Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2018.08.06. 16:53 Ésik

Piacon vett bölcsesség

Címkék: kulcsár attila

Írta: Kulcsár Attila 

piacon_vett_bolcsesseg.jpgSzeretek piacra járni. Mennyivel másabb az, mint a Plázák személytelen világa. Itt beszélgethetsz az eladóval, alkudozhatsz is. Megkóstolhatod az árut, kritizálhatod, és a választék is sokkal nagyobb. A zöldségből, gyümölcsökből mindenképpen.

– Vegyen paradicsompalántát is – szólít meg az egyik. A másik orrom alá dug egy elmorzsolt levelet: – Ezt szagolja meg, orvosi zsálya, néhány levelét megfőzi teának, és mind bajra jó.

Na és találkozhatsz a régi ismerőseiddel. A volt iskolatársakkal, nyugdíjas kollégákkal, mert azok is piacra járnak.

Engem most a nejem dióbelet venni küldött el.  Ez így pünkösd után nem egyszerű feladat. Elmúltak az ünnepek, a diós-patkó és a zserbó egyre ritkábban kerül a vendégek asztalára. Én is csak egy kis aranygaluskára éheztem. Na, akkor vegyél dióbelet, kaptam az ukázt.

Tettem a dolgomat, sétáltam az áruktól roskadozó asztalok között, és nézelődtem.  Dióbél nem volt sehol. A portyázás során többször a szemem elé került egy asszony, aki hosszasan lekötötte az eladók figyelmét, mert nehéz eset volt. Jól szituált hatvanas lehetett – ápolt haj, joging, edzőcipő, otthon talán még túrabotja is van. Elegáns kézikocsit húzott maga mellett, afféle NÉBIH ellenőrnek tűnt – ez a szervezet az élelmiszer-biztonságot vizsgálgatja.

Elnéztem, ahogy kiválogatta a paradicsomhalomból a legszebbeket. Mindet megfogdosta, megnyomkodta, hogy elég frissek-e. Lenyúlt a láda aljára, hogy megtalálja azt, amelyiket még senki nem dobott félre, és nagy sokára összeválogatott egy kilóra valót.

– Ezt mikor szedte le, jóasszony? – kérdezte az uborkáknál. Persze nem hitte el, hogy ma hajnalban, és odébb állt.

Az almáknál is megszagolgatta a szebbnél szebb gyümölcsöket, és megkérdezte: – Hol tárolták ezt a szerencsétlen Jonagold almát? Teljesen átvette a krumplisverem szagát. Ezt adja el az ukránoknak, azok úgy is megvesznek mindent.

Az import szőlőket fajtánként végigkóstolta, az egyiknél megjegyezte,  ha húsz forinttal olcsóbban adja, mindet megveszi.

– Nem vagyok megveszve – mondta a kofa –, ezt Spanyolországból hozzák, asszonyom.

Hogy, hogy nem, minden soron összefutottunk, mert a dió miatt végig kellett járnom a piacot. Hol a kápia paprikára alkudozott, mert fonnyadtnak találta, hol egy csomó retket harapdáltak az eladóval, aki így bizonygatta, hogy ez magának pudvás, pudvás a maga valaga…

A végén már szinte kerestem a tekintetemmel, hogy hol válogat, és egyre ismerősebbnek tűnt. Csak azt nem tudtam, hogy honnan.  Itt figyeltem fel rá, vagy valahol a múltban találkoztunk?

– Ez a krumpli már kicsirázott, uram – hallottam a másik oldalról –, és miért ilyen földes? Homokot nem veszek – vitatkozott hangosan az eladóval.  

Otthagyta, és már nekem mondta: – Ez az eladó azt se tudja, hogy melyik krumplifajta való a sütésre és melyik a főzésre. Aztán tanácsokat adott nekem is: – Fordítsa fel azt a nylon zacskót, és észreveheti, hogy az alján törmelékek vannak.  Nézze, ott van egy dióhéj is! Az, ha átmegy a darálón, belekerül tésztába, és oda van a koronája a fogán. Ne vegye meg így, zacskóban kiporciózva.  A fél kiló biztos ki van mérve, de kóstolja meg előbb, mert lehet, hogy már avas.

Megköszöntem a tanácsokat, és belekóstoltam az áruba. A napokban pucolhatták meg a héjától, úgyhogy megvettem.

Addigra a hölgy már muskátliknál válogatott. Na, nem szeretnék a férje lenni egy ilyen kákán is csomót kereső nőnek, jutott az eszembe. Biztos azt így választotta ki magának. Megfogdosta a kákáján a csomót, megtapogatta bicepszét, megnézte fogsorát, elvégeztetett vele egy IQ-tesztet, kipróbálta, beleült, mint egy BMV-be, belekóstolt.  És még így se bízza rá a piaci bevásárlást, mert félő, hogy hazahoz valami szemetet.

Az előcsarnokban még egyszer megpillantottam. A sváb húsosnál vett 10 deka tepertőt – de ne legyen rajta bőrke – hallottam reklamálását.

Mögé érve, profilból észrevettem egy anyajegyet a füle alatt a nyakán, és akkor megvilágosodásom támadt. Nem a Bogárdi Piroska ez a nő, az negyedik A-ból?  Akivel vagy negyvenöt évvel ezelőtt többször is táncoltam a diákbálokon. Egy kicsit meg van rottyanva, de még jól tartja magát – legalább is hozzám képest.  A Bobák Janival járt egy időben a B. osztályból.

Utána sündörögtem, és piac előtt megszólítottam:

– Köszönöm a segítségét a dióbél vásárláskor! Ne haragudjon, hogy megkérdezem: mi van a Bobák Janival, megvan még?

Szúrós tekintettel végigmért, hogy ki ez az alak, olyan piacon nem ismerkedek tekintettel.

– Nem tudom, hogy ki maga, de a Bobák az egy rohadék volt.

Tisztáztam magamat, és így már emlékezett is rám. Biztos megállapította magában, hogy én is olyan vagyok, mint egy krumplisveremben tárolt Jonagold alma, amelyik ráadásul még varasodik is.  De azért elpanaszolta:

– A Bobákhoz hozzámentem, de egy fél év múlva lelépett, ma Brazíliában éj. Jól beleválasztottam. Azóta jobban megnézem, hogy mit veszek.

Még váltottunk néhány szót, abból kiderült, hogy így se talált magának megfelelő – BMV típusú – férjet. Láttam, amint felszállt a 12-es BUSZra. 

A kép forrása: https://hiros.hu/kecskemet/hirek

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr2114165491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.