Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.03.05. 18:00 Ésik

Szerelem, szerelem

Címkék: molnár péter

Írta: Molnár Péter

Hogy is írta Krúdy?

„Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény. Mert korunkban, amikor a nemes érzelmek: a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját.”

Most mondhatnám, hogy íme, Krúdy örök érvényű, hisz ez a gondolatsor ma is aktuális, sőt, időszerűbb, mint valaha. Dehogy mondom, nem erről szeretnék beszélni!

A szerelem a legemberibb érzés. Tiszta, mint Szűz Mária köldöke, lángol, éget, sőt, perzsel, néha ellobban, néha meg izzik, mint parázs a hamu alatt, évekig.

Más irányból kell közelítenem, mert ez így eléggé piromán. Tehát: a szerelem képes az egekbe emelni, ha boldog és beteljesedő, de képes a pokol kapuján bévülre hajítani, ha viszonzatlan, vagy ha kijátsszák, megcsalják. „A szerelem jó, a szerelem fáj” − foglalta össze egyetlen mondatban Pici bácsi.

Ugyanakkor társasjáték is, csakúgy, mint a kib...ás. Két ember kell hozzá. Ha viszont többen játsszák, egészen kellemetlenné, hogy ne mondjam, tragikussá tud válni. Gondolj csak Othellora és az ő Desdemonájára. Pedig ott nem is volt harmadik fél, csak a mór úgy gondolta, mert galádul elhitették vele, tehát ez nem jó példa.

Akkor legyen Carmen, meg don José, Micaëla és a torreádor. Összefoglalva tehát, a szerelem két ember legbensőbb ügye, a többi csak a bajnak van.

Vegyük a legoptimálisabb esetet, a szerelem kölcsönös, lángoló és hosszan tartó, stabil alapnak tűnik a házassághoz. Felek megállapodnak az esküvő időpontjában, eljő a nagy nap, s egybekelnek. (Az inkriminált aktust megelőző kollektív idegbajt, amelyet a frizura, ruha és cipő, csokrok és egyéb – amúgy elhagyható – kellékek megléte és minősége vált ki, illetve annak tételes ismertetését, most mellőzöm.)

Az esküvő és az azt követő újabb szertartás – vö.: lakodalom – örök emlék marad, arra a házaspár mindkét tagja emlékezni fog. (Kolarits persze ott sem tagadta meg önmagát, berúgott, mint az albán szamár, jellemző, végül is a te barátod, na te csak hallgass, anyád már ott se bírta befogni azt a nagy száját, még te beszélsz, amikor apád nem bírt a vérével és ott fogdosta a legjobb barátnőmet a parkolóban mindenki szeme láttára, stb.)

Az esküvőt és lakodalmat aztán követi a dolgos és szürke hétköznapok egész sora. Hosszú sor, a végét nem látni. Próbatételek egymásutánja. Lakás, majd nagyobb lakás, mert érkeznek a gyerekek. Munka, sőt, robot, mert a pénz sosem elég, amint az köztudott. Néha, amúgy hangulatjavító intézkedésként hosszú hétvége, esetleg üdülés, nyaralás, kikapcsolódás, már ha és amennyiben a nagyszülők vállalják az ifjú terroristák – számuk esetleges – őrizetét.

A szerelem észrevétlen sorvad, ami lassú folyamat, vagy elillan, ami viszont nagy baj. Főleg, ha a közöny veszi át a helyét. Megesik, hogy tizen-egynéhány év házasság után, ha a férj megfogja az asszony seggét, úgy érzi, mintha a sajátját markolná, és a párja csak azzal tudja felizgatni, ha elveszi a pénztárcáját. Az esélyegyenlőség jegyében nézzük most a másik oldalt: az ember már reggel lompos, morcos, este sem borotválkozik, és hiába minden szó és tett, nem hajlandó színére fordítani a koszos zoknit, mielőtt kidobja a szennyesbe. Ettől meg az asszony jön izgalomba, minden egyes mosást megelőzőleg.

Az esküvői kristálypoharak már rég megszürkültek, a gyűrűk mindegyike megjárta néhányszor a zálogházat, a szerelem kialudt, és abban, ami a helyére lépett, annyi a romantika, mint börtönben a vészkijárat.

És mégis! Valami egészen valószerűtlen, puha és meleg, bolyhos és lágy tapintású érzés nem engedi felbomlani az egykori szerelmesek közti véd- és dacszövetséget. Néha mindketten elálmodoznak valami illetve valaki másról, a férj elmereng azon, milyen lehet a szex Barbarával, a feleség meg nagyokat sóhajt rántáskeverés közben: Vajon Gyula megfogná-e a kezét, ha Szilvásváradon – helyszín személy- és alkalomfüggő – andalognának a Palota szálló parkjában?

De valahogy minden marad a régiben. Az évek telnek, hölgy és úr korosodnak, a srácok is kiröppentek már, Gábor Londonban dolgozik, Emma meg hozzáment ahhoz a lehetetlen alakhoz, na, az is szép házasság lesz…

Vasárnap délelőtt csendesen sétálnak a ligetben, és a kezük magától értetődő természetességgel kulcsolódik egymásba még most, hatvanon túl is.

És ha kis szerencséjük van, egymás szemében megtalálják Istent. A szívükben pedig azt a már rég elfeledett érzést. Azt, ami jó és fáj.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr935116550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása