Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2018.09.06. 17:47 Ésik

A pad

Címkék: k. rados marcella

Írta: K. Rados Marcella

 

a_pad.jpgA lakók már nagyon régen vártak a padra. Kérelmükre az illetékesek hosszú évekkel korábban rábólintottak, de az áhított utcabútor csak nem érkezett meg. A nyugdíjas Erzsike a félemeletről egy darabig havonta bejárt a hivatalba, hátha sikerül a pad ügyét előremozdítania, aztán ezek a látogatások idővel ritkultak, míg Erzsike végül feladta a harcot. 

A pad azonban egy délután mégiscsak ott állt a körúton, szemben a ház kovácsoltvas kapujával. Váza ugyanolyan cirádás, fekete kovácsoltvasból készült, az ülőfelületet és a támla léceit sötétzöldre mázolták.

Elsőként a harmadikon lakó Bernát Adélkának tűnt fel az új ülőalkalmatosság. A csinos, mégis jó ideje magányos hölgy a munkából hazaérve éppen azon merengett, hogyan vonhatná magára az új szomszéd, Téglássy Kálmán figyelmét. A korban éppen hozzá illő, ötvenes férfi alig egy hónapja költözött az emeletre, és azon kívül, hogy a folyosón minden nap udvariasan köszönt, mintha tudomást sem vett volna Adélkáról. Bárcsak valami csoda történne, és ma végre megszólítaná, ábrándozott Adélka, miközben helyet foglalt a ház előtt az új padon. 

Gondolataiból Téglássy Kálmán váratlan megjelenése zökkentette ki. A férfi hamarabb végezhetett a mérnöki irodában, mert aktatáskájával a hóna alatt már kora délután hazafelé tartott a körúton. 

– Kezét csókolom! Leülhetek? – Kálmán már egy ideje gyűjtötte a bátorságot, hogy végre beszédbe elegyedjen a szemrevaló szomszédasszonnyal. Adélka némán bólintott. Szerencsére a körúton éppen nagy zajjal elrobogott egy villamos, így nem tűnt fel, hogy a meglepetéstől egy hang nem jött ki Adélka torkán.

Ekkor lépett ki a ház kapuján Zsuzska a földszintről. A máskor mindig mosolygós kislány bánatosan, kisírt szemekkel ült le a két felnőtt mellé.

– Kiteszem mindjárt ezeket a plakátokat – mutatott pár papírlapot egy elveszett kiscica fotóival. 

Hát ezért olyan szomorú ez a kislány, gondolta Adélka, ám ekkor a hátuk mögül, a nagy platánfa tövéből huppanás hallatszott. A következő pillanatban cirmos kölyökmacska dörgölőzött Zsuzska lábához.

– Mircintó, hát előkerültél! – derült fel azonnal a kislány. Nahát, ez már a második csoda, gondolta Adélka, Zsuzska pedig már kapta is ölbe a cicát, és boldogan szaladt vele hazafelé.

A kapuban kis híján nekiütközött Kovács Bélának. A fiatalemberről a házban mindenki tudta, hogy a feleségét baleset érte, és kómába esett. Azóta Kovács Béla szinte csak árnyéka volt önmagának. Hirtelen a férfi zsebében megcsörrent a mobil. Rápillantott a kijelzőn felvillanó számra, és erőtlenül rogyott le Adélkáék mellé a padra. Időbe telt, mire fogadni merte a hívást.

– Parancsoljon főorvos úr – Kovács Béla remegő hangon szólt a telefonba. Hosszú szünet következett, de a férfi arcán mintha kezdtek volna kisimulni az aggodalom festette ráncok. Talán mégsem a legrosszabb hírt kapta, reménykedett Adélka, és izgalmában megszorította Téglássy Kálmán kezét. – Magához tért? Ez hihetetlen! Azonnal indulok! – pattant fel Kovács Béla, és mint a szélvész, rohant a villamosmegálló felé.

Mintha ezen a padon mindenkivel csoda történne, gondolta Adélka, aki csak ekkor vette észre, hogy még mindig Kálmán kezét szorongatja, akinek mindez láthatóan nem volt ellenére. A kapun kilépő nyugdíjas Erzsike szemei is elkerekedtek, amikor megpillantotta a két, kézen fogva ücsörgő szomszédot, ráadásul azon a padon, amiről Erzsike már álmodni sem mert, hogy valaha megérkezik. 

– Nahát, megkaptuk végre! – derült fel Erzsike. – Mostanában úgyis gyakran kell megpihennem, annyira fáj a lábam. Csoda kéne, hogy végre jobban legyek! – sóhajtott.

– Tessék csak leülni! – mosolygott Adélka mindentudón. 

 

A kép forrása: http://www.m7design.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr1714226395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.