Írta: Kulcsár Attila
A pedagógustársadalomnak meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a mai fiatalok nem olvasnak. A kötelező olvasmányok rendszere elavult. A költészet pedig olyan távol áll tőlük, mint a lakodalmas rock. Persze nem mondhatunk le arról, hogy az utánunk következő generációk megismerjék nemzeti irodalmunk gyöngyszemeit. Csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat, azt a csatornát, amit ők látogatnak, azt a nyelvet, amit értenek. A Facebook világa az, amelyen perfektek. Posztolnak, lájkolnak, megosztanak és kommunikálnak egymással.
Persze a Facebook is a reklámokból él. Egyes ablakok akkor nyílnak meg, ha lájkolod vagy megosztod, hogy ismerőseid is olvashassák. Kíváncsiságod ejt csapdába. Megnyitod és közben terjeszted a terméket, a gondolatokat továbbítod. A cookiek a költészetet is közelebb vihetik a fiatalsághoz.
A Facebook módszereit kellene az iskolának is alkalmazni. Fenn kell lenni az irodalomnak is a Facebookon.
Petőfi is eladható ezen a fórumon. Csak jól kell tálalni a Szeptember végén örökbecsű sorait, például így:
– Magadhoz nyúlsz, mint David Becham, amikor kihagyta a tizenegyest a kupadöntőn, ha elolvasod ezeket a rezignált sorokat:
Még ifju szívemben a lángsugarú nyár,
S még benne virít az egész kikelet.
Még a Nemzeti dal is befogadható némi kamasz-szleng megközelítésben:
– Te agymosott g..i, ha tenni akarsz valamit ezzel a szétkúrt világgal, ezt figyeld meg:
Sehonnai bitang ember,
Ki most ha kell, halni nem mer.
Kinek drágább rongy élete
Mint a haza becsülete.
A Tisza című versre pedig így kellene rávezetni a Facebook-olvasókat:
– Szemeden fog kicsordulni a nyálad, és az agyad is eldobod, ha elolvasod ezt a szöveget, mert úgy fogod érezni, mintha a csajod kényeztetne:
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.
A XIX. század költői is a figyelem központjába kerülhet ilyen reklámsorokkal:
– Fel akarod adni? Előbb valósítsd meg önmagadat. Aranylövésed lesz, ha elolvasod ezt a négy sort, mint Oszama Bin Ladennek, mikor meglátta az ablakban az első kommandóst:
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
A reklám ma már mindenhol előtolakszik. Fordítva is gyakori, hogy egy termék a költő örökbecsű sorait használja fel eladhatatlan termékeinek a propagálására.
A Szeptember végén erre is jó példa. Minden sora egy-egy terméket népszerűsíthet. Nemcsak a házak falára lehet teleírni, nemcsak a neon feliratok hirdethetnek. A TV reklámok megszakítják a filmeket, de sportközvetítéseket is, és mi kényszerűségből végignézzük a számunkra érdektelen termékbemutatókat is.
De ne legyünk finnyásak, ha csak így adhatjuk el Petőfit sokaknak. Engedjünk be a kor marketing fogásait az irodalomba! Mondhatja a piac a maga üres hirdetéseit, ha mi csak a költészetre vagyunk vevők. Petőfi szelleme átvilágít „e mai kocsmán, az értelemig, és tovább”, ahogy kedves druszám, a Józsi, vagyis az Attila mondaná.
REKLÁM-PETŐFI
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
„Most vegye muskátlinkat, fél árat fizet érte!”
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
„Festékünk koloritjai színtartása időtlen”
De látod amottan a téli világot?
„Sítúránk baba-áron liftezi nyárból a télbe”
Már hó takará el a bérci tetőt
„Olcsó kis mediterrán szálloda várja Görögben”
Még ifju szívemben a lángsugarú nyár
„Naptejeink száz faktora védi sugártól a bőrét”
Még benne virít az egész kikelet
„Most ültess holland tulipánhagymánkból a kertbe”
De íme sötét hajam őszbe vegyül már
„Ifjúvá teszi tincs-festékünk hajviselőjét”
A tél dere már megüté fejemet.
„Bajban segíthet az orvosa, gyógyszerésze receptje”
Elhull a virág, eliramlik az élet…
„Gépkocsi márkánk Volvót úttapadással előzi”
Ülj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
„Bőrkanapénk kényelme után nincs kedve felállni”
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
„CARDO matraca hátán nem fog máshol időzni”
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
„Kulturált temetésünk méltó élet-utáni”
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
„Harmincas szerelő keres házias élete párját”
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
„Nemzeti jelképünk, trikolórja nem kerül sokba”
Én feljövök érte a síri világból
„Sírköveink márványból olcsón kéthete várják”
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
„Áruit minden időben cégünk elfuvarozza”
Letörleni véle könyűimet érted,
„Piszke-papír kendőnk mindennek jó itatósa”
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
„Rest memóriagondod velük feleded”
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
„ Ragtapaszunk vízálló már az özönvíz óta”
Még akkor is, ott is, örökre szeret…
„Szex-italunktól szíve örökre merev…”
Megjegyzés: Az írásban szereplő reklámok valós tartalmáért a hirdetők a felelősek, a szerkesztőség csak Petőfivel ért egyet.
(Facebook: sokezer szmájli)