Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.05.05. 10:23 Ésik

Sápadt villámocskák

Címkék: ésik sándor

Ők a buszmegálló egyik sarkába húzódtak, én a másikba. A drótüveg szennyes falán gyorsan suhantak el a szélkergette levelek, és egy részük fennakadt az országút másik oldalán lévő kerítésen. Úgy tapadtak ott, mint álcahálón az odavarrt műlombok. A kinti szélvihar ellenére itt belül meglehetős csendesség honolt.

A fiú egyidős lehetett a lánnyal, a lábaik mellett játszadozó mezítlábas kisgyerek pedig olyan kétéves forma. Előbb testvéreknek néztem őket, mert a két nagyobb nem látszott többnek, mint tizennégy. És úgy egymásba bújtak. Ijedelemre éppen volt is ok, mert az orkán egyre vadabbul tombolt.

Aztán felfedeztem, hogy a leányka hasa annyira domború a virágmintás kötényke alatt, ami semmi mással nem magyarázható, mint... Istenem, ez a jóformán még gyerek - terhes. A szél felőli oldalon lévő nyárfa keservesen nyekergette törzsét, és egy fiatal ága korbácsként csapódott végig időnként a megálló oldalán. A fiú és a lány veszekedni kezdett, de akárhogy figyeltem, nem értettem a nyelvüket. Az indulatra csak következtethettem, amint a fekete szemek lángot vetettek. Gyermeki arcon felnőttektől ellesett fintorok, rándulások.

A kicsi a lábuknál egy ócska rádiót nézegetett, csavargatott, láthatólag hozzászokott már ahhoz, ami éppen zajlott fölötte. Bodros ruhácskája sárga volt valami törmeléktől, ami minduntalan a nyaka közé hullott. A réges-régen épült buszmegálló sarokoszlopát rágta meg a szú, és a szél nyomásától meghajló gerenda lyukaiból indult el az összerágcsált faanyag. Leesett a rádió hátlapja. Két laposelem bukkant elő, a gyerek legnagyobb ámulatára. Régiek lehettek, mert az oldalukat kimarta a bennük levő csiriz és a rézlemezek is porlottak. Ahogy véletlenül egymáshoz értek, sercegve hánytak apró kis szikrákat. A haragos felhőktől olyan sötét lett, hogy tisztán látszottak a villanások még a megálló másik sarkából is.

Vajon testvérei a két nagy, vagy szülei? Ők ketten időközben kibékülhettek. A fiú a drótüveghez szorította a lányt, és vézna kezével ölelgette. Mintha áramütés járta volna át a kis testet. Boldog mosollyal bontakozott ki a mohó karokból. Neki szem előtt voltam, a fiú talán elfelejtette, hogy nincsenek egyedül. Megfordult és kedvetlenül húzta fel ajkát, gyönyörű, hófehér fogain. Elpárolgott szerelmes kedvük. Leguggoltak. Állva is meghökkentően kicsi termetűek voltak, de így, mint egy gombolyag. Aztán felfedezték a gyerek kezében lévő elemeken a sápadt villámocskákat. Határtalan érdeklődéssel kezdték pattogtatni a ragadós rézlemezeket.

Ijedten vettem észre, hogy milyen bénult csend van. Már az elemek sem adtak több szikrát, kimerültek. Bombákként csapódtak be az első esőcseppek. Felpattantak a porból, mint a higany. Akkorák voltak, mint egy szilva. A nyárfalomb között pedig végighasította a koromfekete eget az első mennykő.

Ők hárman nyüszítve, csendesen sírtak, mint a kisgalambok a dúcban. Eggyé gömbölyödve, kezükben a csirizes elemekkel, amelyekből elfogytak a sápadt villámocskák.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr82879207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.