Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.03.02. 08:30 Ésik

Bátorságpróba

Címkék: oláh andrás


Írta: Oláh András

 

Attilát valójában rettentően zavarta a tömény cigarettafüst, de nem tartotta fontosnak, hogy a többiek erről tudomást szerezzenek. Legszívesebben átment volna egy másik kupéba, s megfordult a fejében az is, hogy a következő állomáson úgy tesz, mintha le kellene szállnia, de Golyó miatt ezt már nem tehette meg.
    Golyót még az iskolából ismerte: padtársak voltak néhány évig. Nehézfejű gyerek volt, a matekfeladatokat folyton Attila oldotta meg helyette. Nyolcadik után aztán évekig nem találkoztak, csak most itt, a vonaton futottak össze, amikor a d.-i pályaudvaron zászlókba öltözött futballrajongók rohanták meg a szerelvényt őrült ricsajjal. Pillanatok alatt ellepték azt a fülkét is, amelyikben Attila eddig egyedül utazott.
    A sarokba préselődve próbált a könyvébe temetkezni, de a hirtelen jött lárma miatt képtelen volt egyetlen sort is elolvasni. A szemközti ülésre egy hórihorgas, kopaszra borotvált fejű suhanc vetette le magát, mindjárt az ölébe rántva a csapat egyetlen lány tagját.
    - Láttátok, az öreg pondró, hogy meresztgette a szemét, mikor szétolvadt a szélvédője?! - vihogott az egyik kamasz.
    - A spiné meg sikoltozott mint akit kefélnek…
    - Az semmi, apuskám! - hűtötte le őket a tarfejű. - Ti csak civilekkel találkoztatok, minket azonban a zsernyákok kergettek a megállóig! Még szerencse, hogy épp jött egy villamos… Adjon valaki egy cigit, nikotinhiányom van…
    Attilának hevesebben vert a pulzusa: már-már a nyelvén volt, hogy ez a  fülke nemdohányzó, de aztán mégis visszanyelte a mondatot.
    A többiek is rágyújtottak.
    - A kurva anyjukat! Megjöttek a zsaruk! - üvöltött fel egy vakarcs kiskamasz.
    Mindenki az ablakhoz lódult. A vonat közben lassú döccenéssel elindult.
    - Nyaljátok ki! - bömbölte a kórus a peronon gyülekező egyenruhások felé. Egy-két műanyag flakon is kirepült az ablakból harsány röhögés kíséretében.
    - Szemét állatok! - hörögte a kicsi búcsúzóul, aztán ő is lezöttyent a lábak közé, a padlóra.
    Hirtelen csönd lett.
    Attilát zavarba hozta ez a váratlan hallgatás. Szinte a pórusain érezte az őt pásztázó tekinteteket. Most vette csak észre, hogy mióta benépesült a fülke, úgy ül, mozdulatlanul, izmait megfeszítve, mintha csak karót nyelt volna. "Csak lazítani!" - gondolta, s mikor érezte, hogy oldódik benne a görcs, fölemelte a fejét. Képébe bámuló pimasz és vigyorgó arcokat várt, ehelyett üres, semmibe révedő tekinteteket látott. Hanem a túlsó sarokban egy arc… Igen, ez az arc ismerősnek tűnt. És nem is csalódott. Ahogy összetalálkozott a pillantásuk, hirtelen megelevenedett a kövérkés fiú is. Semmi kétség, ő az: Golyó.
    - Nini! - szólalt meg az, hallható örömmel a hangjában. - Te vagy az, Ladányi? - s választ sem várva a kezét nyújtotta.
    - Egy osztályba jártunk - magyarázta a többieknek. - Neki köszönhetem, hogy egyszer sem húztak meg matekból!
    - Ahhoz pedig, téged ismerve, nyilván nem kevés erőfeszítés kellett - röhögött a tarfejű, és simogatni kezdte a lány combját.
    - Hazafelé? - kérdezte Golyó.
    Attila bólintott. Nemigen volt ínyére a beszélgetés, de egykori iskolatársa mit sem vett észre ebből.
    - Itt tanulsz, D.-ben?
    - Nem, Pesten.
    - Az jó. Ott vannak csak nagy bulik! Meg jó kurvák! - sóhajtott Golyó áhítattal.
