Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2010.12.12. 22:13 Ésik

Hazahívó körte

Címkék: balogh géza

 

 
Írta: Balogh Géza
 
Vadrózsabokrokat kerestünk a csaholci határban. De nem ám holmi közönséges gyepű-, vagy parlagi rózsát, hanem a sokkal ritkább, Szatmárban legalább is nagyon ritka mezei rózsát. Almaborillata van, de én még sose szagoltam.
A barátom azonban igen, itt a közelben, a Holt-Túr vadregényes tájain valamerre. A közeli csaholci tanyán tanított, ahonnan majd minden hónapban bekóborolta a környéket. Igen ám, de lassan negyven éve annak, negyven év alatt pedig sokat változik a táj. Ligetek tűnnek el, s nőnek fel másutt, holtágak kelnek életre, s szenderülnek el végleg – a mi mezei rózsánk se volt sehol.
Kis idő múlva a barátom se. A föld nyelte el egyik percről a másikra. Keresésére indultam. Kökénybokrokon, meg nadályoktól hemzsegő árkokon gázoltam át, felriasztott méhrajok és szúnyogfelhők elől menekültem – s mikor már végképp azt hittem, hogy a kocsinkhoz se találok vissza, megláttam egy elvadult gyümölcsösben. Valamikor tanya lehetett ott, de az épületeket megette már az idő, a kertet is bekerítette az erdő. Csak néhány öreg dió- meg szilvafa dacolt velük, a beomlott kút közelében pedig egy fiatal körtefa.
Az alatt ült.
– Tudod te azt, hogy ennek köszönhetem a lányomat? – nézett fel a fára, aztán a tövére. – Pontosabban az anyjának – mutatott egy elkorhadt, de még így is tekintélyes tönkőre a fiatal fa mellett.
Aztán elmesélte a történetet. 
A felesége veszélyeztetett terhes volt, bent feküdt a debreceni klinikán. Nagy tudású professzorok gyógyítottak ott már akkor is, csak az én barátom leendő gyermeke nem akart rájuk hallgatni. Mindenáron világra akart jönni. De hónapok voltak még hátra, mindenképpen bent kellett tartani. Nem volt azonban gyógyszer. Pontosabban volt – Svájcban. Miképp tudott volna azonban Svájcból gyógyszert hozatni a hatvanas években egy magyar tanyai tanító?
Sehogy.
De azért Debrecenből jőve csak beóvatoskodott a fehérgyarmati patikába, s előadta, hogy mire volna szükség. Az idős patikus hümmögött, a fejét csóválta, és kedvetlenül tárta szét a kezét.
– Nincsen – mondta, aztán sajnálkozva megkérdezte, hogy „hová való is vagy te, fiam?”
– Sonkádra – felelte szomorúan a barátom.
– Volt ott nekem egy jó barátom, Makay Péter – derült fel a patikus arca. – Sokat elborozgattam vele. Ismered?
– A nagyapám volt.
– A nagyapád?
A patikában nem volt senki, csak egy árva légy zümmögött a sarokban, de a patikus kinyitott ekkor egy oldalsó ajtót, s belépett egy szobába. Onnan szólt ki.
– Gyere be!
Az öreg barna tálalószekrény előtt állt, a kezében két, finom metszésű pálinkáspohár.
– A nagyapád egészségére! – nyújtotta egyiket a barátomnak. – Idefigyelj! – mondta, miután lehajtották a pálinkát. – Van nekem Svájcban egy barátom, az talán segíthet. De – emelte fel a kezét – nem történik semmi ingyen! Hozol cserébe egy szatyor körtét.
– Jaj, hozok én egy pótkocsival! – lelkesedett a barátom.
– Nem kell – mondta a patikus. – Csak egy ládával. De azt a Cseh-tagból, az öreg Haga tanyájáról. Tudod, merre van?
– Hogyne tudnám! Mikor arra horgászom, oda megyek inni.
– Jó, hát akkor megegyeztünk – nyújtotta kezét a patikus. Tanító barátom már az utcán volt, mikor meghallotta ismét a hangját. – De nem mindegy ám, melyik fáról hozod! A kút mellettit keresd.  
Egy hónap múlva megjött a gyógyszer, nem sokkal később pedig a körte is érni kezdett. A barátom megszedett két nagy táskával az öklömnyi nagy, édes levű gyümölcsből, s bevonatozott vele Gyarmatra. Az öreg patikus egyesével szedegette ki őket, mindegyiket hosszan szagolgatta. Már mindent körte borított – asztalt, széket, rekamiét, mikor az öreg halkan megszólalt.
– A szovjet lágerben az a csaholci körtefa tartotta bennem a lelket. Hogy ne add fel, fogsz te még arról enni.
                                           X
A gyógyszer valóban hatott, a barátom lánya ma már három gyermek anyja. És ősszel én is megkóstolhattam a hazahívó körtét. De mezei rózsát azóta se lelünk.

 

(A blog vendégszerzője a Kelet-Magyarország egykori újságírója, ma a Szabad Föld munkatársa. Emlékezetes riportok és tárcák írója.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr872511923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.