Írta: M. Szlávik Tünde
Sári évek óta Facebook-rajongó volt. Még nem költözött teljesen át a virtuális világba, de a reggeli kávét már az előző éjszaka történéseinek pletykáival édesítette, napközben többször rápillantott ismerősei profiljára, s éjszakába nyúlóan csevegett a barátnőkkel. Élvezte, hogy belelát mások életébe, héjaként csapott le az új fotókra, kéjes örömmel fedezte fel a rendetlenséget a háttérben, s a kétszer is felvett alkalmi ruhát. Jólértesültsége önbizalommal, s internettel nem rendelkező barátnőivel szemben némi felsőbbrendűséggel töltötte el. Talán ezért esett olyan rosszul neki, hogy a sarki kisboltban kellett megtudnia Mártiék válását.
Nem hiszem el, dühöngött. Józsi lelépett egy lányakorú nővel… Hogyhogy nem vettem észre a jeleket? Meg kell néznem a képeiket!
Szokványos albumok, mindenki ilyeneket tölt fel a közösségi oldalakra. A gyakorta változó profilképeken Márti egyre szebb és fiatalabb. No persze, hiszen egyre régebbi képeket szkennel be, a legutóbbi fotón talán harminc lehet. Jaj, de gonosz vagyok, gondolta, pedig ezer éve a barátnőm.
Családi fotók. Márti Józsi ölében, Márti Józsi nyakában, Józsi lesegíti Mártit valami szikláról, a szent család a kisdeddel, az újabb kisdeddel és a kisfiúval, a két kisfiú és Márti a pocaklakóval, mindannyian Józsi térdein. Születésnapi torták, egyre több gyertyával és gyarapodó kilókkal a derekak körül. Az új autóban. Az új házban. A szokásos évi nyaralások képei. Boldogság, derű, szeretet, csillivilli mosolyok. Én nem látok itt semmit – morfondírozott.
Hoppá! Menjünk csak vissza! Itt valami nem stimmel! Az utóbbi két évben Józsi alig mutatkozik a képeken. Jó, hát ő fotózott. De milyen érdekes! Csipkézett hegyorom, előtérben hangyányi Márti. Márti, szája szélén lecsorduló fagylaltcseppel a galambszartól fehérlő szobor tövében. Zöld mezőben legelésző tehéncsorda, Mártin szalmakalap. Fogyókúrás port hirdető plakát, majomketrec, kóser húsbolt, turkáló előtt, mellett készült felvételek. Micsoda vizuális gúny! Márti sugárzó mosolya egyszeriben szívfájdítóvá lesz. Elvakultan csak Józsit és a kamerát látja, a környezet hidegen hagyja.
S a közös képek, a tények tudatában immár ordítóvá váló testbeszéd. A minden ízében simuló női test és a kép széle felé mutató férfilábak, az enyhén elcsavarodó felsőtest. A kényszeredett mosoly. A képből kinéző, a kamera mellett elsuhanó tekintet. Márti Józsi ölében, de Józsi kezei a pad támlájába kapaszkodnak. Egymás mellett a napozóágyon – a párnás női vállon ernyedten lógó férfiujjak. Torta, nem diszkrét számgyertyával, hanem hat templomi oltárra illő, karvastagságú faggyúförmedvénnyel körberakva – el nem múlóan otromba célzás a múló időre.
A Márti által készített képeken Józsi napszemüvegben, szájzugában kifürkészhetetlen mosollyal. Egyre gyarapodó izomkötegekkel a vállán, karjain. Póló helyett mellkas szőrt villantó kigombolt ingben. Vasalt csizmás lábak, bőrgatyó – Józsi a motoron, a motorcsónakban, vízisízés közben, tandemugrás alatt. Ez az! Kapuzárási pánik. Férfiklimax. Mennyivel szórakoztatóbb, mint a női! Míg Mártit hőhullám gyötri, addig Józsi hősiesen kimotorozik a reptérre, és kiveti magát egy gépből.
Valóban, szemmel látható volt. Kiszúrta a szemét, azért nem látta meg.
– Vajon mit lát egy idegen a mi képeinken? – jutott eszébe. Ugyan, semmi különös, csak a szokványos albumok: gyakran változó profilképek, családi fotók, szülinapok, nyaralás, béke, boldogság, harmónia… Bár… Az utóbbi hónapokban készült képeken valami nem stimmel: ölelésből kiforduló felsőtest, vállon pihenő, de nem simító kezek, lőj már, aztán hadd menjek a dolgomra feszültség az arcon, kelletlen műmosoly a frissen rúzsozott ajkakon…
Istenem, rebegte maga elé, lehet, hogy nekem is van valakim…?
