Írta: Molnár Péter
Ezerkilencszázhatvanhat, hatvanhét, hatvannyolc.
Kiszabadulás az iskolapadból, másodszor is. „A'' szabadság.
Állandó éjszakai műszak egy tejipari vállalatnál, az első Levi's az ecseriről.
Az első szerelem, rögtön három évig tartó.
Ott Rolling Stones, Spencer Davis Group, Animals. Itt Illés, Metró, Omega.
Ott Ginsberg, Kerouac, itt Déry Tibor és Csörsz István.
Ott Marquee klub, itt Bosch Művelődési otthon.
Egymásra találnak a jobb zenészek. Előbb a Cream, Claptonnal, Bakerrel és Bruce-szal, aztán a Deep Purple, a Led Zeppelin. És persze Hendrix, meg Zappa. Itthon pedig Liversing, aztán Meteor és Sakk-Matt, Radics Bélával. Feltűnik Som, Závodi és Tátrai.
Ott Monterey és Woodstock.
Itt táncdalfesztivál és Vlagyivudsztok.
Ott Joe Cocker, Santana, Ten Years After. Itt Joszip Kobzon és Karel Gott.
Meg Zárai – Vámosi, Aradszki László, Poór Péter. Ja, Magay Klementina.
Szupersztárok.
Hatvannyolc. Vietnam és Prága, a szinkronicitás jegyében.
Tiltakozás a vietnami háború ellen, kivételesen itt is, ott is.
Lázadás, a rendszer, a világ ellen. Hatvannyolc, Párizs. A vörös Deni. Daniel Kohn-Bendit.
Ott. Itt szabad pártnap, vietnami testvéreink, kubai testvéreink, afrikai, latin-amerikai és – mert katonai diktatúra van – görög testvéreink. A magam egyéni, kisszerű lázadásai: „Minek nézik önök az én anyámat?''
Kádár apánk. „Az én apámat Molnár Péternek hívják.'' Kirúgnak néhány helyről. A szó szoros, és átvitt értelmében is.
Lázadás. A rendszer, a világ ellen. Párizs, hatvannyolc. Ott.
Itt gyenge kísérlet március tizenötödike megünneplésére, ahogyan kell. Kellene. Párizsban a diákokhoz csatlakoznak a munkások, Budapesten hozzám anyám csatlakozik, amikor kiengednek a Budapesti Rendőr Főkapitányságról.
Kirándulás Bécsbe, ott vetítik a filmet Woodstockról. Ott.
Itt vetítik a mittudomén hány nevem volt címűt, Ságvári Endréről.
Bécsben, Zágrábban, Újvidéken a Rolling Stones, a Steppenwolf, Cocker, és ki tudja ma már felsorolni? Ott.
Én meg lemegyek Pécsre, Sopronba. Itt.
Kicsit olyan ez, mint amikor Mihály bá leballag a kert végébe, nekidől a kerítésnek és hallgatja a muzsikát, mert lakodalom van a szomszédban.
Hosszú hajú, fura cuccokba öltözött gyerekek az utak mentén, mennek Nepálba, Indiába, az óvatosabbja Amszterdamba. Ott.
Hosszú hajú, fura cuccokba öltözött gyerekek az utak mentén, mennek Siófokra, Földvárra, a vadabbja Krakkóba és Varsóba. Itt.
Szabad szerelem, szabad a szerelem, szexuális forradalom. Kivételesen, ismét ott is, itt is.
A szerelem, legalább szabad. Ott. Néha, ha kerül valakitől egy kégli, talán itt is.
Megkapom a behívómat. Ide.
Kapja ki a seggéből az ólmot, újonc, vagy a szart is kirugdosom magából, maga pesti jampec! Beáll a sorba, behúzza a hasát, kidülleszti a mellét, nem pofázik!
„...lassan lépdel a fűben a vak zenészek kara.
Mondjátok, emberek! Ez itt már Európa?''
(Ha nem működik a Like, a Megosztásra klikkelve az ismerősök tudni fogják: Tetszik)