Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.06.26. 09:47 Ésik

Régi dolgok

Címkék: csabai lászló

 

Írta: Csabai László

 

„Ideje színt vallania!” – dünnyögte magában Lechler Manyi (ez nagyanyám lánykori neve) Pelles Rezsőre, a salgótarjáni fémárucikk-kereskedőre gondolva. 

Manyi 39-től Sztankovéknál, nővére macedón férjének családjánál élt és dolgozott, a Honvéd utcai honvéd laktanya mellett. Rezső nyárligeti cégeknek szállított, Sztankovéknak is. Így találkoztak.

Manyi és Rezső.

Egymásba habarodtak. Rezső hamarosan minden nyárligeti útját megtoldotta két nappal, szobát vett ki a Koronában, s ügyeivel végezvén vendéglőbe, moziba vitte Manyit. Aztán késő estig sétáltak. Manyi még azt is megengedte – de utána meggyónta –, hogy séta közben átkarolja és megcsókolja a férfi. És kitűzték a lánykérés napját.

De Manyi elbukott.

Mikor visszatért a Vajdaság, az „Elhangzott a szó”-t énekelve masírozó bakák közé hamarosan elkezdték besorozni a korábban őket ünneplőket. Sokan a nyárligeti laktanyába kerültek, ami a Don Kanyarba induló csapattestek fő feltöltő állomása lett. Gondot okozott, hogy a vajdaságiak között volt jó néhány vegyes házasságból származó legény is. Nem bíztak bennük. Néhányat – esetenként nem alaptalanul – vörösnek nyilvánítottak és elzártak, másokat fegyver nélküli robotra rendeltek ki. Szlavkó Bogdan – csak anyai nagyapja volt magyar – szerencsésnek mondhatta magát: a zászlóaljparancsnok a laktanyát kenyérrel ellátó Sztankov pékségbe küldte. „Szerb, macedón hasonló fajták, legalább szót értenek”.  Szlavkónak se többet, se kevesebbet nem kellet dolgoznia, mint a fizetett alkalmazottaknak.

Jókedvű ember lévén, mindenkivel tréfálkozott. Sok trükköt ismert. Például kölcsönkért az öreg Sztankovtól egy kétpengőst, öklében összeszorította, majd mutatta, hogy eltűnt. Nagy lett az elképedés. Mikor azonban az öreg követelte az érmét, Szlavkó hirtelen tüsszentett egy nagyot, és láss csodát!, a kétpengős ott volt zsebkendőjében. Vagy egy másik alkalommal a pékmester zárná be a boltot, hogy reggelizhessenek (reggel kilencre mindig elvitték már az aznapi sütést), de nem találja a kulcsot. Keresi, átkozódik, a segédekre fogja, azok meg Szlavkóra. Szlavkó mentegeti magát, ő nem tehet semmiről, a mester biztos beleejtette a tésztába. Ugrania kell a nyakonvágás elől. De nincs mit tenni, hozzák a lakatot a padlásról, azzal zárnak be. Osztják a vajat, a zsemléket, és Szlavkó figyelmezteti a mestert: óvatosan harapjon. Megint ugrania kell. Aztán a mester nagyot üvölt. Ráharapott a kulcsra. Persze hogy bele volt sütve a zsemlébe. Szlavkó most nem menekül a füles elől, de azért utána nevetve, barátságosan hátba vágják. A mester új zsemlébe harap és mosolyogva rág. Elakad. Forgatja, piszkálja szájában a pépet, s kiszed egy kis papírlapot. Rajta felirat: „Esztetmar batran mehglehet enni!”

Lechler Manyi is kedvelte Szlavkót.

Egy reggel Szlavkó elkezdte szokásos érmetrükkjeit az üzletben, eltűntette, majd kiköpte vagy Manyi zsebéből, füléből vette elő a kétpengőst. Mikor épp Manyi gallérja alól húzta volna ki, belépett Rezső. Szlavkó és Manyi kacagtak, Rezső bevágta az ajtót és elrohant. Fél évig hír sem jött felőle. Akkor küldött egy levelet. Szégyenét és csalódottságát ecsetelte benne. „Ez hülye!” – konstatálta magában Manyi, és elhatározta, hogy kiveri fejéből Rezsőt. Nem sikerült. Folyton rágta a kétség, vajon Rezsőnek van valakije és csak ürügyet keresett a lelépésre, vagy tényleg ennyire a szívére vette, hogy egy idegen megérintette kedvesének gallérját. „Ideje színt vallania, ideje színt vallania!” – mondogatta magában nagyanyám néha, hallottam, még álmában is.

Még egyszer találkoztak. Manyi és Rezső. Valamikor a 80-as évek közepén, véletlenül, a balatonfüredi szívkórházban. A kúra végén nagyanyámat mi hoztuk el a Trabantunkkal, Rezső bácsit már két nappal korábban hazavitték Salgótarjánba. A hullaszállítók.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr523015334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.