Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.02.21. 17:14 Ésik

A nyomok a rémhez vezettek

Címkék: balogh géza

Írta: Balogh Géza

 

Bundás, a puli kint állt az ajtóban, toporgott izgatottan. Látta kezünkben a botot, s ez neki egyet jelentett a csavargással. Hogy a kerten át leballagunk a Túrhoz, és nyakunkba vesszük a partot. Most azonban csalódnia kellett. Mert a barátom felzavarta a tornácra, s megfenyegette a botjával.

– Utánunk ne gyere, mert ezzel váglak agyon!

Délelőtt volt, szikrázó napsütés, a távolban nagyban durrogtak a puskák. Körvadászat volt valahol a csekei, kömörői határban, s mi pont arra igyekeztünk az istvándi cimborákkal. Különösebb cél nélkül, csak úgy a magunk gyönyörködtetésére. Az elmúlt napokban mínusz húsz, huszonöt fokok voltak, kétarasznyira hízott a Túr jege, ma reggelre viszont kicsit meglágyult az idő. Egy kis porhó is hullt, elfödve a tegnapi, de megőrizve az éjjeli nyomokat.

Tökéletes a csavargásra. Olvasni lehet ilyenkor a hóban. Pláne a tükörsima jégre hullott hóban. A szántáson, a zsombékosban, a csirittyásban megtörik és elmaszatolódik a nyom, a frissen behavazott jég viszont olyan, mint a teleírt irkalap. Csak ismerni kell a vadak ábécéjét. Én nem igazán dicsekedhetek. Dadogós még az olvasás, a barátok azonban kijárták már a mezei iskolát. Rájuk hagyatkozom hát.

Hiába nagy a tél, az istvándi malom alatt szabad a víz, zubog, tajtékzik, mérgesen nyalja a jég száját. Itt szoktak feljönni a vidrák elmajszolni a sovány keszegeket. Most azonban se vidra, se jégen hagyott, vidra falta halfej. Nem is csoda, messzi földről érkezett turisták mustrálják a malmot. Kiabálnak, tapsolnak, dübögnek a deszkákon, persze hogy elmenekül minden vad.

Azért nincs mindenütt hál istennek ott az ember. A Túr falun túli szakaszát is elkerüli. Igaz, messzi van, és kefesűrű kökényes őrzi a folyót. De megéri átvergődni rajta. A Túr itt maga az őstermészet. Kanyar kanyar hátán, lépten-nyomon mederbe dőlt fák, és vadnyomok mindenütt. Legtöbb a nyúl. Furcsa, hármas nyoma olyan, mintha hiányozna az egyik lába. Ahogy a régi, tiszaháti nóta mondja: Egyet lépked a réti nyúl/ Kettőt rúg utána/ Azért hiszed kedves komám, /Három csak a lába.

Itt-ott feltűnik a róka zsinóros, egyeneses vonalú nyoma is, de a legtöbb azért mégis az őz. Az egyik oldalt öreg gyümölcsös, oda hajtotta fel szegényeket a tél. Most is ott legelészik vagy három, és nem is nagyon ijednek meg, pedig igen csak nagy hanggal vagyunk. Egy megfagyott vakond fölött állunk. Rejtély, hogyan került ide, a folyó közepére a fekete bundás jószág. A nyomokból ítélve valami ragadozó madár kaphatta el még a parton, de nem ízlett neki, s röptében elengedte.

A meredek parton furcsa, körmös nyomok, a borz névjegye. A két cimbora azt vallatja, egyedül kerülgetem hát a vízre borult fákat. Az egyik kanyarban, a víz közepén magányos fűzfa korhadozik. A koronáját rég letörték már a viharok, fél oldala hiányzik, a csonk is tele öklömnyi lyukakkal. A farontó nyüvek, meg a harkályok tanyája. Botommal megkocogtatom az oldalát, kéttenyérnyi darabok hullanak a hóra, meg be, a fa belsejébe. Aztán erősebben ütögetem, hogy pusztuljon, törjön a férgese, mikor váratlanul megelevenedik a halott fa.

Egy kövér, barna valami türemkedik elő belőle, de oly rémisztő lassúsággal, ugyanakkor mégis ellentmondást nem tűrő következetességgel, hogy teljesen megbénul tőle az ember. A hideg, könyörtelen kiszámítottsággal közeledő kígyó rémisztheti meg így a gyanútlan békát, egeret – mozdulni se tudok a döbbenettől.

Aztán hangtalanul kirepül a fából egy – bagoly. Egy nagy, kövér macskabagoly. Hátam a fűzfacsonknak vetem, csak sokára csillapodik a szívverésem. Hátamon hideg izzadtságcseppek folynak, megborzongok. A mínusz tizenöt mínusz tizenöt, mormogom, és körbetekerem nyakamon a sálat, mikor mély kiáltást hallok: „korr”, „korr”. Két holló kergetőzik az égen. Szédítő magasságokból zuhannak, bukfenceznek lefelé, már-már nyakukat törik, de aztán hirtelen felkanyarodnak, s kezdik újból a kergetőzést. Násztáncot járnak.

Rettenetes hideg még a tél, de ők már érzik a tavaszt. Elnézve őket, lassan mi is bizakodhatunk.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr992677466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wwanna 2011.02.21. 23:10:59

Elmennék egy ilyen "lesre" :, olvasva is élmény.