Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2011.01.02. 22:01 Ésik

Sütős, fekete szemmel

Címkék: szondi erika

 Írta: Szondi Erika

 – Jövök már, jövök! – motyogta Irmuska tettetett bosszúsággal a hangjában, amikor sokadik csöngetésemre végül ajtót nyitott. – Nem tudok már úgy szaladni, mint régen. Tudja az ízületeim. Már csak ez a hetven lépcső hiányzott a vén lábaimnak, ami itt a bérházban van.  Idehozott a lányom magához. Fel még csak feljöttem, de le csak akkor megyek, ha visznek. Na, jöjjön a konyhába kedves, ha beszélgetni akar. Én csak ott érzem jól magam. Éppen tésztát gyúrok. Tud maga tésztát gyúrni? Miért is tudna? A mai fiataloknak már nem tanította meg az anyja.

Éppen nyugtatni akarom Irmuskát, hogy igen, tudok, a nagymamám megtanított rá, ám látszik rajta, nem is vár választ. Göcsörtös ujjai már gyúrják az aranysárga falusi tojás és hófehér liszt keverékét. Fehér kötényére piros cérnával hímezték valamikor: Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki.

      – Az én időmben nem mehetett férjhez a lány, amíg nem tanult meg gyúrni, no meg sütni-főzni. Azt mondták, a szívén át kell megfogni a legényt, de a hasán át kell megtartani.

Hálás voltam Irmuskának, hogy akaratlanul is arra a témára terelte a beszélgetést, amiért jöttem. Beszéljünk a szerelemről! Furcsán, zavarba ejtően hangzott volna ez a kérés a fehér hajú nagymama számára.

– Szerelem? Nem tudom én már mi az – mondta, ám hangja kissé fátyolos lett. Keze alatt a tészta megszelídült. Göcsörtös ujjai simogattak, megtört kék szemébe huncut ragyogás költözött. Hamiskás mosolyát azonban egyetlen pillanat alatt szomorúság követte.

– Az én emberem már tizenöt éve itt hagyott. Pedig megígérte, mindig vigyáz majd rám. Ő volt a legszebb legény a faluban. A fene ette a barátnőimet, hogy csak hozzám járt. Amikor megállt a portánk előtt a bricskával, a többi legény már tudta, kívül tágasabb. Mert ugye akkor nem csak egy udvarlója volt az ember lányának. Jöttek többen is esténként. Elbeszélgettek a világ dolgairól, ha volt mivel, akkor megkínáltuk őket. Borozgattak, kártyáztak apámmal, utána csendesen hazamentek. Az én Józsimtól féltek a többiek. Úgy tudott nézni azzal a sütős fekete szemével, hogy senki sem mert ujjat húzni vele. Ha a bálban együtt táncoltunk, senki sem mert lekérni tőle. Istenem, de szerettem táncolni! A keringőnél szinte a lábam sem érte a földet a Józsi karján. A legjobban a májusi bált vártuk, a május éjszakáját. Nem is annyira a mulatság volt az érdekes, hanem ami utána következett!

Irmuska kissé zavarba jött saját mondásán, s kutatva rám nézett.

– Na nehogy félreértse kedves! Az éjszaka a tisztességes lánynak nem azt jelentette, amit a maiaknak. Mi a szerenádot vártuk. Meg azt a legényt, aki küldte. Az én udvarlóm úgy állt a cigánybanda előtt, mint egy karmester. Tudom, hogy nem volt valami jó hangja, most mégis úgy emlékszem, gyönyörűen énekelte: szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát… Na, meg azt a szívhez szólót: májusi szép éjszakákon, orgonanyíláskor, eszembe jut a szerelmed, egy éjszaka százszor…

Irmuska dúdol és emlékezik. Idő rótta arcát kisimítják az emlékek.

– Szépen éltünk az urammal. Sokat dolgoztunk, gazdálkodtunk, de a legnehezebb időkben is kis házunkban lakott a szeretet. Szatmárban, a Szamos és a Tisza között, az Isten háta mögött, de a jó Isten segítségével megtaláltuk azt, ami a legfontosabb volt számunkra, az emberséget. A mai fiatalok azt hiszik, a szerelem a legfontosabb az életben. Nem tudják, hogy ez bolondság. Nekem soha nem mondta az uram, hogy szeret. Akkor ez nem volt divat. De kivette a kapát a kezemből, amikor a nap a delelőn járt. Lassabban vágta a rendet, ha látta, hogy fáradok a marokszedésben. Megfejte helyettem a tehenet, ha én nem bírtam. De én is elnéztem neki, ha eljárt a kocsmába, ha későn jött haza. Néha veszekedtünk, vitatkoztunk, de soha nem aludtunk el haraggal. Ha morogtunk is este a sötétben, megkérdezte: bánkódsz Irmus? És én mindig elmondtam, mi a bajom. A virradat a békességgel együtt köszöntött ránk. Egy gyermekünk született, Erzsike. Amikor a világra jött, a bába azt mondta ne szüljek többet, mert rámehetek. Pedig az én Emberem mindig szeretett volna egy fiút. Egy olyan sütős szeműt, mint ő. De megértette, hogy nem lehet.

