Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (6) kiser edina (12) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (59) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (4) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (37) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (24) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) veres roland (1) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • Gertrud53: Merész és pontos, nagyon ott van minden szó. (2018.09.24. 23:50) Boston – Massachusetts
  • Gertrud53: A végén ott a jellegzetes csavar, amit szeretek az írásaidban. (2018.09.24. 23:43) Jelenet
  • Gertrud53: (2018.09.24. 23:38) Temető, templomkert
  • Gertrud53: Szeretem a várost, ugyan nem ezt az arcat, de szeretem... (2018.09.24. 23:32) Csikágótól Kispestig
  • Gertrud53: Két év telt el és most megírhatnád a végsőt, a kilakolzatást... (2018.09.24. 23:28) A lakatos ebédje

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2010.11.26. 16:37 Ésik

Hajóágyú és harmonikaszó

Címkék: ésik sándor

Baloldalról a chilei parti őrség piszkosszürke naszádjának barátságtalan ágyúi búcsúztatták hajónkat. Jobbról pedig az a patagóniai szél hátráltatta indulásunkat, ami ezen a vidéken minden fát olyan csáléra fújt, mintha Csontvári festette volna őket.  Az ódon dízelmotorok lassan elérték az üzemi fordulatszámot, és kiküzdöttük magunkat Puerto Natales elmondhatatlanul lehangoló látványt nyújtó kikötőjéből. Estefelé, a gleccservidéken tett kirándulás után hátszéllel vidámabban hasította hazafelé a vizet hajónk. A turistákat leszámítva a társaság kicserélődött. A fedélköz sarkában két zenész ült oly szomorúan, mint két nagy rakás szerencsétlenség. Csak azért nem mondom: „mint akinek nem jutott dinnyeföld” mert a Magellán szorosnak ebben a fjordjában, inkább jéghegy terem. A padlózatból áradó könnyfakasztó olajszag tette-e bánatossá őket, vagy a nagynak nem ígérkező borravaló gondolata, nem tudni. Pedig ezen a menetrendszerű lélekvesztőn nem csak koldusszegény helybéliek, hanem láthatólag módos turisták is utaztak. A mi duónk tagjai olyan takarékos mozdulatokkal zenéltek, amilyeneket már régen öregedő asztmás színpadi bonvivánok dolgoznak ki maguknak. Pecsétes mellényükön meg se moccant sem a kopott gitár, sem a defektes harmonika, amint időnként vérforralónak szánt dallamokat adtak elő. Jókedvre derülésüket az ijedt tekintetek is akadályozták, amelyek feléjük fordultak a hangosabb taktusoknál. A hajó azért csak gyűrte maga alá a hullámokat, és úgy tűnt lassan közeledünk a világvégi városhoz, amely pár napra otthont adott számunkra. Kintről kiáltások hatoltak a fedélközbe a nyikorgó deszkák résein át: kondor, kondor… Voltak, akik felmentek megnézni a világon sehol másutt nem látható óriásokat, ám még többen lenn maradtak. Megérkezett ugyanis a koktél. Gleccserjégen úszó bivalyölő keverék. A nevét nem őrizte meg emlékezetem, annál inkább a szakácsnő kinézetét. Volt benne úgy hetven százalék kínai, a maradék a helyi indiánok, az egykori konkvisztádorok, és a később Afrikából érkezettek vére. A néhány szál kis bajuszka a szája szegletében pedig éppúgy a kint úszkáló oroszlánfókákéra emlékeztetett, mint arcvonásai. Ja, igen, pampa-koktél volt az italköltemény. A kínálás sikere elmaradt. Ám, nehogy kárba menjen a sárgászöldes keverék, a pincérnő a zenészekkel megmentette a poharak tartalmát. Sőt, néhány matróz is előkerült, és alig telt el néhány perc, már táncoltak is. A muzsikusok immár a hajóval hullámzottak, rikoltozó csapzott arcok sugároztak egymásra soha el nem múló szeretet. A kapitány alig bírta a kikötéshez elővarázsolni a legényeket. Felhívtam a fiamat, hadd halljon egy kis tőrőlmetszett patagóniai népzenét. Amikor a táncoló matrózokról is beszámoltam, megkérdezte: a kormánynál meg Pepita Ofélia? Hát igen… Ha Rejtő látta volna ezt a kikötést... Előbb egy kisebb hajót találtak el a legények, amelyről valami kiálló tárgy betört a mienken egy ablakot. A mögötte levő wc-ből velőtrázó sikoly hallatszott. Zavarta a manővert, hogy a korábbi helyünkre beállt egy újabb hadihajó. Azon viszont nem Piszkos Fred volt szolgálatban, hanem humorérzék nélküli tengerészgyalogosok, akik közül az ágyú kezelőinek gyanakvó arcán gyilkos indulatok mutatkoztak, amint másfél arasszal teknőjük orra előtt elsüvöltöttünk. Attól se enyhültek meg, hogy a kivágódó ajtó mögül a pállott párával és nyomasztó szaggal együtt a harmonikaszó is előtört. Mivel a mi kapitányunk is csak emberből van, aki nem szakadhatott százfelé, a dokkolásra kevesebb figyelem maradt. El is pattantunk, mint a biliárdgolyó. Az utasokon látszott, hogy ezekben a pillanatokban, lelkükben filmként lepereg előttük az életük, amely a nap annyi csodálatos látványossága után hullámsírban végződik. Egyedül a szakácsnők és a lent maradt matrózok, no és persze a mi megvidámodott zenészeink nem törődtek az egésszel. Amikor aztán harmadszori próbálkozásra a parthoz kötötték hajónkat, legelőször a muzsikusok léptek a pallóra. Ők pedig ugyanazzal az elkámpicsorodott életérzéssel az arcukon baktattak el a még mindig viaszsárga utasok előtt, mint amivel érkeztek. A fedélközi vigasság nélkülük is ment tovább.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr662475099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.