    - Figyeld, Golyó mindjárt begerjed! - jegyezte meg az egyik zászlóba öltözött srác a kopasz felé fordulva. De az most nem reagált rá, inkább a lány nyakára lehelt egy puszit, keze pedig a trikója alá tévedt.
    - Hagyjál! - hárította el a mozdulatot a lány, s az újabb próbálkozásokat megelőzendő, kibújt a fiú öleléséből.
    Attila halvány mosollyal nyugtázta a kudarcot, az viszont már csöppet sem töltötte el jó érzéssel, hogy a lány hosszú szempillái alól kihívóan bámulni kezdte őt.
    - Kiszáradtam - jelentette ki a kopasz.
    - Van még egy kis szilvalé - kínálta egy pattanásos arcú fiú a nála levő félig telt pálinkásüveget.
    - Kevés lesz hazáig - mérte föl a helyzetet a kopasz, aki láthatóan amolyan vezérféle lehetett a brancsban. - Hozzatok sört!
    Ketten elindultak, hogy megkeressék a büfékocsit.
    A kopasz közben jót kortyolt az üvegből, majd váratlanul Attila elé tartotta:  - Egészségedre!
    - Húzd meg nyugodtan! - biztatta Golyó is. - De azért hagyjál egy kortyot az alján…
    - Csak nem akarsz megsérteni bennünket? - próbálkozott újra a kopasz, s szemének villanása a többiek érdeklődését is felkeltette.
    Az arcokon megjelenő kaján mosoly Attila figyelmét sem kerülte el. Nem kívánta az alkoholt, amelynek a szaga pillanatok alatt átjárta a fülkét, de nem akart balhét. Ivott hát egy keveset, de előtte ösztönösen megtörölte az üveg száját. Látva a kopasz srác arcizmának rándulását, azonnal meg is bánta a feltűnőre sikerült mozdulatot. Szerencsére a kortyintást kísérő fintort olyan vihogás fogadta, hogy feledésbe merült az előző gesztus. Gyorsan tovább adta hát az üveget. Csupán akkor jött zavarba egy kissé, amikor  a lány került sorra, aki tüntetően szintén megtörölte az üveget, s közben végig Attilára függesztette tekintetét. A fiút zavarta a lány viselkedése, elfordította hát a fejét, és Golyóhoz fordult, aki időközben helyet csinált magának Attila mellett.
    - Hát te mit csinálsz mostanában?
    - Mit? Hát meccsekre járok… meg koncertekre…
    - Jó, jó. De egyébként!
    - Egyébként semmit. Unatkozom. Néha lemegyek a mostohaapámért a kocsmába, és hazatámogatom… Meló? Az öregnek szoktam segíteni. Feketén. Alkalmi, de tuti pénz. Ráadásul még kapom a segélyt is. Így is megvan annyi, mintha valami gyárban cseszném el az egész hetemet. Majd hülye lennék dolgozni! Hát nem?
    - Na nem. Annyira még te sem vagy hülye, Golyó! - kapcsolódott a beszélgetésbe a kopasz srác. - Pedig nálad aztán a visszamaradottság minden jele kimutatható.
    Golyó elengedte a füle mellett a megjegyzést.
    - Tudod - magyarázta Attilának -, alapjában véve jó srácok. Néha cikiznek, s úgy látszik, ma ismét én vagyok a soron, de amúgy jó velük. Itt mindig történik valami.
    - Ha mégsem, akkor teszünk róla, hogy történjen - röhögött a kopasz. De máris témát váltott, mert közben hangos ricsajjal, és sörökkel megrakodva, visszaérkezett a két fiú. - Maradt még egy kis pálinka. Nyeljük le gyorsan a sör előtt! - javasolta, és mindjárt példát is mutatott.
    A maradékot Golyó hajtotta fel.
    - Téged akartalak kímélni - súgta magyarázatul Attilának.
    - Azért nem kellene annyit innod - jegyezte meg szelíden az, mikor látta, hogy Golyó a sörösüveggel is gyorsan barátságot kötött.
    - Ne izgulj. Bírom a piát. Idenézz! Ezt csináld utánam!