A tészta elkészült. Irmuska komótosan elővette a gyúródeszkát és a nyújtófát.

– Vett a lányom már valami gépet is, hogy azzal nyújtsam a tésztát. Én ahhoz nem értek. Meg nem is akarok. A karjaim már nem nagyon bírják, de a nyújtófa az igazi. A tésztának lelke van. Simogatni kell, hogy finom levesbevaló váljon belőle.

Irmuska tenyere fürgén sodorja a nyújtófát. Ahogy a tésztakupac egyre laposabb lesz, a törékeny asszonyban úgy erősödik az indulat.

- A széltől is óvtuk a lányunkat. Odaadtuk tanulni a városba, és egyszer csak azzal jött haza férjhez megy. Mi még akkor nem tudtuk, hogy a hasában rugdalózik a kisunokánk. A leendő vőm már akkor is részeg volt, amikor megismertük. Egy gyárban dolgozott a városban. Este eljárt a haverokkal, a túlórázás után hajnalban, egy-egy presszóban fejezte be a napot. Mondtuk Erzsikének, nem lesz ennek jó vége, de ő csak azt látta, hogy a fiatal gyerekes házasok lakást kapnak itt a panelben és ő városi nő lehet. Most, hogy húsz éve él ide bezárva, már ő is másképpen látja a világot. Az ura itt hagyta egy másik nőért, ő meg szegénykém éjjel-nappal dolgozik, hogy ki tudja fizetni a fűtést, a villanyt. Mondhatnám, hogy megérdemelte a sorsát, de egy anya nem mond ilyet a gyermekének. Szegény lassan megöregszik, de még mindig nem tudja mi a szerelem. Férjhez mehetett volna azóta újra, de nem akart Nikinek mostohát. Idehozott engem maga mellé, mert jó gyerek, de nem tudta, hogy mindkettőnk életét tovább keseríti.

Irmuska szorgos kezei alatt nyúlik a tészta. Szinte áttetszik már a gyúródeszka mintázata.

– Kockára vágom. Apró kockára. Tudja, úgy a legfinomabb a húslevesben. Hiába ugyanaz a liszt, ugyanaz a tojás, mégis annyiféle az íze, ahányféleképpen vágom. Az unokám a kockát szereti. Ha hazajön az iskolából az az első kérdése, nagyi mit főztél? Örülök, ha látom, milyen jóízűen eszik. Én alig várom, hogy a kedvében járhassak. Szegény sokat tanul. Már megeszik a szemét a könyvek, megérdemli, hogy kiszolgálják. Szép lány. Nem azért, mert az én unokám, de látom az ablakból, hogy megfordulnak a fiúk utána. Azt mondja, ő sohasem megy férjhez. Nem akar olyan sorsra jutni, mint az anyja. Mégis eljár a diszkóba. Éjszaka jön haza, s mi az anyjával addig elaludni sem tudunk, míg nem halljuk, hogy kattan a zár az ajtóban. Ha már itthon van, megnyugszunk. Reggel senki nem kérdez semmit.

– Ha felháborodok, azt mondják, maradi vagyok. Elmúlt már az a világ, amikor a lányok az anyjukkal jártak a bálba. A tánc is megváltozott, az emberek is modernebbek lettek. A májusi virág helyett egy szív alakú léggömböt hozott haza az unokám is tavaly februárban. Azt mondta, Bálint napra kapta. A szerelem napjára. Csak az a baj, a léggömb néhány nap alatt leengedett. Elszállt belőle a levegő, s félek, ugyanilyen hamar elszállta azok az érzések is, amelyek az adományozójában ébredtek. A mi májusi virágunk annak idején minden tavasszal újra éledt és virágba borult. 

Irmuska tésztája elkészült. A jó gazdasszony pedáns rendet rakott a konyhaasztalon, s megkérdezte: no, miről is akart velem beszélgetni kedves?

 

(A blog vendégszerzője a Kelet-Magyarország egykori munkatársa. Tárcáiban érzékletesen tárja elénk azokat a történeteket, amelyeket jó szemű lélekbúvárként talál az emberekben.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr512555284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.