Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.03.21. 20:32 Ésik

Felalkudtam a fakanalat

Címkék: balogh géza

Írta: Balogh Géza

Az öregasszony a piaccsarnok kapujában állt, fakanalat árult. A csarnok előtti nagy tér Nyíregyháza igazi zsibvására, mindenféle kétes eredetű portékát kínálnak ott. Ukrán cigarettát, orosz vodkát, román szalámit, német étkészletet, amerikás edzőcipőt, japán laptopot, hongkongi fehérneműt – mindent. Egy a közös bennük: csempészett, lopott, vagy hamisított mindegyik. Agyontetovált izomkolosszusok, kifestett középkorú asszonyságok, fiatal, de már minden hájjal megkent leánykák próbálkoznak a járókelőkkel, füst és izzadtságszag, benzingőz és földre köpött maghajak – egy kis Balkán a város közepén.

A kis öregasszony a falhoz húzódva álldogált, messziről kirítt a lármás társaságból.

– Megnézhetném közelebbről is őket? – álltam meg előtte, s lehajoltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a kanalakat.

– Hogyne – felelte, de mielőtt még szétnyitotta volna a táskát, ijedten körbepislantott, nem lát-e minket valami ellenőr.

Jó nagy, öblös kanalak voltak. Kicsit esetlen, kicsit félresikerült kanalak, de pont ez fogott meg bennük. Hogy mindegyik más, nem azok a gyári egyenkanalak.

– Ki faragta ezeket? – próbáltam ki sorra őket.

– Az uram – mondta, és az ujjaimat nézte, ahogy egyenként végigsimítottam a kanalakon. Valami rosszallást olvashatott ki a mozdulataimból, mert zavartan magyarázkodni kezdett. – Csak hát rossz már a szeme, meg a kései is életlenek…, azért ilyen egyenetlenek. De higgye el, jók lesznek ezek. Túl fogják élni az uramat.

– Nyárfa, úgy látom nyárfa – mondtam –, annak ilyen könnyű, puha a fája.

– Nem, nem – ingatta fejét a nénike. – Az nem nyár. Annak nem ilyen fehér a színe.

– Hát akkor fűzfa – nevettem el magam, de erre is csak ingatta csendesen a fejét.

– Nem ficfa.

– Hát akkor mi? – váltott bosszúsra a hangom.

– Jávor…, jávorfa.

Már eddig is sejtettem, hogy a nénike messziről jött, valahonnan a Tiszahátról, de a „ficfa” és a jávorfa hallatán már egészen biztos is voltam benne. Mert a „ficfa”, meg a jávorfa, más néven a fűz, s a hegyi juhar jószerivel csak a Felső-Tisza mentiek nyelvében ismert, másutt szinte ismeretlen. Megkérdeztem hát, hogy merről jött: csak tán nem Gyarmat, Fehérgyarmat környékéről?

– Onnan, onnan – bólogatott. – Csak egy kicsit messzebbről.

– Tiszabecsről, Milotáról talán? – örültem meg neki, mert én minden becsinek, milotainak örülök, mióta arra járok horgászgatni, tekeregni. Vagy harminc esztendeje.

– A túloldalról. Tiszaújlak mellől. Nagypaládról.

Nagypaládon jártam már, az egyik legszebb kárpátaljai magyar falu, mindjárt az országhatár mellett. Nagy, magas tetejű házakkal, faragott tornácoszlopokkal. Barátaim is élnek ott, mint Botos Csaba, a polgármester. Meg Oroszi Jóska bácsi, akivel az országhatáron hagyott szöges drótot is majdnem lebontottuk egyszer.

Erről persze a nénike mit sem tudott. Ki is kerekedett a szeme, mikor rákérdeztem:

– A vén Oroszi megvan még?   

– Jóska? Meghalt szegény – mondta megkönnyebbülten. Mert végképp megbizonyosodhatott, hogy nem kell tőlem tartania. Hisz aki Paládot ismeri, rossz ember nem lehet. Már mosolygott is, mikor az árak felől érdeklődtem. Eddig minden percben óvatosan körbenézett, de most már-már vidáman felelte, hogy száz. Hogy száz forint darabja.

Benyúltam a tárcámba, kivettem belőle egy kétszázast. A tenyerébe tettem, aztán zsebre vágtam egy kanalat.

– Nem, nem – nézett nagyon komolyan a szemembe. – Csak akkor, ha kettőt választ.

Zavarba jöttem –, én még ilyet magyar piacon sose éltem meg. Kivettem hát, csak úgy találomra még egy kanalat a szatyorjából, és felléptem a közben megérkező buszra.

Már csak otthon vettem észre, hogy a hirtelen jött jóval öblösebb, komolyabb szerszám, mint az első. Konyhába nagy, bográcsnál viszont kitűnő. Legutóbb is azzal kavargattuk a Túr mellett az ételt. Rég nem fehér már, itt-ott már meg is égett, de aki ért hozzá, észreveszi rögtön, nem akármilyen fából van az a kanál.

Jávorfából. Ami juharfa ugyan – de mennyivel szebb, hogy nagypaládi jávor.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr102760234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tűzfal · http://szatmarfigyelo.blog.hu/ 2011.03.21. 20:54:38

Nem szeretem, de használom a facebookot.

Jó, hogy feltettétek az írást és örülök, hogy ennek köszönhetően idetaláltam. :)

kínlódó 2011.03.22. 19:32:10

Kedves Balogh Géza!
Köszönöm ezt a tárcát, megmelengette a lelkemet. Bár én tanár vagyok, a fűzfa elnevezése nálunk is "ficfa" volt. Pedig mi nem a bereg,hanem Kisvárda környékiek voltunk. Utoljára édesapámtól hallottam így ezt a szót- úgy30 éve. Jól esett! S én is vettem volna fakanalat attól a nénitől