Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.03.23. 19:26 Ésik

Azok a 80-as évek (3.)

Címkék: zajácz d zoltán

Írta: Zajácz D. Zoltán:

Kis Amerika

 A múlt rendszerben az volt az egyik legrosszabb, hogy csak háromévente utazhattunk Nyugatra. Nem mintha sokan megtehették volna, de azért volt egy réteg, amelyik szívesen ellátogatott volna minden nyáron Párizsba, Bécsbe, Velencébe, vagy a spanyol, görög (bár az, keleten volt) tengerpartra. Így maradt nekünk Csehszlovákia, Jugoszlávia, az NDK és a bolgár Napospart… Ami amúgy nem volt rossz…
Ami engem illet, 25 éves koromig nem jártam Nyugat-Európában, úgyhogy aztán volt mit bepótolnom.
A 80-as évek elején azonban Jugoszlávia már afféle félnyugati ország volt, onnan hoztunk például farmert meg Adidas cuccokat, amikor nálunk még csak két hazai farmernadrág volt, a Trapper és a River Blue. És persze a Tisza cipő, ami a T-betű három szárával némileg emlékeztetett az Adidasra. Nike-ról nem is hallottunk.
Romániába nem vágytam, noha gyönyörű volt a természeti környezet, ám a Ceausescu-rendszer engem félelemmel töltött el, és nem vágytam olyasfajta kalandra, hogy meggyűljön a bajom a szekusokkal. Lehet, hogy én voltam gyáva, de megvártam a rendszerváltást, míg betettem a lábam az országba. Kivéve, amikor pl. vonattal átutazóban voltunk Bulgáriába.
Bulgária jó hely volt, noha a Szovjetunióhoz hasonlóan itt is találtunk olyan hatalmas üzleteket, ahol csak konzervek álltak a polcokon, meg befőttesüvegek. Millió számra…

 A Nagy Testvér

 A Szovjetunióval kapcsolatban az volt a legzavaróbb, hogy ők voltak a példaképeink: őket másoltuk, ajnároztuk mindenben, ennek ellenére majdnem olyan nehezen utazhattunk be az országba, mint Nyugatra. Meghívólevél kellett például, vagyis valakinek garantálnia kellett, hogy hozzá megyünk és ő felelősséget vállal értünk. Sőt: útvonalengedélyhez kötötték a mozgásunkat, vagyis erről nem lehetett letérni, nehogy olyasmit lássunk, ami…
Mit is?! Katonai objektumokat? Ugyan már, azokra jobban vigyáztak. A szegénységet? Igen, azt hiszem, erről volt szó. Szégyellték, hogy hozzájuk képest mi Kis Amerika, Kelet Svájca voltunk.
Apámék orosz ismerősei három évig itt éltek Magyarországon (a férj faipari mérnök volt, és egy üzemcsarnok építését irányította nálunk). A három év leteltével sírva mentek haza. Azt mondták, soha többé nem lesz ilyen jó dolguk.
(De azért vicces, nem, hogy ha nagy nehezen mégis kijutottunk, mondjuk, Ausztriába, akkor sokkal szabadabban mozoghattunk a kapitalizmus mételye által elárasztott országban, mint a testvéri Szovjetunióban…?)

Amúgy nagyon olcsó hely volt. Akkor. Ma Moszkva a világ egyik legdrágább városa.

Kalandok Észtországban

1989 nyarán, a rendszerváltás küszöbén három hétre egy észt lemezgyűjtő klubhoz látogattunk az egyetemről egy 10 fős csoporttal. Az előző évben észt barátaink jártak Debrecenben, mi pedig a következő nyáron viszonoztuk a látogatást. Tanulságos utazás volt.
Két napon keresztül vonatoztunk, amíg megérkeztünk Tallinba. Már útközben akadt néhány kalandunk, meg néhány érdekes, tanulságos találkozásunk ottani emberekkel.
Egy litván fiú például összebarátkozott velünk a vonaton, és egy álló napon át kérlelt, hogy adjam el neki a walkmanemet, amit azért vittem magammal, hogy oda-vissza útközben zenét hallgassak. Végül azzal lágyította meg a szívemet, hogy azt mondta: “Te hazamész, és veszel otthon egy másikat, de nekem itt nem lehet ilyenem…”

Orosz punkok!

