Tárcán kínálom

Írta: Kácsor Zsolt   Az elmenekülésünk napjának hajnalán, amikor a nagyapám kilépett a kihalt, ködülte udvarra, a küszöb előtt balra, a megroggyant házfal tövében megpillantott három vérző fejű, haldokló macskakölyköt. Mellette álltam, a kezét fogtam izzadó…

Írta: Kácsor Zsolt Pénteken este főzésben én vagyok a soros: a kánikulára való tekintet nélkül mintegy két és fél kilós bőrös malackarajt egészben megsütök, hozzá hajszálvékony, ropogós rósejbnit adok, és a kánikulára való tekintettel adok mellé reszelt uborkát…

Írta: Kácsor Zsolt Halott ember a nyomomban A halott ember fekete kutya képében jött velem szembe, és már messziről nevetett rám a szeme. Sarkon fordultam rögtön, hogy elmeneküljek, éppen nem abban a passzban voltam, mikor a gonosszal harcolni szeretek. Meg hát minek is kellene…

Írta: Kácsor ZsoltNem értettem, hogy miért a piros selyemblúzát vette föl, hiszen hétfő reggel volt, kilenc óra. Azt a blúzt pedig csak kivételes és ünnepi alkalmakra szokta tartogatni. – Mit ünnepelünk? – néztem rá, mire elfintorodott. Jól ismertem ezt a grimaszt.…

Írta: Kácsor Zsolt A külvárosi cementgyárba hétfő reggel beállított egy költő.– Kit keres? – reccsent rá a kapuőr, aki már messziről kiszúrta a bámész, hórihorgas alakot. Szokatlan vendég itt, ahová a sietős látogatók általában teherautóval érkeznek. A…

Írta: Kácsor Zsolt Szorongató álmából felriadt anyácskám és én legszívesebben világgá  szaladnánk rémületünkben azon a hajnalon, amikor szörnyű edénycsörömpölés és keserves zokogás közepette öngyilkosságot kísérel meg kicsiny, lakótelepi konyhánkban…