Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2010.12.12. 11:11 Ésik

Álarcos a Vörös Postakocsiban

Címkék: onder csaba

Írta: Onder Csaba

 
(három rövid történet)
 
(első) Nagyjából kétszáz évvel ezelőtt Kazinczy Ferenc egyszer úgy döntött, csak valós szerzői nevének feltüntetésével közöl eztán kritikát írótársai munkáiról. Nem volt ez könnyű döntés, más volt a gyakorlat, de Kazinczy Mester úgy érezte, bármiféle kritikai vélemény csak akkor hiteles, és legfőképpen tisztességes, ha ahhoz arc és név is tartozik: aki üt, az állja is, face to face, ahogy az angol mondaná. Amikor a nyelvújítás mégis személyeskedővé váló vitáiban két ifjú tanítványa a védelmére kelt, különös gonddal ügyeltek erre a tisztességre. Hiteles szerzői nevük (Kölcsey Ferenc és Szemere Pál) a kiadó „gondatlanságából” mégis lemaradt elmés és gúnyos apológiájuk (Felelet a Mondolatra) címlapjáról. A nem kívánt szerzői névtelenség így szükségképpen vezetett újabb bonyodalmakhoz: becsületsértéshez és vádaskodáshoz, amelyen az sem segített, hogy a munka bevezetőjének végén mégis csak olvasható volt egyikük szerzői aláírása, imigyen: Kölcsei. (Erről azonban sokan egyszerűen azt gondolták, hogy Kazinczy egyik újabb álneve, Kölcsei nevű személy ugyanis nem is létezik.)
(második) Nemrég együtt utaztam egy kedves kolléganőmmel, egy kiváló Móricz-kutatóval. Amikor beszélgetésünk Móricz mostanság megjelent 1924-25-ös naplójára terelődött, érdeklődve kérdeztem tőle, miért nem használja a Zsófia mellett a Julianna nevet is, éppen úgy, ahogyan eme kötetben, amelyet többekkel együtt ő szerkesztett, feltüntetve van. Elkerekedett szemmel nézett rám, s értetlenségemet látva ki is mondta azonnal: „Az nem én vagyok!” Zavartan mosolyogtam, így mellé nyúlni, mekkora balek vagyok, pedig minden passzolt: kolléganőm Móricz-monográfiája, mostani kutatásai a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és persze a neve is, azt a fránya kis második keresztnevet leszámítva. „Én szóltam neki – mondta Zsófia –, hogy használja a Juliannát is, mert különben össze fognak keverni bennünket.” Hát igen, minden igyekezet ellenére ez nekem mégis sikerült, mondtam rezignáltan; az ember nem lehet eléggé körültekintő, ha egyszer a fejébe vesz valamit.
(harmadik) Néhány hete örömmel vettem észre, hogy végre lapunk is saját profillal jelent meg a Facebookon, és már intenzíven ismerkedik is. Engem ugyan még nem jelölt be, de inkább csak azon bosszankodtam, hogy hibásan lett írva a név (A Vörös Postakocsi helyett csak Vörös Postakocsi, ráadásul ez is angolosan, így: Postakocsi Vörös), logónk se lett túl szépen kivágva, de sebaj: írtam is neki rögtön, mi mindent kellene még csinálni. Névtelen szerkesztőtársam nem válaszolt, s el is feledkeztem róla, egészen addig, amíg Pisti, lapunk tervezője gyors körkérdést nem intézett a szerkesztők felé: végül is ki áll a profil mögött? „Szia, ki vagy? – írtam Postakocsi Vörösnek immár gyanakodva – kérlek, jelentkezz!”.  Nem válaszolt eztán sem, csak legutóbbi levelemre, amelyet a válaszokkal együtt most idemásolok.
 
Csaba Onder, december 5., 18:51
 
Kedves Barátom: sajnálom, hogy nem jelentkezel, tényleg nincs harag, meg ilyesmi, de talán Te is nagyon jól tudod, mennyire nem korrekt ez így. Kérlek, küldd el a hozzáféréseket, hogy különösebb botrány és Rád nézve igen negatív következmények nélkül vehessük át ezt a profilt, s alakítsuk majd az oldalt. Barátsággal üdvözöl: Onder Csaba, a VP főszerkesztője
 
 
Postakocsi Vörös, december 5., 19:56
 
Kedves "Barátom"!
Ugyan velem nem közölted, mi célból akarod elvenni tőlem a hozzáférésemet, de udvarias és óvodás érzelmű fenyegetőzésed ("botrány és Rád nézve igen negatív következmények") nem kívánom tovább minősíteni. Ha sejtésem igaz, saját céljaidra akarod (nem véletlenül nem használom szándékaiddal kapcsolatban a szeretnéd vagy kívánod kifejezést) felhasználni. Ha véletlenül mégis valamilyen "nemes" okból akartad volna megszerezni, elegendő lett volna egy udvarias levélben megkérdezned engem, hogy átadom-e esetleg az adott ügy érdekében. Mivel ilyen megkeresésre nem emlékszem, kérlek, a jövőben kímélj meg hasonlóan "kedves" üzeneteidtől! Ugyanakkor arra is megkérlek, hogy ne vitasd el abbéli jogomat, hogy mikor olvasom el és mikor váloszolom meg leveleim/üzeneteim.

Egyébként munkádhoz minden jót kívánok.
VP
 
Csaba Onder, december 6., 7:28
 
Kedves "VP": mintha már kaptál volna kedves, udvarias, érdeklődő leveleket. Amelyekre nem válaszoltál. Mivel jogtalanul használsz egy eredeti logót s azzal kapcsolatban egy jogvédett nevet, utolsó levelem után megtettem az ilyenkor szükséges lépéseket. A közeli viszontlátásig is üdv, Onder Csaba
 
           
Az egykori vadnyugaton igen gyakori postakocsi-rablás klasszikus kelléke volt az álarc vagy éppen a megtévesztő öltözet. És persze az értékes rakomány. Egyszerre füstölöghetünk, örülhetünk, és persze csodálkozhatunk is a magunk Postakocsijában: ezt most még megúsztuk; ennyire értékesek lennének szállítmányaink?
 
(A blog vendégszerzője Nyíregyháza irodalmi folyóiratának, a Vörös Postakocsinak az alapító főszerkesztője. http://avorospostakocsi.comlu.com/ )
                                                                                                                                        

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr452510488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marquise 2010.12.14. 09:05:27

nickek a nyelvújításban? lájk!