Írta: Kiser Edina
– Na, ezt mondom! Ugye? Ezt csinálta a múltkor is! Azt mondta, hogy szüksége van ránk! Aztán egy frászt! Emlékeztek, amikor a lánya férjhez ment? Azt is hogy’ tudtuk meg? Utólag!
Persze, akkor tudott a vállamon sírni, amikor az aktuális Ferije elhagyta. Akkor kellettem neki, mert én számára nélkülözhetetlen vagyok!
Zokogva hívott fel, hogy menjek azonnal, mert Feri elment! Megijedtem, mert tudtam, hogy Feri már régóta küszködik a prosztatájával. Icus mindig tagadta, de én tudom, hogy Feri rákos!
– Uram atyám, azonnal ott vagyok! Csak ne csinálj semmi butaságot! – kaptam a kabátot, húztam a cipőmet, és annyira zavart voltam, hogy kifelé menet a bejárati ajtón kikopogtam.
Rohantam lefelé a lépcsőn, és elképzeltem, ahogy Feri fekszik az ágyon felravatalozva, körülötte virágszirom, émelyítő füstölő illat terjeng a lakásban, annyira, hogy már nyelni sem lehet, és amikor belépek, Icus látványosan, zokogva, haját tépve borul majd a vállamra, és azt kérdezi: – „Miért? Miért történik ez velem?”
Mindig ezt kérdezi.
Átszaladtam a téren, kabátom kigombolva, hajamban még benne éktelenkedett az utolsó hajcsavaró, de bánja a rosseb, vészhelyzet van, és nekem segítenem kell, mert Icus menten a Tiszának megy.
Megérkeztem a lépcsőházba, verem a bejárati ajtót:
– Iiiiiiicus! Nyisd ki, én vagyok, Teca! Te! Te nehogy hülyeséget csinálj! Mindjárt hívjuk a mentőket? Iiiiiiiicus! Nyisd már ki!
És amikor Icus kinyitotta az ajtót, és láttam, hogy nincs a sírástól kivörösödve a szeme, haja rendezett, és épp most gyújt rá decens úrinő módjára egy szál cigarettára, úgy, hogy a telefon rá van gyógyulva a fülére, rögtön tudtam: aktuális Feri nem fekszik felravatalozva a kisszobában, nem gomolyog a lakásban fullasztó tömjén illat, mert aktuális Feri nincs is a lakásban.
Amikor pedig megkérdeztem, hogy mi történt, csak ennyit válaszolt:
– Szerinted? Megint csavarog. Addig hisztizett éjjelente, amíg végül is engedtem neki. Oké, menjen éjszaka is, ha neki az kell! És erre tessék! Már negyedik napja várom haza, és semmi!
Erre én rákérdeztem:
– Miért vagy ilyen engedékeny, Icus? Most is telefonálsz? Kivel beszélsz? Hívtad a dokit?
Felemelte a hangját, és szinte hisztérikusan mondta:
– Beszélek és kész! Én így tudom kiadni magamból a feszültséget! Te pedig ahelyett, hogy megengednéd, hogy a válladon zokogjak, kioktatsz!
– Persze hogy kioktatlak! Mert ezerszer megbeszéltük, hogy Ferinek kell a chip! Vidd el trénerhez, mert ez a Feri nem a jó Pista, aki nem csavarog el mellőled az esti sétáltatásnál! Jaaaaaj, Icus! Mikor nősz már fel? Én a kutyámat mindig rövid pórázon tartom. És nem telefonálok, ha a barátaimmal vagyok.
Látjátok lányok, ilyen egy jó gazda!
