Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2011.02.19. 13:37 Ésik

Óda a cementhez

Címkék: kácsor zsolt

Írta: Kácsor Zsolt
 

A külvárosi cementgyárba hétfő reggel beállított egy költő.
– Kit keres? – reccsent rá a kapuőr, aki már messziről kiszúrta a bámész, hórihorgas alakot. Szokatlan vendég itt, ahová a sietős látogatók általában teherautóval érkeznek. A költő azonban gyalog, fekete válltáskával az oldalán ballagott, és pontosan olyan volt, mint azok az emberek, akik még sohasem ültek teherautóban.
– Az igazgató urat keresem – válaszolta.
– Milyen ügyben? – tudakolta a kapuőr, mire a költő zavarba jött.
– Hogy is mondjam... Versügyben.
– Versügyben?
– Ööö... Igen.
– Jó – vonta meg a vállát a portás –, maga tudja.
A belső vonalon fölhívta a titkárságot.
– Az igazgató urat keresi egy úr... Azt mondja, hogy vers... Versügy... Mit tudom én, biztos valami cég... Aha... Jó.
Aztán odafordult a költőhöz.
– Na, menjen. Egyenesen, aztán jobbra.
A költő tíz perc múlva ott állt a gyár első számú emberének íróasztala előtt.
– Tessék parancsolni, miben segíthetek? – hadarta az igazgató, és órájára pillantott, jelezve, hogy a probléma gyors, összeszedett és világos előadására vár, s ebben ő maga mutat példát azzal, hogy az időrabló udvariaskodás helyett rögvest a tárgyra kíván térni.
– Arról volna szó, hogy...
– Igen?
– ...egy verseskönyvet szeretnék kiadni, és támogatást szeretnék kérni önöktől.
Az igazgató felhúzta a szemöldökét:
– És miről szólnának azok a versek? A gyárról?
– Nem, félre tetszett érteni, nem a gyárról, hanem... Gondoltam, hogy az önök számára, akik ebben a városban dolgoznak s váltak ismertté, talán nem mellékes, hogy számon tartják-e önöket a helyi kultúra mecénásaiként is...
Amaz ismét az órájára nézett, és döntött.
– Rendben van, adja be a kérését írásban, részletezze a lényeget, aztán érdeklődjön. Egyébként azt hiszem, hogy olyan húsz-harmincezer forintot esetleg, mondom, esetleg rá tudunk szánni a dologra. Ez így megfelel?
A költő arca felragyogott.
– Természetesen. Igazán nagyon szépen köszönöm, valóban hálás vagyok, tényleg nem is tudom, hogy köszönjem meg...
Az igazgató a szavába vágott:
– Na, és miről is szólna az a könyv?
A költő megvakarta a szakállát.
– Hát... mindenféléről. Ódák a szerelemről, barátságról, szegénységről, gazdagságról és Empedoklészről. Ja, és persze egy szép hegedűfutamról is.
Az igazgató elábrándozott. Eltelt egy perc.
– Szerelem? Tudja, mikor voltam én utoljára szabadságon?!
A költő nem tudta, hogy az igazgató mikor volt legutóbb szabadságon, s azt sem, hogy ennek mi köze lehet a szerelemhez, pláne az ő kötetéhez, de azért együttérzőn bólogatott. Az első számú ember kinézett az ablakon. Odakint a gyárudvaron már hétfő volt nagyon. Eltelt még egy méla perc, mire az igazgató megszólalt:
– Arra sincs időm, hogy levegőt vegyek. Még a végén itt kötök bele a cementbe. Sokszor úgy érzem magam, mint a sivatagban, csak ez ott kívül nem sárga, hanem utálatos szürke. Micsoda portenger... Na, erről nem olvastam én még verset soha. Erről írjon, ha tud...
A költő felvillanyozódott.
– Ez jó... Ez jó. Óda a cementhez.
Az igazgató egykedvűen legyintett.
– Jó a fenét. Itt fullad bele az ember, s még csak észre sem veszi. Látja, milyen könnyű magának? Ha fölállt innen, mehet a dolgára. De én? Itt fulladok meg.
Aztán az órájára nézett megint.
– Na, azt hiszem, végeztünk. Szóval, ahogy megbeszéltük. Érdeklődjön.
Az igazgató késő estig dolgozott, utoljára még elintézett pár telefont, aláírt egy sor levelet, aztán vette az esernyőjét, és indult haza. A portásfülkénél megállt egy pillanatra, megkocogtatta az ablaküveget:
– Géza bácsi, aztán ha nagyon unatkozik az éjjel, írjon ódát a cementhez. Reggel majd elolvasom.
A kapuőr erre jó hangosan nevetett, mert látta, hogy a főnök igen vicces kedvében van. S mikor aztán az igazgató elhajtott kocsijával, utánabámult az éjszakába: mi a francot akar ez olvasni holnap reggel?!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr512672556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása