Írta: M. Szlávik Tünde

Amíg fiatal voltam, karcsú, rőt loboncú, füligszáj, egész évben tavasz volt, minden nap új örömöt hozott. Deklarált ünnepnek megtette a nemzetközi Zoltán nap. Az első igazi tavaszünnep tizenötödike volt, amikor már nem illett csizmát viselni, s felkokárdázott vékony kabátban tűrtük hősleg a hideget. Hírét sem hallottuk Valentinnak, nem volt különadója a szerelemnek, amikor valami cukrozott takonnyal kell nyakon önteni szívünk választottját.
Mivel már elég régen vagyok fiatal, kitapasztaltam, hogy van egy különleges, rövid időszaka az évnek, amikor egyszerre érzem a tavaszt, a női létezés minden gyönyörét, s ereimben lángvörös lobogással forr a szerelem… Nincs naptárban előre bekarikázható terminusa, nem tudok előre felkészülni, hirtelen zúdul rám. Csak sejthető, mikor jön el az én napom. Elmondom, talán ráismersz te is.
Elolvad már a hó, a föld a kovászolt, egyhetes rozskenyér savanykás illatát leheli, tétován trillázva új dalt próbálnak a cinegék, a kiskertekben felbrummognak az első rotációs kapák.  Akkor, igen, akkor érzed meg az első tétova tekintetet térded felett. Mindegy, mit viselsz, levetkeztetnek a férfipillantások. Összehúzott szemrések mögül húzódó szivárványon lépkedsz, egyenesre feszíted derekad, érzed, magad mögött hagyod az éveket, leolvadnak a kilóid, a bánatháj oda, hetvenkilónyi tömör gyönyör visszfénye ég a tágra nyílt pupillákon.
A kisiskolások azt tanulják, tavasszal meghallani, ahogy a fákban újraindul a keringés… Az emberekben is tombolni kezdenek a hormonok. Nincs otromba beszólás, füttyögés, nyökögés. Csak vággyal teli, rád csodálkozó pillantások vannak. Nem lettél szebb tegnap óta, s holnapra elmúlik, de itt és most annyira jelen van, hogy nem érzed képzavarnak, hogy vérágas tekintetek bújnak blúzod alá, s lepattintják rólad az ostoba konvenciók miatt magadra kényszerített melltartódat. Ma szabad a tanárnőnek mellbimbót viselni a kokárda alatt! Rügyként pattannak ki a testpáncél alól, s nem bánod, amikor a krétapor blézeredre hull, mert titokban végigsimíthatsz rajtuk.
Tavasz van! Eljött az én napom! Ma kinevetem a tegnapi bosszúságot, félrerúgom a hétköznapok nyűgét, ha csak egy napig táncolhatok az üvegcipőben, akkor is. Holnap újra tort ülnek a háznyi nagy tökfejek, de ma én vagyok a tavasztündér! Nem mondom senkinek, csak pörgök ezerrel, ma mindent szabad!

(Ha nem működik a Like, a Megosztásra klikkelve az ismerősök tudni fogják: Tetszik.)