    Fölállt, fél kézzel kitámasztotta magát, hogy a vonat zötykölődése ne zavarja, hátravetette a fejét, és a sört úgy öntötte le a torkán, hogy az ádámcsutkája mozdulatlan maradt.
    - Ez jólesett - mondta, mikor visszazöttyent újra az ülésre. - Az öregtől tanultam. Ebben verhetetlen. Csak hát üvegből nem az igazi. Korsóval! Az igen!
    Attila látott már efféle mutatványt, de ezzel nem akarta elkeseríteni Golyót. Annál is inkább, mert látta, hogy a kopasz közben összesúgott a többiekkel, azok pedig egyetértőleg vigyorogtak.
    - Te, Golyó! - ölelte át bizalmaskodva a fiú vállát a kopasz. - Hány sört bírsz így meginni?
    - Tudom is én… Sose próbáltam.
    - Hát akkor itt az ideje, hogy kipróbáljuk. Van még négy érintetlen üveg. Ha öt perc alatt magadba tudod önteni, egy hétig ingyen ihatsz az apám kocsmájában…
    - Öt perc?… Kevés lesz - bizonytalanodott el Golyó. - Meg nem is vagyok igazán szomjas.
    - Csak nem futamodsz meg, Golyó? Cserben akarsz hagyni?
    - Mondtam én, hogy nem bírja - vakkantotta a pattanásos arcú.
    - Dehogynem bírja! - erősködött a kopasz. - Csak kéreti magát, mint egy szűzlány.
    - Tényleg, srácok, most valahogy nem kívánom… - szabadkozott bátortalanul a fiú. - A meccs alatt is sört ittam… Előtte is…
    - Te tudod, Golyó. Végül is nem erőszak - morogta hűvösen amaz. - Persze, ha belegondolok, hogy a múltkor is én húztalak ki a szarból… Nem mintha hálát várnék, de eddig én az hittem, hogy tudod, mi a barátság. Hogy van benned tartás, büszkeség. Pedig egy lófaszt van!
    - Hol az a sör? - horkant fel Golyó, s lerázta magáról Attila kezét, aki vissza akarta tartani.
    - Ez a beszéd! Ezt már szeretem! Ez az igazi Golyó! - paskolta meg a kopasz. - Tartom az ezrest! Ki fogad még? Mindenki Golyó ellen? Akkor is tartom! Én bízom benned, Golyókám… Adjátok gyorsan a sört! Kész vagy? Figyelj, kapaszkodj jó erősen, hogy ne imbolyogj! Most kész! Óra indul! Rajt!
    Golyó mohón vetette magát az üvegre. Attila iszonyattal figyelte, milyen gyorsan csökken a folyadék szintje az üvegben.
    - Tizenhét másodperc - jelentette ki ünnepélyesen a kopasz. - Pihenhetsz egy kicsit, jó a részidőd… Jimmy, hozd a zászlódat! Legyezd egy kicsit, mert izzad a fiú… Úgy. Jól van, ennyi elég! Jöhet a következő menet. Egy percnél tartunk…
    Golyó merev tekintettel nézte az újabb flaskát. Néhány másodpercig szuggerálta, majd nagy levegőt vett, s hirtelen mozdulattal a szájához emelte. Már mindenki állt a fülkében, az izgalom a tetőfokára hágott…
    - Egy perc harminc másodperc. Romlik a teljesítményed! Kapd össze magad… Kevesebb időt hagyunk a pihenésre. Vigyázni kell, hogy az utolsó körre legalább két perced maradjon! Jimmy, hol az a zászló!
    - Mindjárt csőrepedésem lesz - panaszkodott Golyó. Homlokáról, arcáról patakokban folyt a víz. A trikója is teljesen átnedvesedett.
    - Kitartás, Golyó! Még van három perced… Na, ideje nekifogni! Itt az üveg!
    Golyó engedelmesen megragadta a sört, bal kezével pedig a csomagtartó fémrácsába kapaszkodott, hogy a vonat erősödő himbálását ellensúlyozhassa. Az üveg felénél sem járt azonban, amikor vad csuklási roham jött rá.
    - Óvatosan! Csak szakaszokban idd! - hangzott a jótanács.
    - Gyerünk, Golyó! Ne hagyd magad! - Őrült biztatás kezdődött.
    - Ti teljesen hülyék vagytok! - csattant fel a lány.  -  Még megölitek  ezt  a  szeren-csétlent… Nem tudom, mi élvezet van abban, hogy a szemetek előtt ázik valaki ronggyá. A meccs alatt is épp eleget ivott… Golyó, hallod?… Jimmy, Jenci, ne csináljátok ezt!
