Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.08.21. 21:08 Ésik

Azok a régi szép Puskás-idők

Címkék: kulcsár attila

Írta: Kulcsár Attila
 

Amikor én voltam a szövetségi kapitány, akkor még világszínvonalú volt a magyar foci. Az első osztályban 16 csapat rúgta a labdát és a másodosztályban is nagy volt a tolongás a feljutásért.

A pályák európai színvonalúak voltak. A mienk viaszkosvászon bevonatú a konyhában, de a  Margitics Gyula Stadion igazi politúrozott ebédlőasztal a hallban. A pályát színes ceruzával rajzoltuk ki, de  a belekarcolás jobb volt, mert az az esti, villanyfényben játszott mérkőzéseken is látszott. Kerezsiéknél a hazai pálya lejtett, a furnérlemez sok helyen felvált. Ott elakadt a labda és játékos is. A vendégcsapatnak semmi esélye nem lehetett.
 

A játékosállomány nemzetközi volt már akkor is. Hazai nevelésű a  nagymama télikabátjáról levágott belső hármas. A  balszélső, a kacskalábú Czibor, egy amerikás IKA  csomagból származó pelerin díszgombja volt. Ovális, és két szélén lecsapott, kiszámíthatatlan beadásokat emelt be szélről.

A Vasas csupa régi emlékéremből állt, némelyik hat centis óriás, és még az akasztója is rajta maradt. Egyszer a Pocak becserélt egy német vaskeresztet is, de bűn rossz volt, nem találta el a labdát se. 

A dél-afrikai vb-n sokan panaszkodtak a dzsabulánira, erre a kiszámíthatatlan pörgésű labdára.  Nálunk kétféle típusú labda volt rendszeresítve. A sliccgomb és az inggomb. A sliccgombbal felfordítva be lehetett emelni a labdát a felső sarokba akkor is, ha a védelem  felsorakozott. Az inggomb a mandinerezéshez volt kiváló.

Amikor kipattant a labda taccsra, a pályán kívülre, sokszor  nem került vissza, eldugták a nézők emlékbe... Begurult a sötétbe, a rekamié alá, a szemetes bödön mögé, vagy egyszer  a hajópadló repedésébe. Ilyenkor állt a játék, de nem sokáig, hamar  levágtunk egy újabb sliccgombot, és folyt tovább a küzdelem. Akkor még nem volt cipzár meg tépőzár  a gatyákon. 

Az őstehetségből sok edzői munkával lesz világklasszis. Kijártam az ócskapiacra, felfedezésre, játékos nézőbe. Egyszer  hosszasan alkudoztam egy ronda kardigánra, mert három  ígéretes játékos gombolta össze a hasán, de az eladó nem engedett az árból, mert  annyival tartozott a megboldogultnak, hogy nem kótyavetyéli el a lélekmelegítőjét.

– És mennyibe kerül gomb nélkül? – kérdeztem a végén, de nem engedett az árból úgy se. Dél fele visszamentem hozzá, és kiböktem,  hogy ha nincs is semmi értéke,  én megvenném azt a  három gombot a kardigánról egy húszasért. Megegyeztünk a végén, mert nem árult addig semmit.

A gombok – mondanom se kell – hasasok voltak. Ez olyan, mint ma az elhízott focista. Ha megperdítettem az asztal lapján, forgott, mint az óra fogaskerék. Ezt le kell ilyenkor csiszolni reszelővel, mert elcsúszik  a hasa alatt a labda ordító helyzetben is. A játékosokra rá van írva már a kabáton is, hogy melyik poszton lehet sikeres.  A nagy, magas gomb hátvéd alkat, a kicsi ferde peremű csatárnak  jó. Befér a felállt védelem közé, és kiválóan tud nyesni. Én a fénykoromban tudtam 90 fokot is csavarni a Puskással.  A nyolcszögletű  díszgomb, esetleg kapusnak jó, felállítva függőlegesbe. Egy ilyet egy dragonyról vágtam le a zsúfolt villamoson. Ma is szégyellem, de nem tudtam ellenállni. 

Mint szövetségi kapitány, ismertem minden játékost.  A hazai és nemzetközi porondon egyaránt. A testvérek a gombfociban is  római számokkal vannak megkülönböztetve: Didi I., Didi II.  A szerb Koszticsból hárman is játszottak az én kapitányságom alatt.

A foci akkor is kemény sport volt. Sok nagy ívű pályát tört derékba egy-egy végzetes sérülés, mint az én  Bozsikomét. A teraszon egyszer lapjával landolt a kövön és kettétört. Ragasztás után már csak árnyéka volt önmagának. 

Negyven nagyszerű évet húztam le a szövetségi kapitányi székben.  Sikert sikerre halmoztam. De a régi játszótársak elkerültek a városunkból, az egyik sebész orvos lett, és azt mondják, arany keze van – naná, gombfoci volt az iskolája –, a másik asztalos lett, és levágta a pöckölő ujját egy abrikter. Megvettem  fél áron a teljes játékosállományát . A legtöbb kiöregedett, és  abbahagyták vagy meghaltak. Íróasztalnak használják a két tizenhatos közötti területet, abroszokkal eltakarva a pályát, a kapuk gémkapocs tartók.

De én nem adom fel olyan könnyen. A Kockás Miki temetésén odasúgtam az özvegyének, a Csukás Pötyinek, hogy fogadja részvétemet, de ugye megvan még a  Putnoki Bányász  minden játékosa, mert azt a Miki nekem ígérte. 

Megvolt, és így hozzám igazolt a virtuóz  Szatke III. 

Mert én egyedül is lejátszom a hazai bajnokságot ma is, huszonnégy csapattal. Őszi-tavaszi fordulók vannak. Mindkét oldalon én irányítom a játékosokat.  A friss szerzemény ontja a gólokat. Mindig mi győzünk.

De már nem tudok maradéktalanul  örülni  a sikernek, mert így egyedül játszva – ha onnan nézem – mindegyik öngól. 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr163169438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.