Írta: Huba Ildikó
Az a baj a biosztanárokkal, hogy a hasnyálmirigyről meg a Calvin-ciklusról beszélnek ahelyett, hogy elmesélnék, mekkora hatalmas figurák a katicabogarak. Nem ám picik és édesek meg pöttyösek! Egyrészt ragadoznak, másrészt tudják, mi az a Lebensraum. Életteret követelnek maguknak az irodámban.
Az egyik katicabogár az ablaknál lakik. Egy hete bír ott téblábolni, mint egy rossz agglegény. Az a csajomvandenemnősülök-típus. Betette a lábát az irodába, kellemesen meleg (ha olykor befűtenek), de azért teljesen nem cuccol ide. A párkányon gubbaszt, a lehető legközelebb a menekülési útvonalhoz, és ha valami nem smakkol, már itt sincs.
Egy másik annektálta a plafont, de igazából csak a neonlámpa hatósugarában mozog. Kintinpáncélját csillogtatja, nyújtogatja a lábait, forgolódik, és élvezi, ééélvezi a fényt, a ragyogást, a szereplést, a sikert az én Medveczky Ilonám. Farkasszemet nézek vele. Mint kezdő naiva hunyorgok a rivaldafényben, de neki a szeme se rebben, úgy fixíroz. Tudom, miért csinálja: strucctollas legyezőt akar.
Aztán van még egy, foglalkozását tekintve asztrálvámpír. Csakis a szőnyegen őgyeleg, és szigorúan az én közlekedési útvonalamon. Alig várja, hogy eltapossam. Ha a gép előtt ülök, megpróbál besurranni a talpam alá. Imádja, ha lelkiismeretfurdalásom van, és a furdalás nyilván akkor lenne a legkínzóbb, ha óvatlanul rálépnék. Az életét is odaadná, csak nyomorultul érezzem magam. Ebből a fajtából valók az anyósok, az inkvizítorok és a rossz osztályfőnökök.
És itt van Charlotte Perkins Gilman tökéletes reinkarnációja is. Semmit nem csinál 8-tól 4-ig (ez az az időintervallum, amelyet viccesen munkaidőnek hívunk), csak a tapétát bámulja. Eszelősen figyeli a fűrészporos irodai tapéta domborulatait. Kicsit olyan, mint én, mikor vasárnap délután rádöbbenek, hogy egész héten halogattam a vasalást, és most valóságos ruhahimalája áll előttem. Én is csak nézem.
Az utolsó katicának mindig benne van a boogie a lábában. Ha közel hajolok, hallom, hogy a Táncoló fekete lakkcipőket dúdolja. Mondom neki, összejöhetne Medveczkyvel a plafonon. Legyint. Allergiás a strucctollra.
Túl forró kávémat szürcsölöm az irodában. Ezt még meghagyták nekem. Régi tanáraimra gondolok. Hogy kaphattak ezek biosztanári diplomát, ha fogalmuk sincs a katicák zsarnokságáról?
A fotó eredetije itt: http://www.naturephoto-cz.com/hetpettyes-katicabogar-picture_hu-1912.html