    A kopasz félre tolta a lányt.
    - Ki kellene mennem… Mindjárt bepisálok.. - nyöszörgött Golyó, miután kiürítette a harmadik üveget is.
    - Na, ne hülyíts bennünket! Még le sem érkezett a lé! Ilyen gyorsan azért a te veséd sem működik. Különben is: már csak másfél perced van.
    - Nem bírom tovább… Délelőtt pisáltam utoljára… - A fiú szinte vonaglott a kíntól.
    - Három harmincnyolc…. Nem érted? Mindjárt lejár az időd! Van még egy üveged. Idd meg, és mehetsz hugyozni!
    - Nem megy… nem tudom… Engedjetek!
    Indulni akart, de a kopasz visszalökte. Golyó tehetetlenül zuhant az ülésre.
    - Meg kell csinálnod! Majd én segítek! - sziszegte a kopasz, és megmarkolta  a fiú haját. Hátrafeszítette a fejét, és már öntötte volna a sört.
    Attila azonban megragadta az üveget tartó kezet.
    - Hagy abba. Elég volt! - A hangja halk volt, de határozott.
    A kopasz egy pillanatra meghökkent. Elengedte Golyót. Nyájassá váló mosolyán azonban látszott, hogy a meglepetés csak egy pillanatig tartott. Az órájára nézett, és bólintott.
    - Oké, nagyfiú - mormogta, majd a többiek felé fordult. - Nyertetek. Megyek nektek egy ezressel.
    A fülkére hirtelen iszonyú csönd telepedett. Az előbbi extázisszerű hangulatnak egyszerre nyoma veszet. Mindenki csalódottan huppant vissza a helyére. Nem sokáig.
    - Te jó isten! Ez bepisilt! - szakadt fel a meglepett kiáltás a lányból.
    Valóban Golyó nadrágját nedvesség ütötte át, és a folt rohamosan terjedt.
    Megint mindenki talpon volt.
    - Te disznó! Nem bírtál volna várni egy kicsit? - hördült fel a kopasz. - Jimmy, vigyétek már ki a klotyóra! Atyaisten, micsoda bűz lesz itt!
    Golyó tétova mozdulatokat tett, nagy nehezen feltápászkodott. Tekintete zavartan siklott végig a fülkén.
    - Gyerekek... én most kiszállok - motyogta alig érthetően.
    - Nem vagy te olyan tökös gyerek! - vigyorodott el a kopasz, majd hozzátette: - Viszsza ne gyere! Maradj csak kinn a klotyón!
    - Jimmy, menj utána! - mondta a lány. - Nehogy a vécé helyett máshová nyisson be. Tökrészeg.
    - Az lenne még csak nagy szám - vihogott a kicsi -, ha valakinek az ölébe hugyozna!
    - Hülye vagy, Dugó! - hűtötte le a lány.
    Golyó és Jimmy mögött bezárult az ajtó. A kopasz megvetően nézett utánuk.
    - Ez tényleg egy disznó. Saját mocskában fürdik…
    - Te tetted azzá - csúszott ki Attila száján, miközben egy papírzsebkendővel letörölte a műbőr kárpitot.
    A kopasz arcáról lehervadt a vigyor.
    - Jenci, ne csináld! - kapaszkodott a karjába a lány. - Volt már épp elég balhé…
    A két fiú szemtől szembe állt a szűk fülkében. Szinte összeért az arcuk. A vonat azonban váratlanul vészfékezett. A fülkében lévők egymás ölébe zuhantak.
    - Mi az isten ez?
    Jimmy tépte föl az ajtót. az arcán leírhatatlan rémület: - Gyerekek! A Golyó…
    - Mi van?
    - Őrület! Megálltam rágyújtani. Mire utolértem, Golyó már a peronon állt a nyitott ajtóban, és csak annyit mondott: "Jimmy, én most tényleg kiszállok…"

***

(A szerzőt a NapSziget A Művészetekért Alapítvány március elsején Bánkuti Miklós-díjban

  részesítette. A Tárcán kínálom blog olvasói nevében szeretettel gratulálok. Ésik Sándor)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr502703333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.