Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2010.12.24. 12:50 Ésik

Prózai sonkák

Címkék: kulcsár attila

Írta: Kulcsár Attila

 

A költészet napja alkalmából, vagy az ünnepi könyvhét kampányában,– még a régi világban – egyszer felkértek, hogy vegyek részt egy író-olvasó találkozón, a városi börtönben. Először időzavarra hivatkozva el akartam hárítani a megtisztelő bizalmat, de aztán győzött a józanész.  Egy ilyen kis költő, mint amilyen én vagyok, ne válogasson, mert legközelebb még a gyógypedagógia intézetbe se hívják meg. Megírta már József Attila nevű ismerősöm is, „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Hátha nekem is megaszúsodik a költészetem, ha megjárom az élet bugyrait – jutott eszemben a szép költői gondolat szinonimája menet közben.

A könyvtár népművelője kísért el, aki istápolja a börtönkönyvtárat, és a benti könyvtárost.

Ne féljen Mester – nyugtatott, – ezek a fiuk akkor se hagyták el a termet, amikor a nagy Tandori Dezső verseit hallgatták.

Ahogy beléptünk a kapun és a többszörösen ellenőrzött rácsos ajtókon némi szorongás fogott el. Kijutok-e innen valaha? Nem csel volt volt-e csupán ez a meghívás. Valamelyik szatirikus írásom megsértett valakit, és az illető így intéz el. Meg annyi mindent hall az ember a nyugati börtönlázadásokról. Mi lesz, ha itt is kitör egy hasonló, és túszul ejtenek bennünket. Lehet, hogy első felindulásukban meg is erőszakolnak. Ki a könyvtárosnőt, ki engem, ki-ki gusztusa szerint.

De a rabnevelő  megnyugtatott: nálunk rend van, és nincsenek is itt nehéz fiúk. A maximum öt évet kapottak raboskodnak nálunk, és a szabálysértők. Vannak, akik gázolásért, vagy akik nem fizetik a gyerektartást, a lakbért…

Na, köszönöm szépen, gondoltam magamban, azért azt az öt évet nem adják ingyen. Nem szívesen akadnék össze egyedül egy sötét cellában egy ilyenféle rabbal, bár csak a gondolataim vannak nálam.

Ám szó se volt ilyesmiről, a díszterembe vonultunk be a jutalmazottakkal. Mert mint megtudtuk, csak a jó magaviseletűek jöhettek el erre a költői délutánra. Akik elolvasták a kötelező olvasmányt: Móricz: Légy jó mindhalálig című regényét.

Csupa jó vágású, rövid hajú (kopasz) férfi. A szürke rabruha alól a nyakon, mellen, karokon kivillanó romantikus ábrák és költői feliratok érzékeny hallgatóságot sejtettek. 

A könyvtárosnő, – hatalmas telivér asszony, – középre ült a pódiumon, a nevelő bemutatatott, mint a József Attila díj várományosát. Persze szabadkoztam, de egyeseknek felcsillant a szeme. Voltak ott nyolc általános végzettek is, és talán hallottak valamit a Józsiról, a Józsi Attiláról, és én ebben a feszült csendben elkezdhettem.

Nagy gondban voltam, mert nem tudtam, hogy milyen lírát „interpretáljak”. Kufsteini elégiáim, börtönénekeim szerencsére nincsenek. Ha társadalomkritikusi vénám karikás ostorcsapásait csördítem elő, akkor a rabok összenéznek, - hogy lehet, hogy ez még szabadlábon van, mi meg itt raboskodunk.

Ha tájleíró, évszakos természet-költészetet mondok, akkor megríkatom őket, mert ez az, ami legjobban hiányzik nekik, a természet lágy öle, vagy például ahogy én írom „a lenyugvó nap pászmáinak víz fodrán kanyargó paszományai...”

A szerelmi lírám szóba se jöhetett. „A kedvesem keblének bimbaja, mintha kismacska orra lenne…” kezdetű versem itt bizonyára pornográfiának hatna. Elzárva a női nemtől, a kiéhezett fiuknak nem okozhatok fölösleges izgalmakat a díszterem négy fala között.

Rövid gondolkodás után előhozakodtam a modernekkel. Ezekkel az elvont sefüle-sefarka versekkel, szövegekkel, itt sem lehet baj. Nem is lett.

A rabok figyelmesen hallgatták. Egy-egy duplacsavaros soromat a jobbszélen, az egyik szinte belekancsulva próbálta követni. A többiek is nagy érdeklődéssel csüggtek minden szavamon, mintha sohase hallottak volna még ilyen szép költői nyelvet. Na persze, a szmasszer lírája más…

Egy-egy vers végén felcsattant a taps, vagy költőien a tenyerek szárnycsattogása. Soha jobb közönséget nem kívánok magamnak.

Amikor a balszélen ülő rab, az első sorban, mint egy oldalkocsis motoros úgy kihajolt a széken, hogy jobban lásson, akkor vettem észre, hogy ez a nagy figyelem nem nekem szól, hanem, a könyvtáros nőnek, aki kihízott rövid szoknyában volt, és abban a nagy melegben néha keresztbe tett lábait megcserélte a térdén…

És így a prózai sonkák látványából, a költészet eme napján jutott minden fiúnak úgy 20-20 dekányi hús: tisztán, csont nélkül. Ez múzsából sok volt, étvágynak kevés…

De ne feledjük, hogy költészetem nélkülözhetetlen volt ehhez a kis kóstolóhoz… Beloptuk egy röpke órára a falak közé a külvilágot, és a költészet – falazott hozzá. Falazott neki…

 

(A blog vendégszerzője – „amellett”, hogy Ybl-díjas építész – nevével több kötet csípős glosszát, és verset jegyez.)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr202536736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.