Írta: Mirtse Zsuzsa
Összesúgnak a háta mögött, a sor megnyílik előtte, ő az élet császára. Zsírosan fénylik az arca beszéd közben, valami nem stimmel vele. Talán a titoktunkolás, vagy a túl sok taps, ami körülveszi, de valami zsírosít. Pedig amúgy csinos. Mégis, átzsírlik a csinosságán valami, tör fel a pórusok közül, faggyúként vonja be a testet, ami nem kap levegőt, és kiabál ki magából. Most kellene taglalnom e zsírosság jelenlétét, bennevalóságát, önmagába fordultságát, súlyát, szerepét, kapcsolati rendszerét, kulturális hátterét, családi meghatározottságát, sőt, ezen keresztül bármilyen meghatározottságát, ám ez felesleges beszéd, és nem is idevaló. Zsíros, azt ennyi. Kenjem, ahova akarom.
Utánzásban viszont kifejezetten jó. Nagyszerűen tud például csúcsokat mímelni. Különféle produkciói vannak, trapézon, sínpályán, rajtkövön, színpadon. Aki látja, hajlamos azt hinni, hogy őt látja, és nem a produkciót. Távolról nézve mindenben jó, sőt, kitűnő. (Kitűnő vagyok.) Ahogy füvet nyír, az maga a tökély. (Ahogy füvet nyírok…) Persze, ilyent csak ritkán tesz. Leginkább, ha ezt kívánja a közönség. Mert a közönségért bármit, megtanulta a szerepet. Akkor mit tesz? Készül a nagy attrakcióra. Amikor egyszer majd önmagát adja. Amikor majd nem lesz latinovicsos, honthyhannás, titkosügynökös, csak éppen olyan, amilyen. Hogy milyen is lesz az? Nos, még talán korai erre gondolni. Sőt, feltenni a kérdést is korai, hiszen az is kérdéses, hogy van-e arca egyáltalán, ami átadható, ami már átadásra érdemes. Addig még marad az illúzió, a remény, amihez kötődni lehet, hisz azért mégiscsak olyan ilyenes-olyanos-bármilyenes, és talán lakik mindezek mögött is valaki.
Amikor eljön az este, és nem gyulladnak ki a fények, fél. Sötét sarokban reszket, és rágja az öklét, hátha nem mutat elég tehetséget ahhoz, hogy egyszer majd a világ száját magával tömje be.
Aztán felmegy a színpadra, csókokat hint maga köré, cuppog a szája, mint egy halacskának, ide-oda kacsintgat, vicsorít.
Én kis közönségem, sziszegi, és megrándul a szemöldöke.
Talán még ideírhatnám, buta is kicsit. Éppen csak hogy. Nem feltűnően, ám mégis. De nem ez ver le, hanem a zsírosság.
(Ha nem működik a Like, a Megosztásra kattintva az ismerősök tudni fogják: Tetszik.)
Maghasadás, láncreakció, zöld szivárvány - Mirtse Zsuzsa blogja
www.zoldszivarvany.blogspot.com
