Írta: Lampl Zsuzsanna
Reggel van. Új nap kezdődik. A nő születésnapja. Tele van várakozással, de uralkodik magán, s úgy tesz, mintha egy szokványos reggel lenne. A férfi is úgy tesz. Tesz-vesz. Titokban biztosan azon jár az esze, hogy mikor rukkoljon elő a meglepetéssel, gondolja a nő. A biztonság kedvéért még várok a készülődéssel, és a kávét is lassabban iszogatom, hogy a megfelelő pillanatban kellőképpen meglepődve – jé, tényleg ma van a szülinapom??? -, s nyugodt körülmények között fogadhassam az ajándékot. Gondolja a nő. S kis híján elneveti magát, mert eszébe jut, hogy a férfi képes lesz elhinni, hogy ő megfeledkezett a saját születésnapjáról.
Az idő telik. A férfi már felöltözött, s még mindig úgy tesz, mintha egy szokványos nap lenne. Már a cipőjét veszi. És még mindig úgy tesz. A nő egyre feszültebb. A férfi ezt érzékeli, de nem tudja, mi a baj. Merthogy ő nemcsak úgy tesz, mintha egy szokványos nap lenne, hanem ő tényleg azt is hiszi, hogy ez egy szokványos nap. Olyannyira azt hiszi, hogy nemsokára el is búcsúzik, és elmegy szépen a munkába.
A nő majd elájul. Hát ez elfelejtette a születésnapomat! Zokogja hangosan a négy falnak. Na de megmutatom ennek a szemétládának! Bőgve a hűtőhöz vonul, kivesz egy doboz túrót – túrógombócnak szánta, a férfi kedvence - , egy tojást, egy uborkát. Arcszépítő maszkot csinál, a hozzávalókat könnyekkel keveri. S közben nagyon csúnyákat gondol a férfiról.
Ekkor megzördül a kapu. Te jó ég, hát ez csak ő lehet! Visszajött! Mégsem felejtette el a szülinapomat! S ha meglát piros szemekkel, azt fogja gondolni, hogy azt gondoltam, hogy elfelejtette! A nő csúnyákat gondol magáról. Mire a férfi belép a fürdőszobába, magára keni a túrót, s mielőtt a szemére tenné az uborkakarikát, még látja, hogy a férfi kezében nagy virágcsokor van. No, nem olyan, ami neki tetszik, de azért virág.
Aztán már semmit sem lát az uborkától, de hallja a férfit, ahogy szép szavakkal gratulál. Hogy tudtam azt gondolni, hogy elfelejtette, szidja magát a nő. Aztán puszi, és leesik az uborka.
A férfi kérdőn tekint rá, amint észreveszi, hogy sírt. Hiába, muszáj bevallani. Képzeld el, én azt hittem, hogy elfelejtetted a születésnapomat. Mondja szégyenkezve a nő. Hát először ki is ment a fejemből. De amikor láttam, hogy dühös vagy, gondolkodni kezdtem, és eszembe jutott. Mondja a férfi. Arca sugárzik a büszkeségtől, hogy ő egy ilyen egyenes ember. Minden helyzetben az igazság bajnoka. Micsoda????!!!! Hát te elfelejtetted a születésnapomat???? És még be is vallod??? Vidd ezt a rohadt virágot, és tűnj a szemem elől! Ordítja a nő, miközben arra gondol, hogy a virágot azért megtarthatná. Szegény virág, nem tehet semmiről.
A férfi bűnbánó és kissé zavarodott képpel távozik (na jó, inkább menekül), a nő vázába teszi a csokrot. És az élet megy tovább.
