Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2018.07.05. 17:16 Ésik

A fa teteje karcolta az ég töretlen tükrét

Címkék: fehér noémi

Írta: Fehér Noémi

egig_ero_fa.jpg– Hányszor intett csendre apád óvó keze? Hogy kívánta meleg ajkad anyád tejtől dagadó keble! De most... Nézd, mi lett belőled! A nevelés, a szép szó... Verés? Vagy mi kell, hogy megértsed? Te árva... Lélekben halott pára! Emlékszel? Rohanva megálltál a fa előtt. Az előtt a fa előtt! Istenem! Teteje karcolta az ég töretlen tükrét! S mindig magad láttad benne! Hogy nőtt veled, hogy hajlott remegve, zsenge törzse csodát keresve, a már megromlott világban! Emlékszel? Ringtál sírva karomon, mert más nem lehetett veled, mikor tipegtél, fogtam pici kezed, és vezettél. Vezettél a nagy fához. Nézted a rajta szunnyadó, álmos madarakat. Mindig szóltál nekem: „Néni!” Mert akkor még így hívtál. „Tessék nézni! A madarak halottak? Vagy csak a lekük sorvad el csendben?” Már ekkor tudtam, hogy nincs minden rendben, mégis mosolyogva válaszoltam: „A madár alszik, nem halott. Neki méreg nem hatott, csak elfelejti bánatát!” Mint ahogy jóapád tette, volna. De nem.  És most? Rohansz a világ megrontóival, te, ki Himnuszt, Szózatot nem szaval. És nem állsz meg a magas fánál! Helyette rohansz ide, hogy hányjál! Mert kövérnek tartanak! Nézd meg magad! Már az ország rabja vagy! Egy láncra vert kutya! Egy betört ló! Szánalmas, hogy azt teszed, amit akarnak! Mire jó neked? A mosdó felett vágod kezed! A kötél, a pisztoly ott a fiókodban! Azt hiszed, nem tudtam? A fához rohantál, és felmásztál az ágára! És mosolyogva nézted, hogy onnan milyen a természet. De most! Csak akkor mosolyogsz, ha megengedik neked, vagy ha társaságban vagy! Magadban meg harcolsz, hogy ne légy magad! Hányszor rohantál sírva, hogy sebes lett a térded, és dajkád csókját adva rá, már újra élted, a naiv életed! Lehet, naiv volt! Hittél abban, ami nem látszott, hagytad felborulni a világot! De legalább az te voltál!  Mit kezdjek már veled? Úgyse hallgatsz a szavamra! Apád már nincs, hogy megmondja, hibázol! Anyád meg nem érdekled, tudod te is magadtól! Itt vagyok én, egyetlen dajkád! Meg még van valaki, a te magas fád! Támogat, megvéd! Nincs félned, nincs, ki megtép, magadból darabod add a csendnek, a sötétnek, a fénynek, a jövőnek, a múltnak, de legfőképp a jelennek, aki tudja, hol vagy! És felejts el mindenkit! Felejtsd el a látszat törött tükreit! Szerinted nekem jó? Csak nézem az ágyad! És hogy ott fekszel, csendben, szótlan, tudod egyáltalán, az a fa hol van? Te egyetlen, te drá...

– Asszonyom! Már nem hallja! Elvesztettük. Figyelni kellett volna, mikor a késért nyúlt, a hideg fémet a kezéhez illesztette, és amikor vérbe borult gyenge teste... S lezuhant a padlóra. Mikor fejét verte. Támogatni, miután apját vesztette és az anyja megőrült. De maga csak ült, és nem tudta, hol vannak a kötőtűk! Ilyen után ne jöjjön a fával. Nem véletlen, nem állt már többet meg nála! Mindenki tudja! Maga volt, aki kivágta....

 A szerző Szabadkán él, a Debreceni Nagyerdőért Egyesület mentorpályázatának felfedezettje, a 10-14 évesek prózakategóriájának III. helyezettje.

A kép forrása: https://www.orszagalbum.hu/egig-ero-fa_p_28297

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr4914094943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.