Másnap Pszkovban át kellett szállnunk egy másik vonatra. Éjszaka is tele volt a váróterem, kendős orosz nénikékkel, bácsikkal, akik rengeteg kitüntetést viseltek a Nagy Honvédő Háborúból…
Egyszer csak váratlanul megjelent egy fiatalokból álló punk (!) banda, szétverték a büfépult üvegét. A hazaiak fel sem néztek, úgy látszik, megszokták. Mi néhány másodpercig döbbenten álltunk, majd pillanatokon belül minden irányból rendőrök és önkéntes rendőrök kerültek elő. Az állomás előtti téren fékezett két Volga, és már vitték is őket…
Korábban nekünk senki sem mesélt arról, hogy a Szovjetunióban is élnek punkok…
Megjött a vonat, mutattuk a jegyet, de az ajtóban álló gyezsurnaja (egy nő, aki úgy nézett ki, mint egy férfi, és volt vagy száz kiló), megrázta a fejét, hogy nem, nem, nincs hely.
Mondtuk, de itt a helyjegy… Ez különösebben nem érdekelte, így aztán elő kellett vennünk a nemzetközi valutát: egy Fa szappant és egy Médea dezodort. Szélesen elmosolyodott, és felengedte az egész társaságot.

Komphajóval Finnországba

Észtországban éreztem először, mit jelenthet egy átlagos nyugatnémet szakmunkásnak, ha a Balatonra jön nyaralni. A barátnőmnek és nekem három hétre 900 rubelünk volt (akkor 19 Ft volt a hivatalos árfolyam, de a záhonyi KGST-piacon a lengyelektől beszereztük tízért), miközben kiderült, hogy a Szovjetunióban egy havi átlagfizetés 130 rubel.
A taxi szinte ingyen volt, hiszen két forintba került egy liter benzin, nálunk pedig már akkor 24 forint körül volt… Egy kétszemélyes pezsgős vacsora egy előkelő étteremben 10-15 rubellel apasztotta meg a pénztárcánkat…

Autó-Motor

 Szóval, mi voltunk az élet császárai. Egy alkalommal azonban látszólag vérfagyasztó kalandba keveredtünk: tízen voltunk magyarok, így három taxival mentünk el egy esti szaunázásra és vacsorára észt vendéglátóinkhoz. Hazafelé barátaink rendeltek nekünk ismét három taxit. Én három lánnyal az utolsóba szálltam be. A Ladák elindultak egymás után, és én beszélgetni kezdtem a sofőrrel, aki, miután elmondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, elárulta, hogy a magyar Autó-Motor című magazin a kedvenc lapja, de csak a képeket nézegeti, mert legközelebb Moszkvában van magyar-orosz szótár. (Hiába, mi magyarok, kis nép vagyunk… Aztán egyszer csak elkezdte magyarázni, hogy rendőrségi razzia van, és ő otthon felejtette a pótkereket, úgyhogy most elmegyünk érte, de ne aggódjunk, nem fog többe kerülni, és tud egy rövidebb utat, ahol utolérjük a többieket. Majd lekapta a kormány balra, és behajtottunk egy sűrű, sötét erdőbe. A lányok riadtan néztek rám. Na, gondoltam, ez elvisz bennünket a cimboráihoz, engem megölnek, a lányokat megerőszakolják.
Akkor nyugodtunk meg, amikor megálltunk egy családi ház előtt, ahonnan egy nő jött ki kisgyerekkel a karján.
A fickó bement a garázsba, és lássatok csodát, egy pótkereket gurított ki. Majd egy piros folyadékkal teli üveget nyújtott át mosolyogva. Házi málnabor volt. Azt mondta, látta rajtunk, hogy megijedtünk, úgyhogy ez afféle fájdalomdíj. Aztán egy rövidebb úton tényleg beértük a másik két taxit. Amikor fizetni akartunk, azt mondta, ha megtesszük, inkább felírja a címét, és küldjünk neki egy magyar-orosz szótárt…

Helsinkiben

 Egy nap átmentünk a Georg Ots nevű hatalmas hajóval Helsinkibe. Öt rubelért svédasztalos vacsora járt, minden földi jóval. Ott ettem először rákot és kagylót életemben.
Péntek lévén, a hajó tele volt olyan finn utasokkal, akik csak azért hajóztak át Észtországba meg vissza, mert a hajón olcsón be lehetett rúgni. Az alkohol ugyanis méregdrága volt - ma is az - a skandináv országokban.
Miután valutánk nem volt, észt barátaink vettek nekünk orosz pezsgőt, meg egy orosz kiadású dupla Greenpeace-lemezt. Ezen e környezetvédő mozgalom által támogatott lemezen világsztárok: a U2, Sting, Peter Gabriel, Belinda Carlisle és még hosszan sorolhatnám adtak elő dalokat. Igazi unikum volt, Finnországben nem lehetett kapni.
Hát ezeket adtuk el pl. éttermek konyháján, és kaptunk értük finn márkát. Itt viszont csórónak éreztük magunkat. Emlékszem, bementünk egy édességboltba, és míg mi számolgattuk, mit vehetünk meg, addig bejött három 10-12 éves forma kislány, és a zsebpénzükből fejenként teleraktak egy papírzacskót Mars csokival, Haribo cukorkával, Snickerssel, olyasmivel, amit akkor nálunk még nem lehetett kapni. Mi ki sem tudtuk volna fizetni…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr392765900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.