Tárcán kínálom

Felelős szerkesztő: M. Szlávik Tünde Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (3) antal anikó (16) arany piroska (3) balku lászló (8) balogh adrienn (1) balogh géza (21) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) b tóth klári (20) csabai lászló (10) csengődi péter (42) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (2) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (7) dunai andrea (2) ésik sándor (52) farkas józsef (1) farkas molnár péter (16) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (2) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi márton (1) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (3) kiser edina (10) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kováts judit (3) köves istván (1) kulcsár (1) kulcsár attila (52) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (3) lampl zsuzsanna (6) m. szlávik tünde (3) margittai h. ágnes (7) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (34) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (20) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (12) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (25) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (2) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (29) venyige sándor (3) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... Ésik Sándor blogja

2017.06.30. 18:42 Ésik

Gombok

Címkék: somorčík sz. rozália

Írta: Somorčík Sz. Rozália



A huszadik század harmadik negyede a vége felé járt.

Csehszlovákiában a normalizáció időszaka, Gustáv Husák vezénylete alatt és Moszkva forró támogatásával, a harmadik évbe lépett. Az emberek nyílt helyeken még óvatosak voltak beszélgetéseikben. Más volt a hangulat, mint a laza hatvanas években.

Ajánlatos volt nem megszólalni a buszban, ha bántotta az embert valami, ami a politikai helyzettel volt kapcsolatos. Ilyet csak a részegek csinálhattak; tulajdonképpen alkoholizmus nem is létezett abban az időben, egyszerűen nem volt ideológiailag helyes, ugyanúgy a munkanélküliség sem, az előbbi ok miatt. A lerészegedés csak pillanatnyi botlásnak vagy nem koordinált életfelfogást hiányoló, labilis lelkiállapotnak számított.  A buszban az emberek olvastak, filmekről, esztrádműsorokról beszélgettek, pletykákat szőttek vagy egymásról álmodoztak.

A falu, ahová a busz megérkezett, vallásos volt. Templomba járt ott mindenki.
Ez volt a tiltott, ám eltűrt kultúrprogram azokban az években.

A pap a szószéken vasárnaponként züllött filmekről tartott példabeszédet, amikbe bravúrosan beleszőtte saját kritikáit Fellini vagy Godard filmjeiről, az egyház által arra a vasárnapra ajánlott szentbeszéd után. A jóravaló hívőknek pedig ettől beindult a fantáziája. Röhögcséltek is javában a templomból hazamenet, fel nem dolgozva a prédikáció számukra felfoghatatlan részeit, kialakítva lelki szemeik előtt saját, még züllöttebb verzióikat az említett filmekről.

A papnak óriási, több ezer könyvet tartalmazó könyvtára, ami nemcsak szentes könyvekből állt, sőt televíziója is volt. Hétvégeken néha több autó is parkolt a paplak magas kőfallal körülvett kapuja előtt. A prágai tavasz utáni időszak seggberúgott értelmiségeiből néhányan, vagy azok, akik csak a papnál szoktak hangosan beszélni politikai elégedetlenségeikről, álmaikról, amikben maguk sem hittek, voltak a vendégei.

A falu nem nézte jó szemmel azt a rengeteg idegen autót: vajon ki mindenki járhat oda, és mi mindent csinál az ő papjuk.

Közben a faluban szép kamaszlánnyá serdült egy kislány, egy ártatlan kék szemű.

Ha végigment a templomhajó testén, és a leglátványosabb helyen megállt bal oldalt, az oltár előtt, és ahogy aranyszőke, göndör fürtjei a szemébe hulltak, mikor letérdelt és keresztet vetett, és utána felállt, hogy kezeit hasa alatt összekulcsolja, a mise végéig tekintetét a papról le se vegye, bizony, nemcsak a hívő férfiak, hanem a szent ember szeme is rajta maradt néhány pillanatig. Persze az asszonyszemek sem voltak vakok.

Múlt az idő.

A politikában semmi sem változott, oda-vissza röpködtek a párt elöljárói Prága és Moszkva között; hozták az újabb tanácsokat az aranykucsmák alól a szocializmus rendíthetetlenségének megerősítésére.
Nyugaton újabb és újabb művészfilmek születtek.

A Barrandov, prágai és a Koliba, pozsonyi filmstúdiók alkotásaiban olykor-olykor, egy-egy cseh vagy szlovák színésznő is megmutatta meztelen testének domborulatait és völgyeit – amennyit természetesen a párt engedélyezett, hogy megmutassa, mennyire haladó szellemű a rendszer.

A templomban suttogni kezdett a nép, főleg az asszonyok, mikor a pap az erkölcsről tartott példabeszédet; egymást lökdösve vigyorogtak. Olyan szavak és mondatfoszlányok hallatszottak a szent plafon alatt, mint: „ez?”, „ennek?”, „ez nekünk?”, „mit akar ez?”, „nekünk prédikál?”.

A paplak gyakori esti látogatója lett a szőkefürtös lány. Hamar elterjedt a faluban, hogy a pap és a kék szemű egymáséi lettek. A férfi legjobb életkora és a fiatal nő amúgy is rossz híre – a szombati táncmulatságok szüneteiben, állítólag, minden héten más fiúval, a kultúrház sötét parkjából előtűnő kócos feje – csakis ezt bizonyították.

A mise alatt már nem volt a hívők arcán az a megszokott ájtatosság, suttogtak, morogtak, nevetgéltek.

Múltak a hetek, hónapok.

Az ötödik ötéves terv a negyven év eddigi legsikeresebbjének ígérkezett. A párt egyre kevésbé szólt bele az egyház ügyeibe. Az emberek bátrabbak lettek.

Ekkor jelentek meg a gombok.

Az aranyrojtos peremű, bordó bársony, tarisznyává formált perselybe, melyet a ministráns fiú egy hosszú, az évektől sötétre barnult nyélen tartva végig kínált a hívők között, egyre több gomb került.

A szegény pap, aki főleg adományokból tartotta fel magát, már egyre kevesebbszer prédikált az erkölcsről vasárnaponként. A szőke lány, akivel irodalomról, művészetekről beszélt, kezdetben még csak azért is eljárt a paplakba, de mivel a perselyben vasárnaponként már több volt a gomb, mint a pénz, így végleg elmaradt.

A hívők lassan megnyugodtak. A perselybe újra csak pénzérmék kerültek.

Elkezdődhetett a hatodik ötéves terv.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr5312631423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.