiriz-tömítés nem állta a nyomást, de a gőz sziszegve tört ki a kanna fedelénél.
– Állj az egész! – kiáltotta Konrád bácsi, és a készenlétben tartott vödörből hideg vizet zúdított a szeszgyártás házi oltárára. Rövid tanakodás után megtalálták a megoldást egy darab vastag marhabőr formájában. Ebből karika alakú tömítést szabtak, beáztatták, a kanna fedele alá illesztették, és folytatták a próbaüzemet.
Később az elkészült párlatot újrafőzték, beállították nagyjából ötvenöt fokosra. És mert a parasztember józanul takarékos, nem enged a tékozlás kísértésének, el is fogyasztották.
Nem számoltak viszont a következményekkel, jelesül az asszonyi elnyomatással. Nagyanyámhoz csatlakozott Konrád bácsi felesége, így ketten gyakorolták a terror minden lehetséges és lehetetlen formáját. Végül, ahogy az a súlyos elnyomatás esetében mindenkor lenni szokott, a népek – ez esetben nagyapámék – fellázadtak, és véget vetettek a rövid életű diktatúrának. Miután a dolgok szerencsés fordulatot vettek, nagyapám is bevásárolt. Egy hátizsákra való literes üveget és egy aprócska, tíz literes tölgyfa hordót.
A cefre annak rendje és módja szerint – szublimáció útján – eperpálinkává lényegült, így következhetett annak palackozása, illetve hordóba töltése. Természetesen megfelelő minőség-ellenőrzés után. A teli üvegek aztán dugót és viaszbevonatot kaptak, vagyis a ledugózott üvegek nyakát olvasztott viaszba mártották, és elhelyezték őket a kamra polcain. Nem volt sok üveg, mert a nemes ital java az alaposan kiforrázott hordócskába került. A hordó aztán kívülről viaszborítást kapott és elhelyeztetett a krumplis-veremben, némi földdel takarva. (Nem annyira a finánc, mint inkább a levegő elől elrejtve.)
A falu ifjúsága, engem is ideszámítva, örült a becsületes munkával megkeresett pénznek, nagyanyám meg annak, hogy végre béke és nyugalom honol a tanyán. A falubeliek csóválták a fejüket, de nem szóltak semmit.
Karácsonykor bontotta fel nagyapám az első üveg eperpálinkát. A család tagjai és a vendégek megkóstolták, az arcokra kiült az áhítat. És miután nagyapám bölcs ember volt, egy kis üveget és egy csöpp poharat tett nagyanyám elé.
– Ezt neked szántam. Úgy igyad, hogy ilyent más asszony sehun a világon nem ihat.
Mamám óvatosan kihúzta a parányi, kézzel faragott dugót a kis üvegből, és óvatosan a pohárkába csurrantott belőle. Az ital sárgás volt és zavaros. Bizalmatlanul méregette, hol az italt, hol meg az emberét. Végül, a család biztatására ivott egy kortyot. Aztán kiitta a maradékot. Nagyapám megkönnyebbülten dőlt hátra. Csak ő és én tudtuk, hogy készült a palackozáskor egy liter pálinka, külön az asszonyoknak, mintegy engesztelésül. Aranyszínű akácmézzel megsimítva.

Még annyi tartozik a történethez, hogy én eperpálinkát csak hat év múlva ihattam. Akkor exhumálta ugyanis nagyapám az elvermelt tölgyfa hordót. A pálinka erős volt, borostyánsárga, és enyhén vaníliára emlékeztetett az aromája.
Amíg nagyanyám élt, és megvolt a tanya, papám minden évben főzött eperpálinkát. Abból csak a család kapott, és a vendégek karácsonykor. Szilvából, törkölyből, készült pálinka eladásra elég. Sőt, törkölyből meggy-szárral, szegfűszeggel, cukorral és tárnicsgyökérrel ízesítve keserű is. De egyik se vetekedhetett az eperből főzöttel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr125066473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása