Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.02.27. 15:17 Ésik

Határsértések

Címkék: bódi katalin


Írta: Bódi Katalin

 

Esett az eső, már megint, még mindig, mintha soha nem akarna tavasz lenni, az üres szökőkútban lassan gyülemleni kezdett a víz, nincs is paradoxabb látvány az esőben működő szökőkútnál. A csodaszép, de azért egy kicsit giccses klasszicista épület előtt már sokan álldogáltak, és sorra csak érkeztek a fiatalok, s persze ismét ott volt a közeli megálló hajléktalanja, de konkrét kéregetés helyett most udvarolni kezdett.

Cigi vagy pénz kellene persze, de inkább mindkettő, bár aznap jó napja lehetett, hiszen alig volt még dél, mikor ő már vidám ábrázattal, könnyű léptekkel járt a minden nap százszor bejárt területen. Annak a szőke lánynak állt elébe most, aki zavaróan tündérszépségű lenne sötétkék szemeivel és csilingelő hangjával, ha nem úgy nézne ki mint egy pop art-figura, s akiben mindig gyönyörködöm titokban.

Mélyen a szemébe nézett és szerelmet vallott neki bódult mosollyal, s olyan közel lépett az arcához, hogy a szőke lány hirtelen megpróbált hátrálni, de a betonkeretes kuka az útját állta, így hát hirtelen megkerülte az utcaembert, de mégsem rohant el vagy mégsem üvöltötte le a fejét, pedig az is beleférne, hiszen miért is adnánk meg  a tiszteletet egy hajléktalannak, nem szokás, inkább úgy teszünk, mintha nem is létezne, s ha megadjuk mégis, az is kellemetlen önmagunknak, mintha valamiféle arisztokratikus kegyet gyakorolnánk.

A lány sem pénzt, sem cigit nem adott, így némi személyes szféra sértegetés után a férfi arrébb állt, hogy egy másik lánynak is szerelmet valljon, majd hirtelen, mivel ott is kikosarazták, visszanyúlt kezével a szőke lányhoz és kihúzta mutató- és középső ujja közül a majdnem elszívott rózsaszín feliratos cigit. A jó ég áldjon meg, gyönyörű hölgyem, rikkantotta, ahogy a nikotintól sárga, koszos, hosszú körmű ujjai közé szorította a csikket, majd szinte azonnal elkapta másik kezével a szőke lány immár szabadon maradt kezét és megcsókolta. Nem, nem megcsókolta, egészen pontosan végignyalta. A nyelvével.

A pop artos lány a tőle ismert eleganciával húzta ki a kezét, de persze ájulás környékezte. Nem az számított már, hogy hajléktalan, hogy koszos vagy részeg az a férfinyelv, hanem a mozdulat intimitása fájt, az önvédekezés működésképtelensége fájt a személyes terének megvédésével szemben. Pöttyös esernyőjével a kezében tehetetlenül állt még ott egy ideig s azon gondolkodott, mennyire hihetetlenül könnyen válnak átjárhatóvá a radikálisan elválasztott világok, mennyire naiv a hitünk önmagunkban s mennyire gyarló is magabiztosságunk. Az igazság nyilván az ő oldalán állt, senkinek nincs joga a kezét, identitásának egyik meghatározó elemét és egyik legfontosabb testrészét ennyire bizarr módon bántania (szeretnie?), de ez már mindegy volt akkor, csak rohant fel a harmadik emeletre, hogy megmossa, hogy tegyen valamit az emlék bevésődése ellen.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr772694989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.