Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (24) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (62) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (8) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (38) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2012.10.08. 18:00 Ésik

A létező Trianon

Címkék: piro m. péter

Írta: Piro M. Péter


Terpeszben állt a „Teljesen Hivatalos Maros-forrás” felett, aztán beleköpött.
Ez már a negyedik „Teljesen Hivatalos Maros-forrás” volt, mert itt mindenkinek az folyik a kertje alján. Érthető, hiszen ez egyféle turistacsalogató attrakció, másrészről meg tényleg több patak szalad össze Marosfőn, hogy a végén összejöjjön az igazi.
A Maros-Mures. Muris.
Vigyorogva elindult egy vadcsapáson, mert hosszú út előtt állt. A Hargita volt a cél, tudta, hogy erre rá fog menni a napja. De nem bánta, hiszen ezért jött ide, ezért spórolt egy évet, hogy most egy hétig hegyeket másszon szerte Erdélyországban.
Esténként meg hallgassa majd, miket hordanak össze a székelyek (némi huncut mosollyal) a medvékről, farkasokról, viperákról.
Nem félt tőlük, ismerte a hegyeket. Csaba, a menedékház öreg gondnoka szerint „érezte”. Ez annyit tett, hogy minden zajról és nyomról tudta a történetet, és alapból kerülte a forgalmas ösvényeket.
Magabiztosan tájékozódott, és tervet készített fejben, hogy vacsorára megérkezzen a szálláshelyére. A juhtúrós puliszkát nem akarta kihagyni.
Meg az azt követő pálinkázást sem.
Közben lassan megbeszélik majd a világ dolgait és a világ legrövidebb tósztjait mondják: − Na!
Ennyi.
Ivás.
Király, semmi flikk-flakk. Aztán Imre, aki egy igencsak kikupálódott gazfickó, biztos megint megpróbálja behúzni a csőbe valami eszement történettel.
Mint tavaly.
Elmosolyodott. Már tudta, hogyan csinálnak a pityókából bort a székelyek. Hosszan kerülgették a témát, köntörfalaztak, aztán a végén kibökték:
Ha jó a termés: egy részét elcserélik szőlőre.
(Persze nem mindig ilyen vidám a dolog. Kicsit most is tartott tőle, hogy megint szóba kerül majd az a bizonyos népszavazás. Eh-eh, kellemetlen dolog magyarázkodni a saját országod miatt.)  
Viszont addig is van itt minden, amit ősszel kínál a hegy: vackor, szeder, forrásvíz.
Vagy éppen az útjába botló vadmálna. Szedegette szorgalmasan, bár némi bűntudata lett amiatt, hogy konkurenciát támasztott a medvékkel. Nekik tényleg szükségük van erre a tápláló gyümölcsre, hogy felhízzanak télire. De hát..., olyan jó az íze!
Óvatosan tovább haladt, figyelt, szagolt, hallgatott, érezte a hegyet.
Medve, farkas, zerge még nyomokban sincs.
Visszaszorultak.
Bezzeg a nyulak és az őzek jól elszaporodtak, ürülékük ott van mindenhol.
Erről valahogy eszébe jutott az előző nap egyik emléke. Elgyalogolt Vaslábba (Vaslabeni), és mivel útba esett egy kocsma, (hogy-hogy nem) bement, és kért egy szőke sört.
Csak így, tökhülyén, magyarul.
A pultos hölgy meg azt prüttyögte az ősi dákóromán nyelven, hogy nem érti. Kínos, mert a smink ellenére is látszódott, hogy itt él vagy ötven éve, s talán egy-két magyar mondat nem terhelte volna túl a szervezetét. (Bezzeg a korondiak! Saját fülével hallotta nemegyszer, hogyan kommunikálnak négy-öt különböző külföldivel, ha el akarnak adni valamit.)
A történet végül is úgy ért véget, hogy a sörre igencsak szomjazott, hát nyelvet váltott és kérte:
− Una blonda bere! Multumesc!
Így megy ez manapság. Túl sok korlát van még mindig egyesek fejében. (Neki is volt, persze. Jó régen.  Már óvodás korában szívesen nézegette a földrajzi atlaszt, és azt hitte úgy van minden, ahogyan ott látja. És amikor először lépte át a határt a szüleivel és a testvérével, döbbenten tapasztalta, hogy nincs ott vastag piros vonal és az ország színe is azonos. A bátyja meg kiröhögte.)
De most nem ez a lényeg, hanem a gyönyörű táj, a hasítóan tiszta levegő és a lassan kibontakozó sziklás csúcs!
Beosztotta az erejét és a távolságot, a maréknyi vadkörtét, amit útközben szedett és a flakon vizet, amit egy forrásból töltött újra.
A fák egyre kisebbek lettek, a fehér kövek egyre nagyobbak.
A végén erősen tapadni kellett a sziklához, három ponton támaszkodva, egy helyen fogásokat keresve. Erősen leizzadva és kissé fujtatva ért fel a tetőre.
Szétnézett ennek a világnak a tetejéről, és úgy érezte magát, mint az Isten.
(Na, jó, egy kopaszodó, korosodó és kissé alkoholista isten.)
Itt egyértelmű válaszra talált arra vonatkozóan, amin egész úton morfondírozott.
A korlátokat mi magunk állítjuk fel, emberek, ilyen-olyan okokból. Aztán berajzoljuk a térképekre, meg az agyunkba, mintha az úgy is lenne.
Pedig a valóságban nincsenek határok.
P1040011.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr854826744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.