Írta: Szép Szilvia
Salvador Dali: Bíbor ajak ( Dalí Theatre-Museum, Figueres )
Már hó sincs, ami akadályozhatná a virágárusok portékáinak kiterjesztését a járdákra is, hiszen ez az egyik legjobb figyelemfelhívás vagy inkább figyelmeztetés az arra járóknak. Vigyázat (nem lépcső, hanem elkerülhetetlen), virágárus. Nehogy egy férfi is elfelejtse, hogy ma virágot illik venni minden nőnek. Elvégre, ami jár, az jár. Séta közben az egyetem felé el is mosolygok a sok-sok virággal szaladgáló fiún vagy inkább (már) férfin. És én is eltűnődöm magamon, hogy még lány vagyok vagy (már) nő? Eldöntöm, ezen a napon nő leszek, legalábbis annak fogom tartani magam, hiszen akkor ez az én napom, és elvégre, ami jár, az tényleg jár. A kollégiumba betérve már meg is kapom első ajándékom. A portás fiú csokit nyújt felém, aranyos mosollyal kísérve. A lift melletti üzenő falon nőnapi jókívánságokat lehet megosztani egymással, olyan ez, mint valami papíralapú facebook. A mi szobánkba még nem küldtek köszöntő szavakat. Még túl korán van… Gondolom magamban. Hiszen nem minden fiú/férfi fekszik le úgy, hogy holnap nőnapra kel. A szobámban lepakolok, kipakolom a hétre való kosztot, ruhákat, könyveket és máris repülök az egyetemre. Kicsit reménykedem újabb meglepetésekben… Közben eszembe jut, hogy még a boltba is el kell szaladnom tejért, hiszen a kávét még nő létemre se tudom meginni feketén. A boltban, fizetéskor újabb ajándékot kapok, bár kicsit furcsa a szituáció, hogy nő a pénztáros… De ha ezt a feladatot bízták rá, nem akadékoskodhat… Szépen megköszönöm a savanyúcukrot, aminek külön is örülök, mivel mamám vette mindig ezt a fajta édességet. Még tíz óra sincs és már is két ajándékot zsebeltem be. És még hol van az este! Annyi időm még van, hogy a tejjel felszaladjak a szobámba, viszont újabb csokit már nem kapok. Lehet, hogy túl nagy lendülettel érkeztem? Vagy a portás lelkére kötötték, hogy egy embernek csak egy jár? Bizonyára… De ha ezt a feladatot bízták rá, nem akadékoskodhat… Újabb lepakolás után végre mehetek órára, nincs semmi más teendő. Lassan a teremhez érek, ahol már messziről látom, hogy egyetlen fiú/férfi csoporttársunk már a táskájában kotorász. Újabb csoki! Megérkeznek a többiek is, akik szintén megkapják azt, ami jár. Amíg nem érkezik meg a tanár, beszélgetünk… Felvetődik, hogy miért nincs férfi nap, pontosabban az Ivó napja miért nem ilyen nagy reklámfogás a boltoknak? Pár percig vitatkozunk ezen. Én annyival intézem el a dolgot, hogy anyukám szerint mindennap férfinap, tehát nincs miről beszélni. Közben megérkezik a tanár, elcsitulnak a kedélyek is… Másfél óra hosszáig nincs nőnap. Óra után megiszunk egy kávét a büfében, ahol folytatódik a nőnap. Plakátokat nézegetek: „Március 8. Lányoknak ingyenes!” Azt hittem, hogy ma nőnap van! Gondolkodóba esem… Mindegy… Nő vagy lány. Ugyanaz!? Elvégre senki sem kérdezi meg, csak rád néznek. Viszont akkor felesleges volt eldönteni a nap elején, hogy ma nő leszek… Kávézás után mivel szép az idő (a legszebb mióta tavasz van) sétálunk a Nagyerdőben. Eközben felhív apa és felköszönt. Olyan ez mintha két névnapom lenne, csak ez a márciusi egy tágabb kategóriája lenne a nevemnek (lány/nőnevek). Nem is beszélve arról, hogy ez a nagyobb kategória teljesen elnyomja a kisebb Zoltán nevűek csoportját. De nem kell sajnálni őket, hiszen ahogy anya mondaná, minden nap férfinap… Mivel négyen vagyunk nők a családban, apa több telefont is elintéz aznap. Séta után visszamegyek a koliba ebédelni. Nincs újabb csoki most sem… Ebéd után hosszabb órasorozat következik, több órán keresztül nincs nők napja. Este fél nyolckor végzek. Úgy érzem elvették a napomat. Visszamegyek a koliba. Most sem kapok csokit, pedig már portásváltás is történt, és sokkal ritkábban kopog a cipőm, a lassú tempó miatt. Mindegy, elvégre, ami jár, az már járt. Az üzenő falon viszont meglátom a nevemet, és a szobánk számát is. Végre felkeltek a fiúk/férfiak! És egy patetikus idézet is szól hozzám, amiben az író nőnek nevez! A nap végére kiderült, hogy mások is nőnek tartanak. Jó ezt tudni… Nekem ekkor, mindenféle marketinges közvetítés nélkül este nyolckor elkezdődött az igazi nőnap.