Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (4) antal anikó (16) arany piroska (5) balku lászló (8) balogh adrienn (1) balogh géza (22) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (1) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (5) kiser edina (11) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (56) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (3) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (35) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (23) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (2) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • czinimini: Az érkezési sorrendhez annyit tennék hozzá, hogy sok helyen lehet időpontot kérni előre. Sokan nem... (2018.01.26. 14:07) Orvosi eset
  • Csipyke: Hazudni a gyereknek, most komoly? És pont a kort... (2018.01.24. 18:09) Hány éves vagy, anya?
  • Balla diák: Mert nem néztek dolgok mélyére... (2017.03.07. 16:52) Pillanatkép terepjáróval
  • borser: Nemcsak olvastam, éreztem is. Remélem még sokat írsz.Fenomenális!!!!!!!!! Köszönöm (2016.02.04. 10:32) Akartam azt a csókot
  • István L. Kovács: Remek novella, sajnos szomorú valóság! Ma itt minden csődbe megy! (2015.12.03. 06:46) Naponta kétszer – és néha többször is

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2017.12.20. 16:05 Ésik

Vadgalamb

Címkék: arany piroska

Írta: Arany Piroska                 

 

24135471_1914629841887019_1548966181_n.jpgLídia halkan szól. Alig hallom a suttogását. De ha hangosabban mondaná, elsírná magát: – Nézd a galambomat! A szeme színére emlékeztet!

A reggeli napsütésben a vadgalamb szürke tollazata  halványlila fényekben játszott. Már-már azt hittem, szelídített galamb. Először az erkély szélén tollászkodott, mint aki épp fontos reggeli toalettjét végzi. Olyan nyugalommal vizsgálta végig magát, mintha egy lakatlan mező közepén szedné rendbe tollazatát. Nem figyelve arra, van-e a közelében valaki vagy nincs. Amikor meglebbent a függöny, akkor felnézett szánya alól, és oldalra hajtott fejjel ragyogó gombszemét az ajtómra függesztette. Nem repült el. Várt. Amikor  látta, hogy semmi sem mozdul, nincs aki bántsa, akkor leszállt a  kistányérhoz. A búzaszemeket csipegette. Majd újra az erkély szélére röppent, kicsit még forgatta a fejét, váratlanul  elrugaszkodott, és zajos  szárnycsapással tovacsattogott.   Azóta mindennapos.

Jó itt neki? Miért jön vissza este is? Most ott fészkel az erkély csupasz sarkában. Másnap hoz egy-két vékony ágacskát. Majd még néhányat. Azokon ül. Még a legjobb jóakarattal se lehetne fészeknek,  meleg fészeknek nevezni a tákolmányt. Most itt lakik. Nappal nem látom. Este megjön, sokszor későn, már nem is várom; amikor hallom, suhog a szárnya. Mint egy lump, mint bűntudatos, késői ágyrajáró. Szálkás,ágas-bogas tanyáján csöndesen megül. Reggel tollászkodik, fontoskodva bólogat, búg, búg, burukkol, magot szemez, csipeget, tovaszáll.

 Megszoktam. Hozzám tartozik. Nem én, ő választott engem. Egy kicsit  büszke is vagyok erre. Úgy érzem magam, mint akit kitüntettek.  Ha ő, aki bárkihez, bárhova beköltözhetne, fákra, tetők védett eresze alá, titkos zugolyba, térre, torony magányába, ő csak tudja, kit akar választania.Ezt a helyet  akarta. Örömmel várom. Etetem. Alkalmazkodok hozzá, jobban már nem is lehet, nem is tudnék.

A tányérját megtöltöm. Nem zörgök, nem csapkodom az ajtót. Már lábujjhegyen lépkedek. Azon töröm a fejem, mit tegyek, hogy ezt is el ne  riasszam. Mint azt a másikat. Csak ettől is meg ne kérdezzem: – Ilyenkor kell hazajönni?

Volt már nekem egyszer egy galambom.                                                    

Ricsi. Fiatal. Még épp most kamaszodó. Őt ajánlották az intézetből. Idejött, hozzám. Itt lakott. Azt mondta, jó itt nálam. Ígérte, ha megnő, majd ő vigyáz rám. Akkor még neki volt énrám szüksége. A szeme színe szürke, mint a vadgalambok szárnya. Jött, ment, amikor akart.Szerettem. Ő is, “nagyon bírt” engem. Mondta. Nem kellett kecsegtetnem. Ezért voltam nyugodt. Ő tudja, mit akar. Bizalommal  léphetett be, ő idetartozott.

Csak, valahogy, mégis elriasztottam.

El. Talán, mert odafigyeltem. Kérdezgettem: – Honnan jössz ilyen későn? Érdeklődtem. Azt hihette, faggatom? Ezért? Miért? Elhagyott, akár egy idegen, akár egy vadmadár.Egy napon úgy tűnt el, mintha senki se várná haza. Se szó, se beszéd. Szelídnek látszott, de vadmadár. Jön, megy, örökre idegen. Nem tudtam én ezt. Jaj,hova ment? Kerestetem, hírdetgetem, üzengetek, hogy visszavárom.

Az intézetiek? Csak legyintenek,vállukat vonogatják: – Ha meg is jön, el fog tűnni megint. Ő ilyen.

24172295_1914630018553668_239226792_n.jpgNem az  a döbbenetes, hogy nincs hely, merre keressem; nem csak az rémít, hogy bajba kerülhet valahol. Hanem az a szívszorító magánya, amelyet ő, szabadságként, látszólagos  elégedettséggel, nemtörődöm, laza könnyedséggel, önként elvisel. Vagy –attól félek – talán  keres?

Senki sem szabhat neki határt. Nem lehet rá haragudni. Hívogatni? Mivel csalogatnám? Azzal, hogy gyere vissza, rád írattam a házamat? Csodálkozna: – A házat? Minek az nekem?

Nem lehet megszelidíteni. Szabad  madár. Vadgalamb.

 

Lídia suttogva hív az ablakához: Nézd a galambomat. Tejeskakaó színű szürke tollát fújja  a szél, ragyogó szemét rád függeszti, ha enni kap, elfogadja, ha nem, azt se panaszolja. Lehet forró a nyár,  fagyos a tél, virágzó a tavasz, búgó hangjára álmaidból gyakran felriadsz. Hallod?

Szedett-vedett tanyáján  lágyan burukkol most is valahol.

 

Illusztráció: Hargitai Beáta                                       

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr8813512767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.