Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.04.27. 10:31 Ésik

Krajcár szonáta

Címkék: szakonyi gabriella

Írta: Szakonyi Gabriella

A középkorú nő, talpig feketében volt. Szőke, egyenes, fodrászt ritkán látott haja, alig vált el arcának egészségtelen sápadtságától. Tolókocsiját férje és két gyereke leállította a város bűbájos kis terének díszkútja mellé, kisegítették belőle, és ingatag, gyenge lábain, félig ráültették annak karfájára.

A közjáték alig pár percig tartott, kívülálló számára is nyilvánvalóvá téve a mindennapok rutinját.

A két gyerek feszengve és a szégyenkezés semmivel össze nem téveszthető félszegségével eloldalgott, a férfi pedig- vagyok is, nem is mozdulattal, kicsit távolabb leült a lépcsőre.

A jelenet nem volt túl feltűnő, a turisták sokszínűsége és a város (Prágáról van szó) lenyűgöző látnivalói, talán el is vonták volna a figyelmet, ha meg nem szólal a hegedű, édes bús dallama, visszaverődve a teret ölelő épületek között.

A nő játszott! Elesettsége, kiszolgáltatottsága és megalázottsága rezgett a húrokon. Sehová sem nézett, vagy ha mégis, csak befelé. Arra figyelt, hogy amit csinál, tökéletes legyen. Az utolsó akkordok után, lassú mozdulattal félretette hangszerét, lehajtott fejjel koncentrált, majd tiszta iskolázott hangon énekelni kezdett. Schubertet. A tér elcsendesült, a léptek lelassultak, a férfi felállt és még a dal közben kinyitotta a hegedűtokot. Az apró fémpénzek hullani kezdtek.

Nem tudom mások mit éreztek – én fájdalmas csodálkozást…

Csodálkoztam magamon, mert az életem során, ilyen helyzetekben szokásos belső reakcióim, ezúttal elmaradtak. Nem szorult össze a gyomrom, nem nyeltem a szokásosnál sűrűbben, ahogyan az már a könnyek leplezésénél lenni szokott. Szégyenkeztem, mert a meghatódás és együttérzés helyét, gyanakvás foglalta el. Arra gondoltam, svindli van a dologban! A jelenet megrendezett, hogy talán becsapnak, mint mindig, úton útfélen…

Hiszen hányszor adtam pénzt, piaci aluljáró lépcsőjén kutyájával kolduló "vak" embernek, akit nem olyan régen "vagyona" számolásán kaptam. Hogyan álltam döbbenten a reszkető kezű öreg nénitől, örökzöldként vásárolt, másnapra elhervadt gallydarab felett - szembesülve a méltatlan rafinériával. Hányszor adakozom utcán, beteg gyerekre, éhezésre hivatkozóknak, akik feltehetőleg jól szórakoznak naivitásomon a legközelebbi kocsmában.

Az ember szíve lassan megkeményedik. Elromlunk, mint a rosszul dunsztolt befőtt.

A legtisztább és legjobb szándékainkat megcsúfolják, nem csak becsapnak, de kikezdik eredetileg egészségesre kódolt pszichénket. Megrontják azokat a nemes pillanatokat, amelyeket útravalónként kaphatnánk és adhatnánk egy olyan világban, ahol soha nem látott szükség van részvétre és adakozásra.

Ezúton kérem, vagy inkább követelem vissza, veszni indult illúzióimat….

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr542858739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.