Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (25) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2015.10.24. 06:59 Ésik

Csikágótól Kispestig

Címkék: farkas molnár péter

Írta: Farkas Molnár Péter

 

Szűk utcán, esőben, a Keleti pályaudvar felé. Lassú léptekkel, át a Csikágón. Csöpög az eső, de az csak víz, engem nem zavar. Nézem a kopott házakat, a behúzott nyakkal és élettelen arccal siető embereket meg a hajléktalan asszonyt, aki megterített magának a sarkon, egy narancsszín szemétgyűjtőn, és arcát úgy dugja nejlonszatyrába, akár ló a zabos tarisznyába. Amikor mellé érek, kicsit kiemeli fejét a szatyorból és rám néz. Szájára morzsák ragadtak, haja ősz és zsíros, a tekintetében nincs semmi emberi. Elmegyek mellette, ő eszik tovább.

 A Thököly úton egy sánta férfi veszkődik kerekes bevásárlókocsijával. Vonszolja maga után, a busz feltűnik a kanyarban. A férfi rángatja a guruló alkalmatosságot, küszködik, végül félreugrik, a kocsi feldől, a busz áthajt egy kiló kenyéren. Kétszázötven forint szétlapulva a vizes aszfalton. Végül is nem történt semmi, a férfi megúszta, a kenyér nem.

Mindennapi kenyerünket add meg…

A Verseny utca sarkánál fiatal lány áll a pékség ernyője alá húzódva az eső elől. Giroszt eszik, szája sarkán és ujjain valami vörös lé. Mintha vérezne. Mellette férfi áll, néha beleszív a cigarettájába és a lány arcába fújja a füstöt.

A parkoló melletti járdán kövér, naplopó arabok és kövér, naplopó taxisok múlatják az időt. A taxisok épp most szerveztek demonstrációt lehetetlen életkörülményeik miatt, a kormány tárgyalna velük. Az arabok nem szerveznek demonstrációt. Velük nem tárgyal a kormány. Az arabok kezében műanyag pohár, benne tea vagy kávé, talán valami üdítő. A taxisok kezében pénztárca.

Üvegportál, felette tábla: non-stop pizzéria és pékség. Harsog a zene. Rai. A Közel-Keleten és a Baross téren népszerű.

A pályaudvar falánál, a járdán ezüstmetál X5-ös BMW. Mellette fiatal cigányfiú. Csillogó szemmel bámulja a luxust, nézi magát a füstszínű szélvédőben, aztán lassan leül az autó krómozott lépcsőére.

– Húzol onnan az anyádba, vagy lerúgom a fejedet!

Nagydarab ötvenes férfi érkezik kivörösödve. A srác felpattan a küszöbről, arcán valami leírhatatlan mosoly. Félszeg alázat és rémület keveredik ebben a mosolyban. Képtelen vagyok megfogalmazni, mit is látok a fiú szemében. A nagydarab lassít és egy ötszázast dob a motorháztetőre.

– Hozzál valahonnan egy kólát!

A srác felkapja a pénzt és fut.

– Ha eltűnsz, kitépem a beled, te kis geci – morogja a férfi, inkább csak úgy magának. Néz a fiú után és tökéletesen tisztában van vele, hogy semmilyen tekintetben sem egyenlők.

Rágyújtok és kicsit arrébb megállok, kíváncsi vagyok, mi történik.

A srác jön és hozza a kólát, meg a visszajárót. A nagydarab elveszi tőle a palackot.

– Meleg, bazmeg.

Morogva eltűnik, a fiú bámul utána. Az arca szomorú.

Milliónyi ember a buszmegállóban. Groteszk mozdulatokkal kerülgetik egymást, kicsavarodott tagokkal állnak, inkább kificamodnak, csak ne kelljen egymáshoz érniük. Védelmezik csöppnyi magánterületüket, ameddig lehet. Ha feljutnak a zsúfolt buszra, akkor úgyis mindegy már. Összeszorulnak, egymásba nyomódnak, egybeolvadnak.

Egy európai ember úgynevezett intim szférája cirka két négyzetméter. Egy átlagos japáné nulla egész öt…

Hömpölyög a tömeg a megállóban, a gyalogjárókon, az átkelőhelyeken. Emberek tolakodnak és nyomakodnak, kerülgetik egymást. Kikerülik a szembejövőket és nekiütköznek a mellettük igyekvőknek. Elmosódott kontúrok. Arcvonások már nincsenek, azokat rég lemarták a mindennapok.

Leülök a villamoson. Velem szemben kövér nő ül, kakaós csigát eszik, a szája barna. Táskája egyre lejjebb csúszik az öléből, utánakap, leesik a táska és a sütemény is. A nő néz maga elé, aztán a táskát felveszi, gyengéden letörölgeti a kabátja ujjával, a süteményt a lábával diszkréten maga alá tolja.

A peronon mocskos ruhájú alak áll és bámul az ülés alá.

A Fiumei úton óriásplakátok.

„Betéti kamat három egész öttized százalék, egy éves lekötés esetén, akár ötszáz eurótól is.”

„Zágráb a zene fővárosa.”

„Az új Grand Cherokee megérkezett! Már tizenhárom millió ötszázezer forinttól.”

Hat hónap alatt másfélszáz ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Meddig játsszuk azt, hogy minden rendben van, hogy ez egy normális világ, benne normálisan élő emberekkel?

A villamos döcög, le- és felszállnak. Senki nem ügyel a másikra, üres szemmel merednek maguk elé. Kibámulnak az ablakon a házfalakra és kerítésekre, vagy valahová a falakon és kerítéseken túlra. Ezer és ezer ember tart valahonnan valahová, bezárkózva önmagába.

Spar áruház az Üllői úton. Asszony lépked előttem sietősen, két gyereket húz maga után kézen fogva. Megállítja őket a bejáratnál, százforintost nyom a bevásárló kocsiba és eltűnik a forgóajtó mögött. A srácok állnak a szemerkélő esőben és a cipőjüket bámulják egykedvűen.

Azt mondod sivatag, lakatlan sziget? Tévedsz. Ott rajtad kívül nincs senki. Egyedül vagy. A városban millió ember él. Semmi sem fogható a város magányosságához.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr128016261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gertrud53 2018.09.24. 23:32:51

Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem...