Írta: Debreczeny György
Az idén is hosszúra nyúlt a nyár, akárcsak tavaly. Szeptember utolsó napjának délelőttjén, amikor e sorokat írom, pontosabban billentyűzöm befelé a számítógépbe (mert hisz „írás” ez is), 25 fokos hőmérsékleti csúcsértékre van kilátásunk, igaz, az idő s egünk mostanában kissé felhős.
Nincs már messze a következő hónap hatodika, amikor is a tizenhárom aradi vértanúra emlékezünk. No meg egy elbukott szabadságharcra. Azért használom itt a határozatlan névelőt, mert volt nekünk, később, egy másik évszázadban egy másik szabadságharcunk, elbukott az is, de szintén októberben ünnepeljük, kezdete, kirobbanása napját, bár elbukása már a rákövetkező hónapban esett. Ez utóbbi a szocializmus idején ellenforradalom volt a hivatalos megítélés szerint, később a népfelkelés címkéjét alkották számára, ma pedig immár forradalomként emlegetjük. Az egyiknek az elbukását, a másiknak a kezdetét ünnepeljük.
Szóval már csak egyet kell aludnunk, és eljön október, a szabadságharcok, népfelkelések, forradalmak hónapja. A kezdeteké s az elbukásoké. És itt az elbukás: halál.
Ugye, világos ez?
No de kissé eltértünk a fősodortól, a tollnoknak, vagyis a billentyűzet nyomkodójának itt és most október hatodikáról, a tizenhárom aradi vértanúról kellene írnia. Elbukott szabadságharcok után eljön óhatatlanul a megtorlások ideje. Mert ugye az embernek, a hatalomnak már csak ilyen a természete.
Amikor őket, az aradi tizenhármakat emlegetjük, az 1849 október 6-án hajnalban (mert ugye a kivégzések szinte mindig hajnalban történnek) kivégzett tizenhárom honvéd (fő)tisztre gondolunk: tizenkét tábornokra és egy ezredesre.
Lőpor és golyó általi halállal haltak:. Lázár Vilmos ezredes, gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József tábornok.
Kötél által haltak: lovag Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, gróf Vécsey Károly, valamennyien tábornokok.
Szabadság és harc. És megtorlás. Értsd: kivégzés.
Főbe- vállbalövés, akasztás. Ha csak a válladat találja el a kivégzőosztag, hát legfeljebb majd közelebb jön néhány katona és úgy…
Nem éppen szerencsés szám a babona szerint a tizenhárom. Pedig prím- és egyben Fibonacci szám is. Az ókori Rómában a halál és a rombolás előjelének tartották.
De valóban tizenhárom a tizenhárom?
Aranyosi báró Ormai Norbert honvéd ezredest a rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte, az ítéletet 1849. augusztus 22-én ugyancsak Aradon hajtották végre.
Történt itt még két további kivégzés is: október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest végezték ki. Lenkey János honvéd vezérőrnagyot, aki szintén Aradon halt meg, a várbörtönben, azért nem végezték ki, mert megtébolyodott a börtönben.
Október hatodika. Lehetne ez a nap a vértanúk napja, a világ valamennyi hivatalos és nem hivatalos vértanújáé, akik életüket áldozták meggyőződésükért.
Ne számolgassunk hát, barátaim. Adózzunk tisztelettel és főhajtással mindannyiuk emléke előtt. És tartsunk ki meggyőződésünk mellett, ha lehet, ha tehetjük.
