Tárcán kínálom

Írta: Kulcsár Attila



Legtöbb háztartásban megtalálható néhány szerszám, ugyanúgy, mint a háziállatok. A szerszám az ember ősi barátja a dorong óta, hűséges társa, segít neki, ha bajban van, megkönnyíti a munkáját. A körömreszelőt a szépasszonyok használják, hogy is nézne ki, ha fogukkal kellene díszeiket gondozni. A varrótűt a szorgalmas háziasszonyok döfködik nap mint nap, a kamaszok biciklijéhez nélkülözhetetlen egy-egy csavarhúzó, kombinált fogó. Kések, kalapács, csípőfogó nélkül el sem képzelhető egy család otthona. Persze vannak, akik nagyobb méretű szerszámokat is tartanak, mint a franciakulcs, satu, fejsze, Samu − a nagykalapács. A tanyákon élőknél természetesen nem ritka a vasvilla, a kasza sem.
A szerszámokkal bánni tudni kell. Amíg azok gazdájuk kezéhez idomulnak, sokat kell gyakorolni. Végül aztán olyanok lehetnek, hogy kezünk meghosszabbításának érezzük, és mindent meg tudunk csináltatni velük, amire rendeltettek.
Mindig voltak azonban ügyetlenek, és vannak indulatos emberek. Az egyik elejti, a másik eldobja szerszámait, és azok önálló életet élnek. Ebből aztán sok baleset származik szerte az országban. A baleseti sebészek nem győzik összefoldozni a sérülteket. Mára azonban új divatok hódítanak. Egyre veszélyesebb eszközök kerülnek felelőtlen emberek kezébe. Mondják, hogy a közbiztonság romlásával összefüggésben. Az emberek bokszerrel járkálnak, szaporodnak a rugós kések, lassan besorol a házi szerszámok közé a pisztoly és a harapófogó is. Ezek az eszközök, ha ki vannak képezve, nagyon veszélyesek lehetnek. Fegyverviselési engedély kellene használatukhoz kivétel nélkül.
Láttam már kiírva telkek kapujára, hogy „Harapófogóval őrzött terület". Sokan a harapófogó rejtett tulajdonságait idomítással és sok gyakorlással odáig fejlesztik, hogy önálló életet él. Olyan hamis lesz, hogy amit megfog, gazdája parancsára sem engedi el. Megharapja pofájával, és vagy le kell fűrészelni arról, vagy csak akkor engedi el áldozatát, ha hideg vízbe merítik. Egyre több beteget ápolnak harapófogótól származó sérülésekkel. Az elkóborló harapófogók gyanútlan járókelőket, gyermekeket marnak meg. Nemrég egy öregasszony belehalt sérüléseibe.
Sok újgazdag státusszimbólumnak tekinti ezeket a kezelhetetlen harapófogókat. De hallani olyan híreket is, hogy egyesek viadalokat rendeznek harapófogókkal − életre-halálra. Természetesen közönség előtt, és a nézők fogadásokat kötnek a győztesre. Nagy pénzek forognak kockán − a rendezőknek és a szerszámok tulajdonosainak nagy üzlet ez. A résztvevők nem fecsegnek, minden titokban történik, informális csatornákon szerveződik. A rendőrség tehetetlen, csak tettenérés esetén léphetnének fel a törvény szigorával. De ki ismeri fel a szerszámos ládában ártatlanul lapuló közönséges harapófogóban a vérengző ragadozót?
Sokan azt mondják, hogy a tartásukat be kellene tiltani. Ott a kombinált fogó, jól helyettesítheti. Mások meg szaporítják őket, és idomítják, kiképzik. Az újságok apróhirdetéseiben naponta olvashatjuk, hogy kis harapófogók kaphatók. Több tízezer forintért cserélnek gazdát.
Vannak, akik törvény híján azt szeretnék elérni, hogy ne lehessen szaporítani őket. Ellenőrizni kellene a szerszámkészítőket, lakatosokat, kovácsokat. Ha kijön egy újabb darab a gyártó szalagról vagy a kovács üllőjéről, le kellene törni a fogóját, vagy lefűrészelni az egyik pofáját. Ekkor már semmire se használható, senkinek se kellenének − kutyába se vennék őket...