Írta: Kiser Edina
Tegnap a fiam egy kis finomságra vágyott.
– Anya! Menjünk el a boltba, és vegyünk valami finomat – kérlelt.
Érezhető volt az ellenállásom: – Kisfiam! Az imént uzsonnáztál, és egyébként sem tesz jót a sok édesség.
– Deeeeeeee! Anyaaaaaaa! Kéééééééééééérleeeeeeek!– fogta könyörgőre a dolgot.
– Kisfiam! – itt hatásszünetet tartottam. – Nem fogunk boltba menni – akkor úgy gondoltam, hogy határozott voltam.
Lehorgasztott fejjel állt az ajtóban, és majdnem elsírta magát. Majd hallottam, hogy szöszmötöl. A zajokból tisztán kiderült, öltözködik.
Cipőt, pulóvert vett, fejére kockás kalapját biggyesztette, újra megállt az ajtóban, és így szólt:
– Édesanyám! Elindulok világot próbálni!– húzta ki magát, és érezhető volt az elszántsága.
Annyira meglepődtem, hogy a csodálkozástól mindkét szemöldököm a homlokom közepén ragadt.
Más utat próbált. Nem hatott a kérés, nem hatott a könyörgés, hát saját kezébe vette az irányítást. Látta rajtam, hogy tétlenül várom a következő lépését.
Nekidőlt az ajtófélfának, és kissé lemondóan így szólt:
– Csak még egy kis bátorságot kell gyűjtenem.
Éreztem, hogy itt és most ezt a helyzetet nem lehet könnyelműen venni. Úgyhogy felvettem a cipőmet én is.
–Együtt indulunk világot próbálni. Mert szeretnék neked mindent megtanítani, hogy a próbákat ki tudd állni – mondtam.
– Többféle próbált kell kiállnod, amíg elérjük a célunkat.
Az első próba az elindulás bátorsága. Ezt már tudod, hiszen elszántad magad az indulásra.
A második próba a figyelem próbája. Mielőtt az úttestre lépsz, meg kell győződnöd arról, hogy nem jön-e jármű jobbról vagy balról. A figyelem lesz a kardod, amivel meg tudod védeni magad – mondtam.
– Mint az Aranyhajú? – kérdezett rá az egyik kedvenc mesehősére.
– Így van! Aztán, ha már a figyelem próbáján is túljutottál, ott lesz előtted a tisztelet próbája.
– Tisztelet, tisztelet... – ízlelgette a szavakat.
– „Szerencsés jó napot, öregapám!” Ha valahová megérkezünk, köszönünk és jót kívánunk – így próbáltam neki megmutatni, mire gondolok.
Sikeresen átjutottunk a műúton. Megvolt a figyelem próbája. Bementünk a boltba, és hangosan köszönt:
– Csókolom, és szerencsés napot kívánok!
Hangos viszontüdvözlés volt a válasz, miközben mosolyt csalt az ott lévők arcára. Megvolt hát a tisztelet próbája is.
Így történt meg az első világot próbálás, aminek már lehetett jutalma egy csokoládé.
Ám amikor a pulthoz ért, így szólt:
– Három csokit kérek. Viszek a testvéreimnek is.
