A rakodópart felső kövén ültem, és néztem, hogyan úszik el fölöttem egy nagy repülő. Nem a Duna, hanem a Mississippi partján, nem Budapesten, hanem Saint Louis-ban, Missouri állam fővárosában.
Itt kezdődött valamikor a Vadnyugat. Az egykori diadalmas pionírok emlékére emelték a múlt század első felében a kicsi híján kétszáz méter magas fém-ellipszist, melynek tetejét kémlelem. A gép lassan eltűnik a Jefferson National Expansion Memorial Park zöld lombjai között, és ekkorra ideér a hangja.
A tizenhat méter széles lábú építmény aljában emlékmúzeum örökíti meg a finn tervező, Eero Saarinen és az építők érdemeit. Innen indul az az alkalmatosság, amelyet nevezhetnénk liftnek, de nem függőlegesen halad, kisvasútnak, de ahhoz nagyon meredek. Ami biztos, a technológia egyidős a szerkezettel, és nem túl bizalomgerjesztő. Öten szorongunk egy akkora helyen, mint amekkorába még indulás előtt betértem, nem lévén biztos, hogy odafenn lesz hol elintéznem, aminek közelgő szükségét éreztem. Barátságos nyekergések közepette indultunk el. A zötyögés és az ezt kísérő hangok nagyapám egykori tehénszekerét juttatták eszembe, a szekér pedig a vadnyugat meghódítóit, a már említett pionírokat. Az ekhó-ponyva alatt meghúzódó családokat, a döcögéstől álomba ringatott gyermekeket.
Az amish szektához tartozó turistacsoport, amelynek tagjaira rácsodálkoztam odalenn, itt fenn „folytatódott”. A felső állomás nagyjából annyi helyet jelentett, mint itthon egy busz belseje, és nem voltak benne többen, mint közepes csúcsforgalomban. Az ablakok persze elég kicsik, maga az ív is olyan ötméteresre karcsúsodott. Az amish-ek, akikről most csak annyit, hogy a technika minden vívmányát elutasítják, és a viseletük is a pionírok korabeli, az ablakban csüngtek. Egy rézvörös copfú kékfestőruhás kislány mellől néztem le. 
Alant a Mississippi áradástól kávébarna vizére veti árnyékát a hatalmas fényes fémív, vagy ahogy az itteniek röviden nevezik, az Arch. A parti úton, ahonnan az imént felnéztem, az embereket alig lehet kivenni a zebránál. Fentről nézve alig van kiterjedésünk. A heliportról se nagyon hinni, hogy jóval nagyobb egy teniszpályánál. A másik oldalon vetek még egy pillantást a belvárosra. A legfelső bíróság bazilikára emlékeztető épülete jól megfér egy látványban a Cardinals baseball csapat stadionjával. Lefelé lelkesebben csikorognak a kerekek, de azért jól kivehető a kabin hangszórójából az a kis gyorstalpaló, amelyből még több tudható meg a környék fordulatokban gazdag történelméből. A jól szervezett ki és beszállítás közben és után az amish-ek között tapossuk egymás lábát. A parton megpróbálják úgy fényképezni családtagjaikat, hogy az Arch is rajta legyen a képen. Reménytelen vállalkozás. Az ív terpesztése centire annyi, mint a magassága.
