Írta: Kulcsár Attila
Az elegáns-versenyek naponta megrendezésre kerülnek szerte a világon. Selejtezői a munkahelyeken, buszon, sétáló utcákban, a középdöntők a színházban, bálokon, fogadásokon. A döntők a világ nevezetes kifutóin divatbemutatókon − Párizsban, Londonban, Monte Carlóban. A versenyt a divatdiktátorok és a férjek szponzorálják. Különösen a női versenyek a nevezetesek, de a férfiak is feljövőben vannak.
A ruhadarabokból a mindenkori, mindenholi szövet-ségi kapitány állítja össze a válogatott kollekciót, akkor is, ha minden tagja nincs is szövet-ből. Az elegancia, mint a foci, csapatmunka. A kapitány reggel kinéz az ablakon, és felméri a pályaviszonyokat. Ha esik, fúj, tűz a nap, más-más szerelés szükséges. Ezeken a versenyeken amatőr szinten mindannyian résztveszünk. Ruhatárunkból válogatjuk össze az aznapi versenyre a legjobbnak ítélt csapatot, eleganciánkat. Régebben nálam bérelt helye volt egy bevált csapatnak. Az érettségi öltönyöm a banketten nyerő volt. A Börcsök Pötyit teljesen levette a lábáról. Győztes csapaton ne változtass, mondja a régi szabály. De egy idő múlva ez az együttes erősen megkopott, a zakóm könyöke megsérült, hegyes orrú cipőm sarka kifordult. Váltani kényszerültem. Új csapatot alakítottam ki, új szellemben. Sztárja egy prémgalléros bőrdzseki lett, amelyik jól passzolt egy Levi's farmerral. Megnyertem velük néhány korosztályos versenyt vállalati buli-vetélkedőkön. Egyszer-egyszer amatőrként eljutottam egy-egy szakmai megméretésre, konferenciára is. Természetesen a legjobb ruhatári válogatottammal vettem részt. A zöld kockás zakómhoz fekete szövetnadrágot állítottam be a csapatba. A szürke zoknikat erre az alkalomra szerződtettem, és két drágán vásárolt olasz cipőt küldtem a csatársorba − tükörfényesen táncoltak a kifutón. A csapat tengelyébe fekete-pepita nyakkendőt kötöttem. Ott libegett végig a nyakamon. Anyám megpróbált beleszólni a válogatásba, volt egy kedvence, egy általa kötött pulóver. De nem hallgattam rá, és siker engem igazolt. Én nyertem a férfi versenyt egy pesti kollegina szerint. Az öltözőben egyszerre vetkőződve pezsgőbontással meg is ünnepeltük.
Fénykoromban színházi esteken sikert sikerre halmoztam. Választék volt bőven. Tizenkét csokornyakkendő közül került ki a legalkalmasabb. Fényes mandzsetta-gombok, nyakkendőtűk, díszzsebkendők − volt minden − futott a szekér. Az első osztályban játszottunk, eredeti mosolyom ellenállhatatlan volt.
Ahogy öregszem, egyre rosszabbul sikerülnek az időzítések. Csapatom kiöregedett, divatjamúlt − mondják a kritikusok. Klubomnak nincs elég pénze a fiatalításra. Máshol kiszolgált zakókat vagyok kénytelen leszerződtetni. Az öcsémtől kapott sportcipőm sokszor önzősködik, és nem játszik össze az apámtól örökölt nyakkendőmmel. Egyre gyengébb a csapatjáték. Mondják is, hogy nézzek a tükörbe, és vonjam le a konzekvenciákat. Mondjak le, egy női edző sokat segítene együttesemen. Soha. Én nem engedek másnak beleszólni eleganciám összeállításába. Inkább agglegény maradok, de a magam ura. Legfeljebb csak az öregfiúk versenyeire nevezek be. Ma is kemény kézzel irányítom a csapatot, nálam nincs protekció, mindig a pillanatnyi forma dönt. Ma reggel is beállítottam a krokodilmintás zoknit a bakancsomba, mert a többi lyukas volt, vagy nem volt meg a jobb szélső. Ingből kellemes gondom van, három azonos képességűből választhatok, azt küldöm pályára, amelyiknek kevesebb gombja hiányzik. A kék pantallómnak ugyan lyukas az egyik zsebe, de ez az egyetlen, amelyikbe hazai pályán még beleférek. Ülepén, térdén több sérülés nyoma látszik, de még mindig jól helyezkedik − ebben az alsó nadrágom soha nincs lesen. Van egy csíkos zakóm. Nálam öregedett meg, megbízható játékos, bár sokan cikizik, bírja a kritikát. Régebben egy ügy kapcsán besározódott, de tisztára mostam, és most klott könyökvédővel hasznos tagja eleganciámnak. Nyakkendő helyett ma legújabb szerzeményemet, egy franciás selyem-sálat kötöttem az inggallérba. Egy turkálóban találtam, Alain Delon hordhatta valamikor. A hatás nem is maradt el. A nyugdíjas klubban Lojzi, a fogatlan takarítónő, elismerően összenézett magával és megjegyezte:
− Lajoska, hogy maga ma milyen elegáns! − És ez engem boldoggá tesz. Tudom: kis pénz, kis foci. Ez van.
