Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (25) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2015.12.11. 17:12 Ésik

Jelenet

Címkék: farkas molnár péter

Írta: Farkas Molnár Péter

 

Nagy méretű étkező, középen régi ebédlőasztal, vastag, nehéz drapériával letakarva. Körülötte nyolc szék. Az asztalon, középen, üvegtál, rajta gyümölcsök.

Balra ablak és kétszárnyú ajtó kinyitva. Jobbra vitrines tálaló, benne étkészlet, porcelánok. Tőle jobbra nyitott ajtó.

A falon képek, az ablakot és az erkély ajtót fehér csipkefüggöny takarja.

A szereplőknek csak a hangját halljuk, egyikük sincs a színen.

 

– Anyuka, kér kávét?

– Kérek. Tudod, hogy reggel mindig kérek.

– Nem mindig. Tegnapelőtt se tetszett kérni.

– Akkor fájt a fejem és inkább nem kértem. A Korompay doktor azt mondta, ha fáj a fejem, akkor magas lehet a vérnyomásom. Ezért nem kértem.

– És most nem fáj?

– Nem. Most nem fáj. Úgyhogy most kérek kávét.

– Merre tetszik lenni?

– Ahol mindig. Itt, az ablaknál. Nézelődök, fiam.

– Nem tetszik fázni?

– Nem. Nem fázom. Köntösben vagyok és magamra terítettem a kockás plédet.

– Ha fázik Anyuka, tessék szólni, jövök, és behajtom az erkély ajtót.

– Nem fázom. Most mondom épp, hogy nem fázom.

– Hallom. De ha mégis… Tessék ám szólni nyugodtan.

– Jó. Majd szólok.

*

– Mi volt ez a csörömpölés?

– Nem volt csörömpölés Anyuka. Csak zörögtem a tányérokkal.

– Csoda, ahogy eligazodsz abban a nagy konyhában.

– Megszoktam. Csak Anyuka aggódik állandóan. Nem volt csörömpölés.

– Nem aggódom.

– Jaj, dehogy nem! A múltkor is tetszett…

– Mert attól féltem, elestél.

– Nem esek el Anyuka. Vigyázok.

– Akkor jó, szívem. Akkor nem aggódom.

– Hát ne is. Van a hűtőben tejszín. Tetszik kérni? Vagy inkább tejjel?

– Mondd, fiam, miért törődsz ennyire velem?

– Nem fáradság, tudja Anyuka jól. Kávét főzök magamnak, olyan mindegy, hogy egy vagy két személyre töltöm be.

– Egyszerűbb lenne, ha betennél valami otthonba.

– Jaj, Anyuka! Hogy mondhat ilyet?

– Miért? Hát egyszerűbb volna nem?

– Miért kellene Anyukának otthonba menni? Van Anyukának saját otthona.

– Van bizony. Enyém ez az egész ház.

– Na, tetszik látni? Hát, hogy mehetne akkor otthonba?

– Én csak azt mondtam, egyszerűbb lenne.

– Ne tessék ezt újra kezdeni.

– Mit?

– Ezt az egészet, azzal az otthonnal. Ellátom én mindkettőnket, tudja Anyuka jól.

Otthonba se lehet csak úgy. A jobb helyeken éveket kell várni, mire felszabadul egy hely.

– Tehát megfordult a fejedben.

– Nem, Anyuka, nem fordult meg.

– Akkor honnan tudod te azt, hogy mennyit kell várni?

– Hallottam.

*

– Merre lehet Anyuka kék csészéje?

– Nem tudom. Nincs a mosogatónál, a csepegtetőn?

– Ott már néztem. Meg a mosogató is üres, este elmostam, aztán még elpakoltam, mielőtt lefeküdtünk.

– Nem tudom fiam. Nézd meg a polcon, az ajtó mellett.

– Megvan.

– Tudom, miért nem küldesz otthonba.

– Anyuka ne tessék…

– Azért, mert akkor el kellene adni a házamat, és az árát befizetni.

– Jaj, Anyuka! Most miért tetszik megint ezzel jönni?

– Mert ez az igazság fiam. Tudod te azt jól, hogy Zoli volt az egyetlen élő rokonom. Ő örökölte volna a házat.

– Tudom Anyuka! Meg azt is tudom, hogy nekem kellett volna meghalnom, nem a maga fiának. Én maradtam életben Anyuka. Érti? Én! De ha úgy jobb, akkor felkötöm magam, ha az Anyukának könnyebbség.

– Dehogy kötöd fiam, dehogy kötöd. Kivárod szépen, amíg meghalok, hogy a tied lehessen a ház.

*

– Most sírsz?

– Már nem. Hogy tud ilyen kegyetlen lenni? Én a lelkem kiteszem, megcsinálok mindent amit kigondol. Ápolom, ellátom, gondozom…

– Csak te ne zsarolj engem! Ne akarj te az én lelkiismeretemre hatni!

– Nem azért mondtam. Azért mondtam, mert ez az igazság. Anyuka meg annyira gonosz! Annyira igazságtalan.

– Jó, jó, hagyjuk. Inkább hozd végre azt a kávét.

*

A fiatal lány óvatos, csoszogó léptekkel bejön, zsúrkocsit tol maga előtt. Rajta porcelán kávés készlet.

Fehér botja a bal karjára akasztva.

Anyuka a zajra bejön az erkélyről, a lány felé fordítja a tolókocsit amiben ül, és lassan a szoba közepe felé gurul.

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr888157728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gertrud53 2018.09.24. 23:43:24

A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban.