Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (25) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.07.26. 06:31 Ésik

Állj mellém!

Címkék: bódi katalin

Írta: Bódi Katalin


Mindenkinek a gyárban dolgozott az apukája, sokaknak az anyukája is. A városban mindig összebólintottak egymásnak az öregek, akik még a gyárból ismerték egymást. Csak tízévesen kerültem a közeli általános iskolába, amit még a múlt század eleje tájékán építettek a dolgozók gyermekeinek. Amikor elköltöztünk, ebbe az iskolába írattak anyáék, mert anya pályakezdőként itt tanított rövid ideig, apa meg amúgy is a gyárban dolgozott, hatra járt, amikor nem volt már három műszak, csak egy, akkor is reggel hatra kellett járniuk, még az irodistáknak is. Hárman kerültünk újak abban a tanévben az osztályba. Vera, aki faluról költözött be, s a szép új kertes házukban is volt tisztaszoba. Tündi, akinek elváltak a szülei, ő pedig aztán tizenöt évesen fiút szült egy nála pár évvel

Artemisia Gentileschi: Zsuzsanna és a vének

idősebb srácnak – teljesen komolyan a házasság reményében, s majd csak később, majdnem két évtized múlva ment férjhez, második gyermeke apjához. És én, aki Veráékhoz hasonlóan máshová költözött, mi lakótelepről kertesbe, ahonnan nagyon hiányoztak a kortárs barátok, a zaj, a játszótér, a néha zavaróan zárt közösség.

Ida mentett meg kedvességével, fecsegésével, ahogy történeteket mesélt, ahogy megmutatta, ki hol lakik az osztályból, az iskolából, hiszen ott mindenki a környéken lakott, a legtöbben a két párhuzamosan futó utcában, ami a gyárhoz vezetett, vagy a sportpálya fölötti telepen lévő munkáskolóniákban. Szép arcából világítottak kék szemei, s ahogy az évek múlásával mind nőiesebb lett, egyre inkább hasonlított anyukájára, aki szomorú arccal szívta a piros symphoniákat a konyhában (miféle kegyetlenül gúnyos név ez egy cigarettának?). Délután már az apukája is otthon volt persze, hiszen kettőkor véget ért a műszak. Egyszer örömmel jegyeztem meg Idának, milyen jó neki, hogy külön szobája van, s nem kell rajta testvérrel osztoznia, amikor kibukott belőle, hogy neki van egy bátyja, de nincs itthon, én meg a rendre bajba keverő kíváncsiságommal zaklattam még egy ideig, amíg végre rájöttem, hogy már legalább egy lépéssel tovább gázoltam benne, mint kellett volna.

Aztán nem is foglalkoztam többet ezzel az ijesztő hallgatással, ha valami reménytelennek tűnt, azt mindig feladtam akkoriban. Egyik délelőtt az iskolában épp a folyosón álldogáltunk, amikor Gabi rácsot kezdett rajzolni vonalzójával a metlachitpadlóra, keret, majd függőleges és vízszintes párhuzamok, mire Ida sírva szaladt be a zöldre mázolt ajtajú mosdóba. Csak én nem értettem, az összes többi gyári gyerek rettenetesen jól szórakozott. Majd engem is felvilágosítottak az órák végeztével, aztán szédelegve mentem haza, s nem is tudom, mi volt érthetetlenebb, Ida bátyjának története vagy Gabi elegáns kegyetlensége a vonalzóval. Szóval Pistinek előző nap volt a tárgyalása az ügyészségen a szomszéd városban, mert hónapokkal korábban a sportpálya melletti erdőben megerőszakolt egy lányt (amit pontosan tudtam tízévesen, hogy mit jelent, a legfontosabb dolgokat a lányokat óvó társadalom már időben a fejünkbe verte – menstruáció, terhesség, fogamzásgátlás, erőszak), s börtönbe zárták. Sosem kérdeztem Idát róla, talán hálás volt ezért. Már elballagtunk az általános iskolából, mikor szabadult, ekkor már nem tartottam a kapcsolatot Idával, ahogyan senki mással az osztályból, csak a továbbra is jól működő városi csatornákon keresztül hallottam vissza, hogy mennyire félt Pisti szabadulása előtt Ida, hiszen testvére, akit tízéves kora óta nem látott, elfoglalja majd szobája felét, s nevet ad majd a hallgatásnak, testet a pletykáknak. Én meg azok cinkosa lettem.

 

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr213099593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vélemény Pécs 2011.07.26. 07:58:11

Egyszerre van súlya és gördül mint egy marék gyöngy. Folytatás?